Minden idők leggyengébb vb-jén mutathatjuk meg, jó úton haladunk

A 25. női kézilabda-világbajnokságot Spanyolország, azon belül is a keleti part közelében fekvő városok rendezik. Kicsit bánkódhatunk, hogy négy éve nem Magyarországot választották a vb helyszínéül, bár egy alighanem magasabb színvonalú tornával, a férfi Európa-bajnoksággal vigasztalódhatunk alig másfél hónap múlva. Eredetileg két nagyobb csarnok, a barcelonai új Palau Blaugrana (melynek építése még el se kezdődött), és a badalonai Palau Municipal d'Esports is szerepelt a tervek között, ám végül az IHF és a rendezők is megelégedtek négy kisebb csarnokkal. Valencia tartomány országúti kerékpárosok által kedvelt részén, Torreviejában van a vb legdélebbi helyszíne, az itt játszó csapatok akár Vas Blankával vagy Valter Attilával is összefuthatnak a napokban. Az itteni csarnok 4500 fős, ennél csak a magyar csapat csoportmeccseinek otthont adó, llíriai Pla de L'Arc sportcsarnok kisebb (4200 fős). A két nagyobb csarnok se sokkal nagyobb azért: Castellóban 5200, Granollersben 5700 fő fér be a csarnokba, ezeken a helyszíneken rendezik a középdöntők nagy részét, utóbbi ad majd otthont a torna kieséses szakaszának is. Az biztosan nem mondható majd el, hogy ez lesz minden idők leggrandiózusabb eseménye, a realitások talaján maradtak a szervezők.

Ahogy az a férfiak esetében már a januári, egyiptomi vb-n megtörtént, a nőknél is az eddigi 24 helyett 32 csapatossá bővül a világbajnokság létszáma. A bővítés sportszakmailag nehezen indokolható: egész egyszerűen nincs ennyi ország a világon, ahol magas szinten kézilabdáznának. A mezőny felét eredetileg is európai országok alkották volna (a házigazda Spanyolország, a címvédő Hollandia és az Eb-ről valamint az európai selejtezőkból továbbjutó 14 csapat), de a végül kiosztott három szabadkártyából kettő is európaiaké lett (a lengyel és a szlovák válogatotté). Olyan országok kapnak helyet az indulók között, mint a Pánamerikai Játékokon hatodik - ám az Észak-amerikai bajnokságot megnyerő - Puerto Rico, a vb-n utoljára 1997-ben megforduló Üzbegisztán, a Közép- és Dél-amerikai bajnokságon harmadik, a braziloktól 25 góllal kikapó Paraguay, Kongó vagy Kamerun. Puerto Rico és Üzbegisztán ráadásul egy csoportba került, így valamelyikőjük a középdöntőben is szerepet kap majd - minden bizonnyal a pofozógépét.

Talán még ebben a mezőnyben is külön bekezdést ér a női sportjáról világszerte ismert Irán, amely úgy jutott ki a vb-re (egyébként egyedüli újoncként), hogy az Ázsia-bajnokságon csoportjában Jordániát, Szíriát, Kuvaitot és Palesztínát tudta megelőzni. Csupa olyan hely, ahol gombaként nőnek ki a földből a lány kézilabda-csapatok, és a gyerekeknek semmi más dolguk nincs a világon, mint hogy sportoljanak. Az irániak egyébként 25 góllal kaptak ki a torna - már tét nélküli - elődöntőjében Dél-Koreától, biztos jó lesz nézni vasárnap este a Norvégia elleni partijukat.

A lebonyolítás megegyezik azzal, amit januárban a férfiaknál már láthattunk: a 32 csapatot 8 csoportba sorsolták, a csoportok első három helyezettje jut tovább a középdöntőbe, ahova a másik két továbbjutó csapat elleni eredményét továbbviszi. Itt újabb három mérkőzés vár a csapatokra, és itt jön el az igazi szelektálás ideje: a hatcsapatos középdöntő csoportoknak már csak az első két helyezettje jut tovább a negyeddöntőbe. Éppen ezért nagyon nem volt mindegy, hogy ki milyen sorsolást kap, hiszen elvileg az első kalap nyolc csapata számíthatna a negyeddöntőbe jutás esélyesének, mégsem mindegy, hogy az ember Franciaországot vagy Horvátországot kapta ebből a kalapból.

Ha ránézünk a csoportbeosztásra, azt láthatjuk, hogy egyértelműen a felső ág, az ABCD csoportokból kialakuló rész az erősebb. Itt található az A csoportban a friss olimpiai bajnok Franciaország, a B-ben az olimpiai ezüstérmes orosz csapat, a C-ben az olimpiai bronzérmes Norvégia, a D-ben pedig a tokiói 4. és 5. helyezettek, Svédország és Hollandia. Emellett olyan erős csapatok küzdenek majd itt a nyolcba jutásért, mint Montenegró vagy Románia, de ezek közül a csapatok közül csak négy lesz negyeddöntős. Ehhez képest a másik ág jóval könnyebbnek tűnik. Az E csoportban Németország a kiemelt csapat, de itt található a magyar válogatott is, amely a németekkel ellentétben ott volt az olimpián. Az F csoportban a tavalyi Eb-n hazai pályán jól teljesítő, de elég hullámzó (az olimpiára nem kijutó) Dánia, és a Tokióban elég nagy pofonokba beleszaladó Dél-Korea nagyjából hasonló erőt képviselhet. A horvát-japán-brazil hármasból talán még mindig a brazilok emelkednek ki a G csoportban, míg a H csoport egyértelműen a házigazdák diadalmenetéről szólhat.

Ha a magyar válogatott lehetséges esélyeit próbáljuk megtippelni, akkor azért nincs könnyű dolgunk, mert kicsit hasonló helyzetben vagyunk, mint két éve, amikor a csoportban ragadás, és az azt követő botrány Kim Rasmussen állásába került. A Japánban rendezett vb-n a későbbi ezüstérmes spanyoloktól simán kikaptunk, de Montenegró és Románia ellen is nyugodtan nyerhettünk volna, és akkor teljesen másképp alakul az előző két év története. Két egygólos vereséggel azonban az Elnöki kupáért játszhattunk tovább. Ha végignézünk azokon a csapatokon, amelyek az águnkon vannak, akkor azt látjuk, hogy egyáltalán nem irreális, hogy megnyerjük a csoportunkat, sőt, a középdöntőnket is, és akkor játszhatnánk egy negyeddöntőt a brazilokkal vagy a horvátokkal. Márpedig teljesen függetlenül attól, hogy milyen ágon jut be egy válogatott a világbajnokságon a legjobb négybe, az biztosan nagy eredmény lenne, akármelyik válogatottról legyen is szó. Ugyanakkor a legrosszabb forgatókönyv, amivel számolni lehet, az talán az, hogy 2-3 vereséget is elszenvedünk a csoportkörben és a középdöntőben, és valahol ugyanott végzünk, mint legutóbb, a 13-16. helyek valamelyikén.

Amit semmiképp se várhatunk az új kapitány, Golovin Vlagyimir csapatától, az a kiegyensúlyozottság. Ha pedig mégis rendelkezik majd a csapat ezzel a tulajdonsággal, akkor tényleg nagyon sokáig juthat. Keretünk átlagéletkora 25 év, ráadásul az idősebb játékosok közé tartozik az egyaránt 10 alatti válogatottsággal rendelkező Tóth Eszter és Kovács Anett is. Hiába beszélt Golovin kinevezésekor mindenki arról, hogy a kapitány mellet szól a junior világ- és/vagy Európa-bajnok játékosok ismerete, mindössze heten vannak a 18-as keretben az utánpótlásban sikereket elért játékosokból. Közülük abszolút újoncként mutatkozik be a csapatban Albek Anna, aki a nyitómeccs napján ünnepli majd 20. születésnapját, ráadásul atipikus módon légióskodik, a Metzingen játékosa.

A múlt hét végén a csapat két felkészülési mérkőzést játszott Franciaország ellen. Az első meccs első félidejében elég nagy különbség volt a csapatok között, és a második játékrészben is csak akkor sikerült közelebb jönni az olimpiai bajnokhoz, amikor annak már biztos volt a győzelme. A második párizsi meccs első félidejében sikerült kihasználni a franciák őrült sok hibáját, ám a szünet után fordult a kocka, és a végig szoros találkozót ismét ők nyerték. Ami a két meccs alapján egyértelműen kirajzolódott, az a két sorunk közötti különbség, a balszélsőket, és talán a beállókat leszámítva ugyanis elég nagy különbség volt a kezdőcsapatunk és a csereként beszállók között. Ezen segíthet az, ha Szöllősi-Zácsik Szandra felgyógyul betegségéből, de irányítóban egy 21 éves játékos (Vámos), és egy minimális nemzetközi tapasztalattal rendelkező váltótárs (Tóth Eszter) játszik majd, míg jobbátlövőben Klujber támadásban zseniális dolgokra képes, de vannak meccsei, amikor el-eltűnik, Albek ezen a szinten soha nem játszott még, Planétára pedig inkább a védekezésben számíthat az edzői stáb. A beállóknál pedig nem az az oka annak, hogy nincs nagy különbség a játékosok között, hogy több kiemelkedő játékosunk van, hanem az, hogy mindhárom beálló képes jó meg semmilyen teljesítményekre is. Ugyanez érvényes a kapusokra is, de azért főleg Bíró esetében bízhatunk abban, hogy egy stabil magas szintű teljesítményt fog nyújtani.

A magyar csapat Szlovákiával, Csehországgal és Németországgal játszik majd, ebben a sorrendben, december 2-ától kétnaponta, a mérkőzések 20:30-kor kezdődnek. A szlovákokkal néhány hónapja, idegenben találkoztunk Eb-selejtezőn, azon a hétvégén, amikor Golovin Vlagyimir az első mérkőzéseit töltötte a csapat kispadján. És bár sokkal szenvedősebb lett a szlovákiai meccs a vártnál, de sikerült idegenben is nyerni ellenük (30-28). A cseheket legutóbb, a 2017-es vb-n épp hogy sikerült legyőzni (30-29), egy évvel korábban, a Rasmussen-éra első világversenyének első meccsén pedig az elmúlt évek egyik legfájóbb vereségét szenvedtük el ellenük (22-27). Németországgal egy éve az Eb-középdöntőben futottunk össze legutóbb, és abban a mérkőzésben nem volt sok számunkra pozitívum (25-32), az azt megelőző Eb-n viszont talán minden kézilabda-rajongó számára emlékezetes módon győztük le őket Háfra utolsó pillanatokban lőtt óriási átlövésgóljával.

A szövetség a csapat számára a legjobb 8 közé jutást tűzte ki célul, ami nagyjából reálisnak tűnik, de ahogy a korábbi világversenyeken, úgy most is nagyon kevésen múlhat az, hogy a csapat éremért játszik, vagy a középmezőnyben zárja majd a világbajnokságot.