A két évvel ezelőtti bravúrt szeretné megismételni férfi kéziválogatottunk a világbajnokságon

Egy éve, amikor a sportág itthoni rajongói közül aki csak tehette, a helyszínen nézett meg mérkőzéseket az Európa-bajnokságon, úgy vártuk a tornát, hogy a 2021-es világbajnokság ötödik helyén záró válogatottunk jó szerepléssel akár még az elődöntőbe is bejuthat.

Ehhez képest hidegzuhany volt a Hollandia elleni vereség a nyitómeccsen, a kiesés a csoportkörből és a 15. hely a 24 csapatos tornán.

A realitás valószínűleg valahol a két szereplés között van, azonban nagyon nem mindegy, hogy a most rajtoló világbajnokságon egy csapat az 5-10. helyek valamelyikén, vagy annál hátrébb zár, hiszen a csapatok számára ez a legjobb lehetőség arra, hogy megtegyék az első lépést a 2024-es olimpiai szereplés szempontjából.

Most másodszor játsszák 32 csapattal a férfi kézilabda világbajnokságot.

Két éve Egyiptomban kevés volt a nagyon lefelé kilógó csapat, sokkal inkább a Covid-járvány okozott gondokat. Aztán az első 32 csapatos női vb megmutatta, hogy ami a férfiaknál sportszakmai szempontokból indokolható lépés volt, az a nőknél óriási különbségeket jelentett a csoportkör nagy része során.

A 32 csapatot nyolc csoportba sorolták, de nem is annyira a csoportokat, mint inkább az ágakat érdemes együtt vizsgálni. A csoportok első három helyezettje ugyanis a középdöntőbe jut, onnan viszont a hat csapatos csoportokból már csak az első kettő jut a torna negyeddöntőjébe, onnantól pedig egyenes kieséses rendszerben dől el, hogy ki lesz a világbajnok.

Az olimpiai kvalifikáció nem teljesen tiszta - már ha az ember csapata nem nyeri meg a világbajnokságot. Akkor ugyanis egyértelmű a helyzet: az idei torna győztese ott lesz a párizsi olimpián. A helyzet azért bonyolult, mert az egész történetből az olimpiai házigazda Franciaországot ki kell venni, tehát ha a Tokióban olimpiai bajnok franciák megnyerik a vb-t, akkor a döntő vesztese szerez kvótát, és a következő hat csapat mehet az olimpiai selejtezőkre 2024 tavaszán.

Plusz lehet még egy csavar egy év múlva is, hiszen ha a selejtezőtornás hatosból valaki kontinensbajnok lesz, akkor a vb-n mögöttük végző kap selejtezőtornás lehetőséget, tehát akár egy 10. hely is selejtezőt érhet, ha van Európán kívüli csapat is az első kilencben.

Ráadásul általában azok járnak a legjobban, akik utolsóként kerülnek végül egy selejtezőtorna mezőnyébe, mert abba a csoportba a vb 3. és 4. legerősebb kontinenséről kerül 1-1 csapat, praktikusan valószínűleg egy ázsiai és egy dél-amerikai csapat legyőzésével lehet onnan kijutni az olimpiára. De azt, hogy végül hányadi hely elég, csak jövő januárban tudjuk meg.

Nézzük akkor, hogy kik az esélyesek! Az AB-ágon a tavalyi Eb-döntős spanyolok és a másfél éve olimpiát nyerő franciák emelkednek ki, de a társházigazda lengyelek nyilván bíznak abban, hogy megnehezítik majd a csapatok dolgát. A csoportmeccseiket a 11 ezres katowicei Spodekben, a középdöntős meccseket a 15 ezres krakkói Tauron Arenában játszhatják, a hangulat kiváló lesz, ez biztos. A lengyelekkel és a franciákkal vannak egy csoportban a szabad kártyával itt lévő szlovénok, akiket szintén nem szabad lebecsülni, a spanyolok csoportjából Montenegró és Chile juthat a legjobb 24-be.

A CD-ágon szerepel a magyar válogatott, a sorsolás szeszélyének köszönhetően nagyon sok ismerős csapattal együtt. A C-csoportban az Eb-címvédő svédek emelkednek ki, akiknél a kulcsember ezúttal is az a Jim Gottfridsson lesz, akit az év kézilabdázójának választottak tavaly. A másik három csapattal találkoztunk két éve, a brazilokat és a Zöld-foki Köztársaság csapatát kicsit szenvedősen, Uruguayt könnyedén vertük.

A mi csoportunk jóval erősebb: a tavalyi Eb-csoportellenfeleink közül Izland és Portugália vár ránk újra. Izland kifejezetten erősnek tűnik, talán az olimpiai ezüstéremig jutó aranycsapatuk óta nem volt annyira jó a szigetország csapata, mint most. A harmadik ellenfél Dél-Korea, őket azért meg kell tudni vernie azoknak a csapatoknak, amelyek az olimpiára szeretnének kijutni.

Az EF-ág tűnik a leggyengébbnek, Németország, Szerbia és Norvégia a három kiemelkedő csapat, ők nyilván nagyon sokáig juthatnak, de egyik csapat sincs ott a torna legnagyobb esélyesei között.

A GH-ág sokkal bonyolultabbnak tűnik, a dánok kiemelkednek (ők a fogadóirodák topfavoritjai), de Egyiptom és Horvátország is szeretne a nyolc közé kerülni - viszont a lebonyolítási rendszernek köszönhetően ebből a három csapatból csak kettő kerül majd a negyeddöntőbe.

Ha a mieink szereplésén gondolkozunk, ez lehet a legfontosabb kérdés, ami felmerül. A keretünk nagyon sokat nem változott, egy rendkívül fontos hiányzónk viszont ezúttal van:

Mivel a válogatott legjobb három játékosa közül az egyikről van szó, az ő hiányát mindenképpen megérezheti a csapat.

Viszont a tavalyi Európa-bajnoksággal ellentétben, ahova Bánhidi Bence már mindenféle fájdalmakkal érkezett, és aztán ott még a bokája is megsérült, a szegedi beálló ott van a csapatban, és úgy tűnik, hogy amennyire ő egészséges tud lenni, annyira rendben van most a teste. Két-három éve őt a világ legjobb beállói között jegyezték, reméljük, hogy ezután a vb után is hasonlóan vélekedik majd a nemzetközi szaksajtó. Ráadásul cseréje, Rosta Miklós is nagyon sokat fejlődött az alatt, amíg Bánhidit pótolnia kellett a Szegedben.

Márpedig a magyar válogatott - nem meglepő módon - Chema Rodríguez irányításával is a spanyolos iskolát követi a pályán: kemény védekezésből próbálunk indulni, felállt fal ellen pedig a belső hármas tagjai és a beálló közötti kapcsolat lesz meghatározó, úgyhogy a pozíció kifejezetten fontos a támadójátékunkban.

A belső posztok viszont minimum problémásak. Máthé hiányában az Ancsin - Ilic - Leimeter hármas kap lehetőséget jobbátlövőben, közülük Ilic ugyan a Veszprém játékosa, de ott maximum epizódszereplő, Ancsin limitjét már sokszor láthattuk, Leimeter pedig a BL egyik leggyengébb csapatában játszik, de legalább játszik.

Balátlövőben Bodó Richárdon múlhat sok, ő az, aki tényleg veszélyes 9-10 méterről felugorva, és nagyszerű a kapcsolata a két szegedi beálló csapattársával. Szita Zoltán nyáron került Szegedre, de nem úgy alakult számára eddig a szezon, mint ahogy szerette volna.

Védekezésben jobbnak tartják Bodónál, ezért valószínűleg sokat fog játszani, de nagyon fontos, hogy támadásban bátor legyen. Ligetvári Patrikra elsősorban védekezésben számítanak az edzői, pedig amikor néhány éve támadásban is kapott lehetőséget, Bodóhoz hasonló bombákkal lőtte szét az ellenfél kapuit.

Az irányító poszton is sokkal több a kérdőjel, mint korábban. Lékai Máté az utóbbi 10 év egyik legjobb magyar játékosa, de alighanem túl van pályafutása csúcsán, idén egyértelmű visszalépésként a Ferencvárosba igazolt, ahol legalább annyira a tehetséges fiatalok mentorálása a feladata, mint a játék szervezése.

Ráadásul a Fradi játéka nagyon nem hasonlít a válogatottéra, inkább skandináv játékot próbálnak játszani. Juhász Ádám egy elég súlyos szemsérülést szenvedett a felkészülés során, így Hanusz Egon a másik irányító, aki mozgékonyságával jelent veszélyt az ellenfélre, és termete miatt mindig jó hatékonysággal harcol ki kiállításokat.

A szélsőink megbízható de nem különleges képességű játékosok, talán Pedro Rodríguez az, akire a leginkább rábízhatjuk magunkat, ha ki kell húzni a csapatot a csávából. Bóka alulértékelt játékos, de azért a Balatonfüred messze van a világelittől, a két csere pedig a Fradiból került be a válogatottba, és nem lenne meglepő, ha Kovacsics Péter (Anikó öccse) a komolyabb ellenfelek ellen az egyik kimaradója lenne a 18-as keretnek.

Kapusaink évek óta állandók, Mikler Roland és Székely Márton tagja ezúttal is a keretnek. Mikler az ősz nagy részét sérülten töltötte, ezért valószínűleg frissebb, mint általában, ami 38 évesen nyilván nem rossz hír. Székely visszaigazolt Tatabányára, és általában lehet benne bízni, amikor lehetőséget kap.

Fontos változás a korábbiakhoz képest Chema Rodríguez szerepének megváltozása. Tavalyig elsősorban a támadójáték volt az ő felelőssége a kapitányi triumvirátusban, ám a tavalyi Eb-bukás után "felfelé bukott", és megkapta egyszemélyben a feladatot. Állítólag sokkal jobban oda is teszi magát, teljes mértékben a csapatnak dedikálja ezt az időszakot, miközben Portugáliában klubedzősködik.

Játékosként iszonyatosan szórakoztató kézilabdát láttunk tőle, kevés irányítónak volt olyan szeme és agya a játékhoz, mint neki. Más kérdés, hogy ez nem jelenti automatikusan azt, hogy edzőként is képes hasonló játékot játszatni a csapataival.

Az előző két világbajnokságot megnyerő Dánia a torna első számú esélyese.

Gyakorlatilag hazai pályán játszhatnak az egyenes kieséses szakaszig, hiszen a Koppenhágával híddal összekötött Malmöben szerepelnek majd. Franciaország a második számú esélyes, érdekes lenne, ha újra összecsapna az elmúlt évtized két legjobbja, Mikkel Hansen és Nikola Karabatic valamikor a tornán.

A tavalyi Eb két döntőse, a svédek és a spanyolok jönnek, majd ötödik esélyesként Izland. A magyar csapat a 10. hely körülre van jósolva, Portugáliához hasonlóan, és az egyértelmű, hogy a portugálok elleni mérkőzésen nagyon sok múlik.

A torna nyitómérkőzését szerda este rendezik, Lengyelország - Franciaország lesz a párosítás, aztán csütörtöktől beindul a nagyüzem, a magyar válogatott 18:00-kor játssza első mérkőzését, Dél-Korea ellen. Január 14-én jön Izland, 16-án Portugália, továbbjutás esetén pedig 18-án, 20-án és 22-én játszanánk a középdöntős mérkőzéseinket.

Ahhoz, hogy a szövetség által meghatározott célkitűzést teljesítse a csapat, Izland, Portugália és Svédország közül kettőt meg kell előzni, és megnyerni az összes kötelező győzelemnek minősíthető mérkőzést. Egyáltalán nem lesz könnyű, de a csapat háza tájáról optimizmus sugárzik, ami sokat jelenthet.