20 éve hunyt el a pécsi kosárlegenda, Horváth Judit

Ha Pécs, akkor a Széchenyi tér, a dzsámi, a tv-torony, az állatkert a Mecsek oldalában, a belvárosban található Akvárium-Terrárium, a Csontváry Múzeum, a Zsolnay Múzeum, a bazilika és székesegyház, a nyüzsgő Király utca, a Tettye, a Jelenkor folyóirat, a Kispál és a Borz, a 30Y, a női kosárlabdacsapat - amíg még egy volt -, annak zseniális szurkolótábora, a Lauber Dezső Városi Sportcsarnok, Rátgéber László, Fűzy Ákos, Iványi Dalma, Jolanta Vilutyte, Csák Magdolna, Sztojkovics Éva, Balázs Hajnalka, Zsolnay Gyöngyi, Károlyi Andrea, Béres Tímea, Ujvári Eszter, Fegyverneky Zsófia, Vajda Anna, Slobodanka Tuvic és mindenekelőtt Horváth Judit, írásunk hőse.

"Itt a Húsvét, itt a nyúl, Pécs-Diósgyőr 3-0." - ez a mondat volt Baranya kedvenc rigmusa 1996-ban, amikor a Pécsi VSK-Dália zsinórban másodszor nyerte meg söpréssel, 3-0-val a magyar női kosárlabda-bajnokságot. 1992 óta ez már a harmadik bajnoki aranya volt a Pécsnek, 25 évvel ezelőtt első vidéki klubként értek fel a csúcsra. Mindhárom győzelemben kulcsszerepe volt Horváth Juditnak, a pécsiek kedvenc Jucijának, akinek több siker sajnos nem adatott meg, mert 1997. szeptember 12-én, a bajnoki szezon kezdete előtt egy nappal kismotorjával egy kamionnal ütközött, esélye sem volt. A PVSK legendás irányítója, örökös csapatkapitánya az utolsó évadjára készült játékosként, újságíróként kívánta volna folytatni, mindössze 34 évesen hunyt el. A Lauberben tábla, a csarnok előtt szobor őrzi emlékét, az általa viselt 11-es mezt halála után visszavonultatták, soha többé nem viselheti senki, csak a kisfia, Bercsényi Balázs, aki másfél éves korától járt ki édesanyja meccseire, és aki az anyukája halála után kezdett el kosarazni, de 17 évesen abbahagyta.

Horváth Judit az egyik oka, hogy cirka 25 éve lehet azt is kiabálni a pécsi kosaraslányok tiszteletére, hogy "PVSK, kurva jók vagyunk!" Ő töltötte be a városban és a csapatban azt a státuszt, amit később Iványi Dalma örökölt meg tőle hasonló tulajdonságai, stílusa, teljesítménye és odaadása miatt. Iványi Dalma 1994-ben igazolt Pécsre Kecskemétről, Juci mögött volt második számú irányító, már első közös évükben bajnokok lettek. Iványi sportemberi nagyságára jellemző, hogy az Amerikában töltött egyetemi évei alatt kétszer is visszajött játszani Pécsre a rájátszásra. Dalma így tett csapattársa halála miatt az 1998-as döntőben is, amikor Floridából hazatérve aranyéremhez segítette a szezon elején tragédiával sújtott PVSK-t.

Zelenyánszky Balázs hozzátette, az volt az egyetlen pécsi bajnoki cím, ami után nem volt ünneplés a városban. Amikor viszont 1992-ben először lett bajnok a Pécs, a szurkolók a vállukon vitték végig a Lauberben Jucit. Ahogy '96-ban is. Óriási szíve volt, számára nem létezett elveszett labda, egyik ismertetőjegyének a kétkezes dobása számított. 21 éven át tartó élvonalbeli pályafutása alatt csak és kizárólag a PVSK-ban játszott, pécsi születésűként.

Egyszer így nyilatkozott:

A 1992-ben bajnok Pécs 1993-ban hatodik lett, az addigi vezetőedző, Vertetics István lemondott és Sopronba szerződött. Erről az azóta sajnos szintén elhunyt nagyszerű sportújságíró, Molnár Csaba Rátgéber az isten! c. könyvében is olvashatunk:

Rátgéber még nem volt 27 (!) éves, amikor 1993-ban a Pécs vezetőedzője lett. A csapat egy része idősebb volt nála, így a cséká, Horváth Judit is. Mint ebből a könyvből kiderül, ha nincs Horváth Juci, talán ő sem marad sokáig a klubnál.

Rátgéber óriási hatással volt a csapatra. 1995-ben nyerte meg első bajnoki aranyát a Péccsel, egy azóta legendássá váló elődöntő után. Ismét csak a Rátgéber az isten! c. könyvből idézünk:

Horváth Judit ennek kapcsán ezt nyilatkozta a Telesportnak még 1995-ben:

Ugyanerről Zsolnay Gyöngyi a Rátgéber az isten!-ben ezt mondta:

Molnár Csaba Rátgéber az isten! című könyvében Rátgéber László hosszan méltatta egyik kedvenc játékosát:

A napokban volt négy éve, hogy egy másik pécsi legenda, a Horváth Juditék másodedzőjeként bajnokságot nyerő Fűzy Ákos is elhunyt, szintén közlekedési balesetben.

Ahogy a PVSK-indulót szerző Kispál és a Borz a Zár az égbolt c. dalában énekli Lovasi András: "Úgy volt pedig, hogy ki fogjuk bírni, kíváncsi voltál, hogy kibírod-e, úgy volt, hogy mindig a másik hal meg, más bolondul meg, mi meg sose."