Kevés pozitívum volt a férfi kéziválogatott játékában, de így is óriásit lépett a negyeddöntő felé

Az előző, Franciaország elleni vereség elemzésében azt írtuk, hogy Chema Rodríguez kockáztatott a 7-6 elleni játékkal, amiben benne lehetett volna az, hogy szoros meccset tudunk játszani a világ egyik legjobb csapatával, de elsősorban a támadásban elkövetett hibák (rossz passzok és lövések) miatt erre végül nem volt esélyünk.

Az Ausztria elleni második középdöntős meccs elején látszott, hogy sokkal inkább kockázatkerülő döntéseket hozott Chema: betette a kezdőcsapatba Pedro Rodríguezt, hogy ha az osztrákok 7-6 elleni játékkal kezdenének, akkor egyből tudjunk nyitottat védekezni ellenük, és a vb-n először keretbe került Bartucz László, az eddigiek során elég gyengén teljesítő Mikler Roland helyére.

Csak hát azzal elég nehéz mit kezdeni, ha 30 perc játék alatt 11 labdát ad el a csapat, ráadásul az a két játékos, Fazekas Gergő és a helyére bő tíz perc után érkező Lékai Máté jár az élen a hibákban, akiknek a támadásaink ritmusát kéne diktálni. Sokat elmondott a félidőről az a jelenetsor, amikor a 24. percben egy Palasics-védés után Bodó és Lékai a saját térfelén mutatta, hogy ne rohanjunk, mire Sipos Adrián kérte el a labdát, és adott egy tökéletes pattintott gólpasszt a pályára érkező Bóka Bendegúznak.

Egyszerre volt érezhető a túlzott akarás és nem elégséges akaraterő, de a megfelelő tempót annyira nem sikerült megtalálni, hogy húsz perc után elgondolkodtunk azon, hogy lehet, hogy Chema Rodrígueznek magát kellene beküldeni irányítani, hogy helyes irányba és sebességre állítsa a csapatot.

Az volt a szerencse, hogy az osztrákok Nikola Bilyk nélkül nem rendelkeznek elég tehetséggel, és egy középszerű csapat ellen azért a magyar válogatottnak beleférnek ilyen félidők is. Ez egyfelől nagyon jó hír, mert a jó csapatok ismérve az, hogy magukhoz képest gyengébb játékkal is meg tudnak verni gyengébb ellenfeleket, másfelől viszont ezen a vb-n eddig nem nagyon volt olyan negyed órája a csapatnak, amikor minden flottul ment volna, és a magyar játékosok kihozták volna magukból a maximumot.

Az első félidő végén az osztrákok is hibázgattak, és szerencsére Palasics is elkezdte megérezni a lövéseiket, úgyhogy a háromgólos hátrányból kettőt már a szünet előtt sikerült ledolgozni, a második félidő elején pedig egy 3-0-s sorozattal meg is fordítottuk a meccset, innentől pedig már nem vezetett többször az osztrák csapat.

A közmédia közvetítésében az hangzott el, hogy a szünetben mindössze néhány percet töltöttek a magyar játékosok az öltözőben, és bár nem gondolom, hogy Chema ismerné a Macskafogót, de alighanem valami olyasmi hangozhatott el, mint a patkányok sokszor idézett mondása:

Sokkal összeszedettebb volt a játék, összesen öt eladott labdával játszottuk le a félidőt, amiből ráadásul három is a Bánhidi Bence beálló mozgása elleni ítélet volt. Ha már Bánhidi: a szegedi beálló ezúttal is végigjátszotta támadásban a mérkőzést, ennek ellenére először a 27. percben szerepel a neve a jegyzőkönyvben (hetest harcolt ki), az első gólját pedig a 38. percben szerezte. Ehhez képest a négy gól és két kiharcolt büntető már olyan játék, amit ha hatvan percen át képes a pályára tenni, akkor húzóembere lehet a csapatunknak.

Sose gondoltam, hogy egyszer majd leírom ezt a mondatot, de támadásban a magyar csapat legjobbja Pedro volt, a jobbszélső az első nyolc gólunkból ötöt szerzett, hibátlan lövési hatékonysággal, emellett két labdaszerzése is volt, amikor pedig az osztrákok a második félidőben hét támadóval próbálkoztak, Pedro ment ki zavarni az irányítóval szemben, kicsit úgy terelgetve az osztrák támadásokat, hogy a bal oldalukra szűküljön a játéktér, és ezzel elvegyük a 7-6 elleni játék igazi erejét.

A második félidőre Szita Zoltán is megtalálta a távolságokat, többször is nagyszerűen tempózta ki a sáncoló osztrák játékosokat, igaz, sem az első félidőben parádéző, félprofi Florian Kaiper, sem pedig a helyére érkező, Bundesliga-menő Constantin Möstl nem védett jól a szünet után.

Bezzeg Palasics, aki szinte végig 30 és 40% között mozgott a meccs során, és ami talán ennél is fontosabb, megint kulcsfontosságú pillanatokban mentette meg a csapatot a kapott góltól, 12 védésének legalább a fele nagy bravúr volt, nem véletlenül választották őt a mérkőzés legjobbjának.

Viszont talán a legjobban a meccs utáni pillanatok mutatták meg azt, ami a legtöbb szurkolóban is lehetett: a rendkívül fontos győzelem ellenére elég tingli-tangli volt a körtánc, alighanem a játékosok is tudták, hogy ezen a teljesítményen azért nincs igazán sok ünnepelni való.

Egy forduló van még hátra a mieink számára a középdöntőből, ebben a biztos csoportutolsó Katar ellen egyértelműen a magyar válogatott lesz az esélyes (szombat 18:00). A franciák már biztos csoportelsők, úgyhogy azt kell figyelni, hogy a IV-es középdöntőben melyik csapat lesz az első, ami jó eséllyel eldőlhet a ma esti Horvátország - Izland meccsen.

Az eddigiek alapján egyébként nagy tornát mennek az izlandiak, Hallgrímsson a fontos meccseiken parádézott (45% a szlovénok elleni csoportmeccsen, 36% Egyiptom ellen a középdöntőben), de ha kikapnak a horvátoktól, akkor az utolsó körben a házigazda még bebiztosíthatja a csoportelsőségét.

Látva az erőviszonyokat, inkább ezeknek a csapatoknak lesz fontos az első hely, hiszen azért a franciák kiemelkednek a mi csoportunkból, míg a négy, továbbjutásra esélyes csapat nagyjából hasonló szintet képvisel a másik csoportban.

A dániai középdöntőben eldőlt minden fontosabb kérdés, a házigazdák a németek agyonverése után Svájcot is legyőzték, és biztos csoportelsők az utolsó fordulótól függetlenül, a németek pedig az olaszok legyőzésével biztosították második helyüket.

Sokkal bonyolultabb a helyzet a norvég középdöntőben, ahol az ottani házigazda a harmadik latin csapat ellen már nem kapott ki, és a brazilok és portugálok elleni vereség után nagy csatában legyőzte Spanyolországot, míg Svédország csak döntetlent játszott Portugáliával, rég nem látott rossz svéd kapusteljesítmény mellett. Ez pedig azt jelenti, hogy ebből a csoportból a chileieket leszámítva még bármelyik két csapat továbbjuthat, szinte bármilyen sorrendben.