12 rocksztár utazása – 30 éves a Dream Team

Az 1992-es olimpiához azonban szükség volt az előtte megtartott két világverseny sikertelenségére. Az 1988-as szöuli olimpián az Egyesült Államok a harmadik helyen végzett, miután 82-76-ra elveszítette az elődöntőt a későbbi győztes Szovjetunió ellen. A következő csalódás pedig az 1990-es világbajnokság volt. Akkor Jugoszlávia verte az amerikaiakat szintén az elődöntőben.

Ekkor már egyértelműen látszott, hogy az amerikai egyetemi kosárlabda nem veszi fel a versenyt a nemzetközi elittel. Olyan szinten fejlődött a világ kosárlabdasportja, hogy mérföldkövet jelentett az évtized vége. „Kizárt, hogy fiatal játékosaink megverik ezeket a csapatokat. Az európai csapatok felnőtt férfiai győznek a mi fiataljaink ellen” – mondta Mike Krzyzewski, a Duke University legendás edzője, a Dream Team későbbi stábjának tagja, még évekkel a csodacsapat megalakulása előtt.

Borislav Stanković, a Nemzetközi Kosárlabda-szövetség (FIBA) akkori elnöke ígéretet tett arra, hogy a profi játékosok is részt vehetnek majd az olimpián.

1989. április 7-én végül a FIBA szavazott erről a kérdésről. 56 igen és 13 nem szavazat mellett a testület elfogadta, hogy NBA játékosok is játszhatnak az olimpiai játékokon.

Magic Johnson volt az első, aki kijelentette, hogy szeretne ott lenni Barcelonában: „Mindent megnyertem, kivéve az olimpiai érmet. Szeretnék játszani.” Szavai sokak számára csábítóak voltak, hogy szintén csatlakozzanak a csapathoz.

1991. február 18-án jelent meg a Sports Illustrated azon száma, amelynek címlapján az olimpiai csapat egy része szerepelt. Jordan, Magic, Charles Barkley, Karl Malone és Pat Ewing – alatta a felirat a sporttörténelem során először: Dream Team.

Ez a két szó lett amolyan kivonata a kosárlabda történetében legnagyobbra nőtt együttesnek. Szeptember 21-én bejelentették az első 10 nevet. A fentebb említetteken túl Bird, Scottie Pippen, John Stockton, Chris Mullin és David Robinson lett a keret tagja. Az utolsó két csatlakozó Clyde Drexler és az egyetemista Christian Laettner volt.

Mindeközben a szakmai stábban is alakult egy Dream Team. A csapat élére Chuck Daly került, aki 1989-ben és 1990-ben bajnoki címig vezette a Detroit Pistonst. Mellette a korábban említett Krzyzewski, PJ Carlesimo a Seton Hall University-ről; és Lenny Wilkens, aki 1979-ben NBA-bajnok volt a Seattle Supersonicsszal. Ekkortájt ő volt a liga egyik legelismertebb edzője.

A barcelonai olimpia előtt, június végén és július elején a csapat a Tournament of the Americas elnevezésű felkészülési tornán vett részt, amit meg is nyert hat győzelemmel. Ezek közül a Puerto Rico elleni 38 pontos győzelem volt a legszorosabb találkozó. A csapat ezután Monte-Carlóba utazott, hogy ott zárják a felkészülést. Négy nappal az olimpiai nyitóünnepség előtt itt zajlott a kosárlabda történetének talán legnagyobb meccse… Zárt kapuk mögött.

Fénykép is alig készült arról az edzésről, amit Daly a versenyszellem növelésére és a csapategység kovácsolására talált ki, végül egyfajta generációs párharc lett Jordan és Magic között. Az egyik csapatban Michael Jordan mellett Pippen, Malone, Ewing és Bird, a másikban Johnson, Barkley, Robinson, Mullin és Drexler játszott. Ilyen világválogatott valószínűleg soha máshol nem találkozott egymással. (Stockton sérüléssel küszködött még, Laettner pedig csere volt mindkét csapatban.)

Az összecsapás nem volt mentes a trash talktól, de az egész mégis leginkább a Jordan vs. Magic rivalizálásról szólt. Ez a házi találkozó nemcsak egy edzés, de még csak nem is egy ki-ki meccs volt, hanem az NBA trónjáért folytatott küzdelem is. Jordan mindet megnyerte, megváltoztatva a világ kosárlabdáját.

„Ez volt a legnagyszerűbb meccs, amelyen valaha játszottam” – mondta évekkel később Jordan. Azon a későbbi Hall of Fame-tagokkal teli meccsen 17 ponttal zárt. Johnson azt mesélte, a meccs után Birddel beszélgetett az öltözőben, amikor Jordan besétált, és azt mondta: „új seriff van a városban”.

A két veterán csak összemosolygott, és nevettek egyet, mert mindketten tudták, a trónkövetelőnek igaza van. A sok rivalizálás után a csapat sokkal egységesebben utazott Barcelonába. Még megállíthatatlanabbá váltak.

A Dream Team nem az olimpiai faluban, hanem egy központi barcelonai szállodában szállt meg, ahol két emeletet tartottak fenn a játékosok és családtagjaik számára. Népszerűségük miatt nem érezhették volna magukat otthonosan a többi sportoló között. Néhányan mégis végig mertek sétálni a Las Ramblason, Barcelona híres sétálóutcáján.

Az olimpia július 25-én kezdődött, és egy nappal később debütált a Dream Team. Az első áldozat Angola volt. „Nem tudok róluk semmit, csak azt, hogy vannak náluk gondok” - mondta Barkley.

Aztán Horvátországot (103-70), Németországot (111-68), Brazíliát (127-83) és Spanyolországot (122-81) zúzták szét, így zárva a csoportkört. A negyeddöntőben Puerto Ricót (115-77) győzték le, az elődöntőben pedig Litvániát verték (127-76).

1992. augusztus 8-án jött az utolsó meccs. A legendák még a döntőben sem szenvedtek meg a szintén Chicago Bulls-sztár Toni Kukoč vezette horvátok ellen (117-85).

A Dream Team úgy nyerte meg mérkőzéseit, hogy átlagosan 117,3 pontot szerzett, és 43,8 ponttal múlta felül összes ellenfelét. Legszorosabb győzelmüket a döntőben aratták, amikor „csak” 32-vel nyertek. A legjobb pontszerző végül Barkley lett, 18,0 pontos átlaggal. Chuck Daly az egész torna ideje alatt nem kért időt.

Hatásuk megsokszorozta az olimpia, mint kosárlabda torna jelentőségét, miközben az NBA-sztárokat egy másik dimenzióba helyezte.

„A sportág népszerűsége nőtt, és ezzel együtt a mi személyes rekordjaink is. Jordan még nagyobb lett" – mondta Magic, aki úgy érezte, hogy soha nem volt még ilyen fontos eseményen. „A megnyitóünnepség életem egyik legnagyszerűbb napja volt.”

Daly edző foglalta össze a legjobban a Dream Teamet és azt, hogy részese lehetett: „Olyan volt, mintha 12 rocksztárral utaznánk. Elvis és a Beatles együtt.” A jövőről pedig azt mondta: „Több, profi játékosokból álló csapatot fogunk látni a játékokon, de nem hiszem, hogy lesz még egy ilyen. Ez egy varázslatos csapat volt."

Eltelt 30 év, és az emlékük kitörölhetetlen. Örökké élni fog.