Elképesztő második félidővel lett világbajnok Norvégia

A 2021-es világbajnokság döntőjében az egy évvel ezelőtti Európa-bajnokság fináléjának visszavágóját láthattuk. Franciaország és Norvégia, a regnáló olimpiai- és a regnáló Európa-bajnok találkozott egymással. A torna előtt mindhárom nagy címet más válogatott birtokolta, miután a két évvel ezelőtti világbajnokságot Hollandia nyerte. Azzal azonban, hogy a dánok és a spanyolok is kiestek az elődöntőben, egyértelművé vált, hogy valamelyik válogatott mostantól két cím tulajdonosa lesz egyszerre.

A franciák 100%-os teljesítménnyel, 8 megnyert meccs után jutottak a granollersi döntőbe, de Norvégiának is csak a Svédország elleni döntetlen "rontotta el" a tökéletes mérlegét. A másik 7 meccset ők is megnyerték, ráadásul néha extrém nagy különbséggel. Az Irán elleni 41-7 és a Puerto Rico által elszenvedett 43-7 értékéről később.

Ennek ellenére a franciák útja volt könnyebbnek nevezhető a döntőig. Az első csoportkör három meccsén egyedül a 7 gólig jutó Jovanka Radičević vezette Montenegró volt nehezebb ellenfél, de őket is öt góllal verte az olimpiai bajnok. A második csoportkörben az orosz csapat elleni találkozó számított a legnehezebbnek, azonban ott is ötgólos francia győzelem született. Érezhető volt, hogy az orosz válogatott ezen a tornán nem volt olyan éles, hogy döntőbe tudjon jutni, mint nyáron Tokióban, ám ezt magyarázza, hogy azóta több nagy sztár is pihenőt tart a pályafutásában.

A norvégok két bemelegítő mérkőzés után (Kazahsztán és Irán) a románokkal játszották a „csoportdöntőt”, amit 10 góllal megnyertek. A második csoportkörbe a szerencsés sorsolásának köszönhetően bekerült Puerto Rico még nem, Svédország és Hollandia azonban már valódi próbatétel volt a későbbi világbajnoknak. Ez a három csapat esélyes volt a legjobb négy közé jutásra, az utolsó csoportmeccs, a holland-norvég pedig végül kiesési rangadónak minősült. Amelyik csapat kikap, nem játszik tovább. Talán a torna legjobb meccsét hozta, amelyen végül – így utólag már tudjuk – a norvégok nyertek. Érezhetően ez volt a legnehezebb meccsük: az orosz csapat és Spanyolország ellen egyaránt 6 góllal nyertek, hogy az egyenes kiesés végén a döntőbe jussanak.

A döntőt egyértelműen a francia válogatott kezdte jobban, Olivier Krumbholz együttese az első 5 percben mindössze 1 gólt kapott. A kékek védelme egyébként végig nagyon jól szerepelt, Estelle Nze Minko zavaró védekezése az 5+1 felállásban jelentősen megnehezítette a norvégok dolgát, a szélsőkkel szemben pedig Laura Glauser járt többször sikerrel. Kari Brattset góljával egyenlítettek a 13. percben, így lett 5-5, de a vezetést nem sikerült átvenni a norvégoknak. 20 perc után már 9-7-re vezettek a franciák, jött a norvég időkérés. A helyzet azonban nem változott, a 25. percben 8 perces norvég gólcsend szakadt meg. 14-8-nál alakult ki a legnagyobb, hatgólos francia vezetés, az utolsó pár percből azonban a norvégok jöttek ki jobban. A franciák így is +4-gyel zárták a félidőt (16-12).

A döntőben nagyon megnyomták az első 10 percet, így -4 helyett már +3 volt a javukra. A franciáknál a beállóban Foppa megjátszhatatlan volt, a szélen a tornán remeklő újonc, Lucie Granier pedig már kevésbé volt hatékony. Granier a 46. percben még egy nagy ziccert is hibázott, illetve Solberg védett. Mert mindezek mellé Silje Solberg feltámadt a kapuban (60% fölött hozta le a második félidőt), és Henny Reistad, illetve Nora Mørk is elsütött egy-egy nagy bombát. Előbbi bombaformában játszott a második félidőben: 20 perc alatt 6 gólt lőtt. Kari Brattset emberhátrányban lőtte be a háromgólos vezetést jelentő 5. találatát, amit öt kísérlet után ért el. Krumbholz a 42. percben időt is kért. Majd 2 perccel később ismét. Néhány perc gólcsend után indult meg az utolsó negyedóra, háromgólos norvég vezetéssel.

Mindent elmond a norvég védekezésről, hogy a franciák a második félidő első 20 percében 4 gólt lőttek azután, hogy az első félidőben 16-ot. Az 51. percben találtak be ismét a franciák, a 11 perces kihagyás ekkor már végzetesnek tűnt. Az utolsó 10 percben nagyjából már teljesen elhagyta a hite a franciákat, és innentől minden a norvégoknak sikerült. A 29-22-es végeredmény még irreálisan nagy különbségnek sem mondható, hiszen a franciák szinte a teljes második félidőben megsemmisültek.

Norvégia tehát negyedszer nyert világbajnokságot, ez korábban csak a 2000-es években remeklő Oroszországnak sikerült, de a norvégok a 25 vb-n 11-szer voltak érmesek, míg az oroszok csak ötször. Legutóbb 2015-ben Dániában ültek a világ tetejére a norvégok, ezúttal azonban veretlenül. Az elmúlt évtizedben mutatott dominanciájukat mi sem mutatja jobban, mint hogy a legutóbbi 6 világbajnokságból hármat ők nyertek. Azt is hozzá kell tenni persze, hogy Thorir Hergeirsson válogatottja jobban hasonlít tokiói önmagához, mint a franciáké. Az olimpiai bronzérmes válogatott kulcsjátékosai közül egyedül Marit Frafjord nem volt itt, aki a szezon végén 36 évesen befejezi pályafutását. Itt volt azonban Katrine Lunde (41), Camilla Herrem (35) és még számos 30-on túli játékos. Ők persze már kevésbé alapemberek, de Nora Mørk és Stine Oftedal is elmúlt már 30. A döntőben parádézó szélső, Malin Aune, a jobbátlövő Moa Högdahl és a csapat legfiatalabb tagja, 22 évesen már Európa- és világbajnok, Bajnokok Ligája-győztes Henny Reistad jelenti a jövőt a norvégoknál. Mindenesetre az izlandi vezetőedzőnek, aki 12 éve van a norvég válogatott élén, a következő néhány évben lesz néhány fontos döntése.

Túl vagyunk tehát a női kézilabda első 32 csapatos világbajnokságán, ami beváltotta a tőle vártakat. Vagyis gyakran kínos első csoportkörös mérkőzéseket, óriási különbségeket hozott, és az igazából a második körben, a 24 bennmaradt csapat részvételével folytatódó második csoportkörben kezdődött a torna érdemi része. A létszám növelése egyértelmű céllal történt meg: minél több helyen népszerűsíteni a sportágat. Hogy a 30+ gólos különbségek elérik-e ezt a célt, jó kérdés. Sokkal inkább volna talán érdemes az A- és B-csoportos világbajnokságot bevezetni, ahogy a jégkorongban. Vagy hosszú, nehezebb, de eredményesebb munkával felzárkóztatni a lemaradó régiókat, hogy egyszer valóban 32 csapat lehessen alkalmas arra, hogy világbajnokságon vegyen részt.