Az előrelépés látható, de a negyeddöntőhöz ennél több fog kelleni

Csehország csapata volt a magyar női kézilabda válogatott második ellenfele a spanyolországi világbajnokság csoportkörében. Ugyan a két csapat egymás elleni mérlege erősen a mieink felé billen, a legutóbbi két egymás elleni mérkőzésünkön egy egygólos győzelem és egy csúnya vereség jött össze 4 illetve 5 évvel ezelőtt, szintén az aktuális torna csoportkörében. A csehek egy tízgólos vereséggel kezdték a vb-t a németek ellen, míg a magyar csapat 6 góllal győzte le Szlovákiát (a szlovákok a kora esti mérkőzésen 14 góllal kaptak ki a németektől). A magyar csapat keretében egy csere történt, Golovin Vlagyimir ezúttal két kapust nevezett, Tóvizi Petra került a meccskeretbe Szemerey Zsófi helyett, igaz, pályára nem lépett.

Sokkal jobban kezdte a találkozót a magyar csapat, mint két napja, ami elsősorban a csehek rossz helyzetkihasználásának volt köszönhető. Láthatóan úgy készültek, hogy Szikora Melinda - egy alacsonyabb kapus - ellen az ejtések működhetnek, ám egymás után ejtegették fölé a ziccereiket, miközben a túloldalon jól ült az alaptaktika: Bordást többször is sikerült megjátszani, ha pedig visszazártak a védők, a kinti játékosaink, elsősorban Klujber révén lődözték a gólokat. A mozgékony embereink szépen szedték szét a csehek védekezését, így a legtöbbször ziccerben lehetett kapura lőniük. 12 perc után, 8-4-es magyar vezetésnél kért időt a cseh kapitány, csapata pedig egyből fel is zárkózott két gólra.

Amikor aztán elkezdett cserélgetni Golovin, hamar elúszott az előnyünk. Az első sor folyamatos és veszélyes játéka után Kácsor és Tóth Eszter becserélése miatt akadozottabbá vált a játék, így klasszis egyéni megoldásokra volt szükség a gólszerzéshez, szerencsére ilyet is láttunk Klujbertől és Kácsortól is. Amit viszont Tóth-tól láttunk, az nem nézett ki jól, legalábbis védekezésben semmiképp. Tóth a klubjában nem nagyon védekezik, és ez nagyon meglátszik a válogatott szinten, ez pedig nem csak a csehek ellen, de már a két párizsi felkészülési mérkőzésünkön is nagyon feltűnő volt. A Mosommagyaróvár irányítóját úgy állították ki kétszer is két percre az első félidőben, hogy maximum 5 cseh támadást tölthetett a pályán. Elek Gábornál alakult ki stabilan a csapatnál, hogy az irányító védekezik bal kettes pozícióban, de amíg Kovacsics és Szucsánszki kifejezetten jó védőnek számított, és Vámos is elég agresszív ahhoz, hogy megoldja a feladatot, addig Tóth védekeztése óriási kockázatot hordoz magában, nem véletlen, hogy a második félidőben már csak támadásban volt a pályán.

Az első félidő végén volt egy nagyon fontos szituáció, amikor Tóth és Lukács 15 másodperc különbséggel kapott kiállításokat, ám a kettős emberhátrányban Vámos Petra a hátára vette a csapatot, és két gólt is szerzett, így nem fogyott el a szünetre az előnyünk (17-15). A szünet előtti másodpercekben pedig egy olyan jelenetet láthattunk, aminek nagy jelentősége nem volt, de megmutatta, hogy Klujber Katrinnak milyen elképesztő balkeze van: a Ferencváros átlövője jó 30 méterről lőtt kapura a dudaszó előtt, és Kudláčkovának nagyot kellett tornáznia, hogy kiszedje a labdát a bal fölsőből - nem múlott sokon, hogy az egész vb legnagyobb gólját lássuk.

Ahogy a szlovákok ellen, úgy ezúttal is sikerült növelni az előnyt a második félidő elején, ami miatt a találkozó hajrájában nem kellett lerágni a körmünket. Ebben az időszakban sem volt igazán jó a védekezésünk, de Klujber és Márton Gréta remek labdaszerzéseinek, és az olimpia óta érvényben lévő, sok kérdéses esetben előnyszabályt alkalmazó játékvezetői felfogásnak is köszönhetően sikerült ellépni az ellenféltől. Az viszont elég sok kérdőjelet vet fel a védekezésünk kapcsán, hogy a csehek egyetlen igazán jó játékosa, a korábbi érdi Jeřábková hogy juthatott el 10 gólig, és vajon miért nem koncentrálódott jobban rá a játékosaink figyelme.

A hajrára ismét lehetőséget kapott szinte mindenki a keretben, Albek Anna újabb bombagóllal szállt be, Kácsornak is voltak szenzációs találatai, és Tóth is megoldott nehéz helyzetet, a védekezésünk viszont a végére teljesen szétesett, alig voltak kivédekezett cseh akciók a mérkőzés utolsó 10 percében. A legfontosabb ugyanakkor az volt, hogy a győzelem meglegyen, és biztosan legalább két pontot vigyünk tovább a középdöntőbe, ez pedig már biztos volt ebben az időszakban, még ha a végeredmény (32-29) nem is mutatta meg, hogy mekkora különbség volt a csapatok között a találkozó döntő szakaszában.

A lebonyolítási rendszernek köszönhetően a második győzelemmel a csapat bebiztosította a továbbjutását, így a hétfői, Németország elleni találkozó már gyakorlatilag a második kör első mérkőzéseként is felfogható. Az első két mérkőzés alapján nem mi leszünk az esélyesek, hiszen a németek sokkal könnyebb győzelmeket arattak a cshek és a szlovákok ellen, mint a magyar csapat, márpedig a kitűzött cél, a negyeddöntőbe jutás eléréséhez alighanem meg kell verni őket - vagy végig kell verni az F csoportból továbbjutó három csapatot, amelyek közül a dánok és a dél-koreaiak egyáltalán nem tűnnek könnyű ellenfélnek.

A mindig nehéz, kötelezőnek számító, de egyáltalán nem könnyű torna eleji győzelmeket sikerült begyűjteni, a következő mérkőzéseken pedig az is eldől, hogy magasabb szintű csapatok ellen mire képes fiatal válogatottunk.