Háfra válhat a szűk olimpiai keret egyik áldozatává

Két és fél éve, amikor a 2018-as női kézilabda Európa-bajnokságon a Kim Rasmussen-éra legjobb játékával és legjobb eredményével a 7. helyen végzett a magyar válogatott, mindenki optimista volt. Nem véletlenül, hiszen Rasmussen elkezdte beépíteni az azévi junior világbajnokságon aranyérmes játékosokat a felnőtt válogatottba, a már egy évvel korábban, a vb-n is játszó Háfra Noémi mellett Tóvizi Petra és Lakatos Rita is lehetőséget kapott. Háfra húzóembere volt a csapatnak, a középdöntőben előbb a Németország elleni mérkőzést döntötte el az utolsó másodpercekben lőtt óriási átlövésgóljával, majd a Románia elleni utolsó találkozón volt a mieink legeredményesebb játékosa, alig 20 évesen.

Rasmussennel abban az időben többször is volt szerencsénk néhány szót váltani, és mindig igyekezett a helyén kezelni Háfra szerepét a csapatban. Azt mondta, hogy ő egy 50% körüli lövési hatékonysággal operáló játékos, ami nem rossz egy átlövőtől, viszont nem is szabad tőle elvárni azt, hogy majd minden meccsen 70-80%-os pontossággal célozzon. Háfra lövéseinek a fele nagyjából most is gól lesz (a magas színvonalú mérkőzéseken), ám egy dolog mindenképpen megváltozott az elmúlt két évben: nincs meg a kellő önbizalma a játékhoz.

Rengetegszer fordul elő, hogy felugrik lőni, de inkább a passz mellett dönt, hogy aztán néhány passzal később rosszabb helyzetekből vállaljon lövéseket, sokszor már passzív játéknál – márpedig a nem elvállalt lövőhelyzetek a legtöbb esetben arra késztetik a játékvezetőket, hogy felemeljék a kezüket. Ez volt a helyzet a Ferencváros – Győr Magyar Kupa elődöntőben is, Háfra lövőteljesítménye nem volt szörnyű (4/9, 44%), de a mutatott játékból, illetve a többiek Háfrával lezajlott kommunikációjából is érezhető volt az önbizalomhiány. Többször is előfordult, hogy Szucsánszki Zita, vagy a sérülése miatt a mérkőzést a kispad mögül végignéző Kovacsics Anikó láthatóan bíztató szavakkal próbálta tartani a lelket Háfrában egy elrontott lövés után, vagy sulykolni a játékosba, hogy bizony képes gólokat szerezni egy-egy sikeres támadás végén.

Alighanem, ha nem egy olimpiára, hanem egy vb-re vagy Eb-re készülne a magyar válogatott, Háfra kerettagsága nem nagyon lehetne kérdéses. Így viszont, hogy nem egy 16 fős alap keret, és hozzá lényegében bármennyi tartalék áll majd a szövetségi kapitányok rendelkezésére, hanem 14+1 fős kereteket kell nevezni, már egyáltalán nem biztos Háfra helye a válogatottban.

Az óriási meglepetés lenne, ha nem két kapus lenne benevezve Elek Gábor keretébe, közülük Bíró Blanka helye biztos, Janurik Kinga és Szikora Melinda harcolhat a második helyért. A mezőnyben Kovacsics nevével kezdődhet a biztos kerettagok listája, ha a csapatkapitány lesz olyan állapotban, hogy játsszon, ami egy súlyos vállsérülés után egyáltalán nem biztos. Tomori Zsuzsa annyira fontos része a védekezésnek, támadásban pedig bármelyik átlövő poszton tud jól játszani, hogy szintén majdnem biztosnak tekinthető a tokiói utazása.

Akiknek szerintünk nem nagyon kell izgulni: Klujber Katrin, Kisfaludy Anett és Szöllősi-Zácsik Szandra, a két átlövő a válogatott támadójátékának kulcsfontosságú láncszeme volt a tavaly Eb-n és a márciusi olimpiai selejtezőtornán is, míg Kisfaludy a legjobban védekező beállónk jelenleg, ráadásul a Ferencvárosban Elek Gábor keze alatt dolgozik (ez igaz Klujberre, és nyártól Zácsikra is).

A maradék hét helyre viszont tollal még nem nagyon mernénk senkit beírni. Lukács Viktória lehet elvileg az első számú jobbszélső, és ő a válogatottban azért az utóbbi években alapember volt, most viszont a Fradiban elég jó formában játszik Kovács Anett, a Győrben pedig Faluvégi Dorottya is. A másik szélen elvileg a Márton Gréta – Schatzl Nadine páros viheti a posztot, de pont a szűkebb keret miatt az sem lenne meglepő, ha csak 1-1 szélsőt nevezne be Elek Gábor a keretbe, hiszen a jobb oldalon Klujber, a balon pedig Kovacsics is képes lehet magas szintű szélsőjátékra, miközben a klasszikus szélsőink a belső posztokon nem tudnak játszani.

Beállóban a legutóbbi két tornán Helembai Fanny kapott komoly szerepet, aki a Vác egyik meghatározó játékosa, de azért az a válogatott tornákon is látszott, hogy kevesebb igazán magas szintű mérkőzést játszik, mintha a Bajnokok Ligájában léphetne pályára minden héten. Tóvizi Petrával hasonló a helyzet, ráadásul a kezdeti remeklés után ő is egy kicsit visszaesett a korai felnőtt évekhez képest.

Az óriási kérdés, hogy van-e helye védekező specialistának egy 14-es játékoskeretben, de ha igen, akkor az egyértelmű, hogy Csiszár-Szekeres Kláráé lesz ez a hely. Viszont ha elvisz magával egy védőjátékost a kapitány, akkor egy poszton mindenképpen csak egy játékosra számíthat. És akkor ott az irányító posztja, ahol Szucsánszki Zita szerepe kérdéses, az ő helyzetét ráadásul a személyes szál is befolyásolja, hiszen a szövetségi kapitánnyal nevelnek egy nem egész kétéves gyermeket. A fiatalok közül Lakatos Rita és Vámos Petra bízhat abban, hogy ott lehet az olimpián, de talán az ő szerepeltetésük már inkább a következő ciklusnak szólna, mint a mostani helyzetnek.

És akkor ott van a két átlövő poszt, ahol balkezesként Kiss Nikoletta jön szóba (ő szintén olyan játékos, aki védőként 2-es és 3-mas poszton is játszatható), míg balátlövőben Háfra Noémi táncol a keret szélén. A május végén záruló klubszezon után indul majd a felkészülés, könnyen elképzelhető, hogy a hivatalos mérkőzéseken mutatott forma mellett az ott mutatott hozzáállás és edzésmunka is döntő fontosságú lesz a keret kijelölésekor.

Csak hogy ne érjen minket az a vád, hogy csak kérdéseket teszünk fel, válaszok nélkül, mi az alábbi keretet vinnénk az olimpiára:

Kíváncsiak vagyunk, hogy a kapitány hol fog másképp gondolkodni, de az olimpiai selejtező alapján Lakatos kerettagsága komoly meglepetés lenne, hiszen ott a 16-os keretbe se fért be a Vác irányítója. Az első keretszűkítésekre egyelőre várni kell, az viszont már most látszik, hogy nagyon komoly csata lesz az egyes posztokon azért, hogy valaki ott legyen az olimpiai keretben.