A női válogatott Eb-bronza után a férfi kéziseink is bravúrra készülnek a világbajnokságon

A párizsi olimpia után azt gondolhattuk, hogy néhány játékos utoljára lépett pályára a magyar válogatottban, Mikler Roland 40 évesen beugróként kapott már csak szerepet a tornán (igaz, hogy remekül védett), Lékai Máté pedig korábban utalt már arra, hogy a tavalyi Eb az utolsó januári világverseny, amin részt fog venni.

Aztán ősszel mindkét kétszeres olimpikonunk úgy döntött, hogy szeretné folytatni a válogatottban, amíg számít rájuk Chema Rodríguez szövetségi kapitány. A szerepkörük várhatóan már másmilyen lesz, mint korábban, de Lékai második számú irányítóként mindenképpen bevethető, Mikler pedig elég jó őszt futott a Pick Szegedben, úgyhogy az lett volna meglepő, ha nem hívják meg a csapatkapitányt.

Mivel senki más sem mondta le a válogatottságot vagy sérült meg az elmúlt öt hónapban, ezért furcsa módon mind a 17 játékos szerepel a válogatott 20 fős keretében, aki Párizsban is szerepet kapott az olimpián. A plusz három pedig három olyan játékos, akik gyengébb ellenfelek ellen már játszottak a válogatottban, és mind a hárman tagjai voltak a másfél évvel ezelőtt junior világbajnoki ezüstérmet szerző magyar csapatnak.

A Krakovszki ikrek közül Zsolt már a Bundesligában, a Wetzlarnál kezdte az új szezont, bár a szlovén válogatott Domen Novak mögött elég kevés lehetőséget kap a világ legerősebb bajnokságában, Bence viszont a Tatabányában jól játszik, és végre alternatívát nyújthat annak a Bóka Bendegúznak, aki éveken át volt a csapat első számú balszélsője.

Aki viszont teljesen új tagja a csapatnak, az Ónodi-Jánoskúti Máté, a Ferencváros saját nevelésű jobbátlövője, aki a Fradiban másfélszer annyi gólnál jár a bajnokságban, mint Ancsin Gábor, így ezen a poszton Ilic Zorannal együtt három nagyjából azonos szintű játékos lesz bevethető a csapatban.

Továbbra is a csapat támadójátékának egyik alapja a magas szintű beállójáték, olyannyira, hogy a szerbek elleni felkészülési mérkőzéseken két beállós játékkal is próbálkozott a kapitány. Bánhidi Bence és Rosta Miklós is kiváló beállóknak számítanak, a Bajnokok Ligájában játszanak, de Rosta eddig azért általában csak akkor kapott nagyobb szerepet a válogatottban, amikor Bánhidi valamilyen sérüléssel bajlódott.

Ez a két beállós játék egyébként nagyon fekhet Fazekas Gergőnek is, aki valószínűleg a csapat első számú irányítója lesz a vb-n. Sokan már az olimpián is nagyobb szerepet szántak volna Fazekasnak, mint amekkorát kapott, de azzal, hogy ő az egyedüli irányítónk, aki a BL-ben szerepel, ráadásul fontos pillanatokban lehet a pályán a Plockban, valószínűleg megörökli a támadójáték vezérszerepét Lékai Mátétól. A Ferencváros irányítója várhatóan kevesebb percet kap majd, mint korábban, de könnyen elképzelhető, hogy a meccsek hajrájában azért megkapja a bizalmat.

Balátlövőben sincs változás, továbbra is a Szita - Bodó páros hozhatja a távoli zónákból lőtt góljaink nagy részét, a védekezésünk pedig a Sipos - Ligetvári páros vállát fogja terhelni. Fontosak lesznek az átmenetek is, főleg támadásból védekezésbe, ha sikerül alacsonyan tartani az eladott labdák számát és limitálni az ellenfelek gyors lerohanásait, akkor a két védőspecialista becserélésével sokkal hatékonyabbak lehetünk hátul, mintha ők nem lennének a pályán.

Két olyan játékos van a húszas keretben, akiknek várhatóan elég speciális helyzetük lesz. Hanusz Egon harmadik számú irányítóként jó eséllyel emberelőnyös játékoknál, illetve kétirányítós felállásban kaphat szerepet, míg Pedro Rodríguez a nyitott védekezésben számít a kapitány első választottjának, a kezdő jobbszélső poszt immáron egészen egyértelműen Imre Bencéé lesz.

Hogy miért gondolják azt sokan, hogy a magyar válogatott, amely az előző négy januári világverseny közül csak a hazai rendezésű 2022-es Eb-n nem került a legjobb nyolc közé, ezúttal még felül is múlhatja az előző két vb-negyeddöntős teljesítményét, arra a sorsolás ad választ.

A csoportban Hollandia, Észak-Macedónia és Guinea lesz a három ellenfél, az afrikaiak egyértelműen sokkal gyengébbek a mieinknél, de a hollandok és a macedónok ellen is esélyesek leszünk, még ha az emlékeinkben ott éghet az a három évvel ezelőtti hollandok elleni zakó.

A középdöntőben aztán jöhet Franciaország, amely ugyan a második számú esélyes a torna megnyerésére a fogadóirodáknál, de az olimpián mutatott játékával azért nem győzte meg a kézilabda-rajongókat. Szinte biztosan az ellenfelek között lesz még az osztrák válogatott, amelytől egy éve egygólos vereséget szenvedtünk, de amelyből hiányzik a legjobb játékos, a kieli Nikola Bilyk. És várhatóan az a Katar lesz a harmadik ellenfél, amely az első meccsét 18 góllal vesztette el a franciák ellen.

Az erőviszonyok alapján valószínűleg az osztrák és a holland csapat legyőzése szükséges a negyeddöntőbe jutáshoz, onnantól kezdve pedig már azért elég sok meccs eredményén múlik majd, hogy a nyolc között ki lehet az ellenfél. Várhatóan az Egyiptom - Horvátország - Izland - Szlovénia négyesből kaphatunk valakit, ezekkel a csapatokkal pedig nagyjából egy szinten van a magyar válogatott, úgyhogy simán benne lehet a pakliban egy elődöntős szereplés is.

Ilyenre márpedig utoljára 1997-ben volt példa világbajnokságon, ráadásul ha a torna teljes mezőnyét nézzük, akkor azért elég kevesen mondanák azt, hogy a magyar válogatott a játékerőt illetően az első négy csapat közé tartozik. De az összeszokottság és a nekünk sose fekvő skandináv csapatok elkerülése megnyithatja az utat a magyar kézilabda újabb bravúrja felé.

A középdöntős játéknapok: január 21., 23. és 25.

A horvátországi negyeddöntőkre január 28-án, az elődöntőkre január 30-án kerül sor, a döntőt és a bronzmérkőzést február 2-án rendezik Norvégiában.