„A versenyképesség visszaszerzése a legfontosabb” – két győzelemmel kezdett Sótonyi László, a férfi kézilabda-válogatott új szövetségi kapitánya

Mindig szeretek a földön maradni, hogy ne verjem be a fejem, ám természetesen nagyon fontos volt, miként indítjuk az Európa-bajnoki selejtezőt. Az elsődleges feladatom, a szövetség vezetői nyilván azért bíztak meg, hogy visszaadjam a válogatott versenyképességét. Elkezdtük a munkát az én filozófiám szerint, márpedig ennek gyors és erős visszaigazolása a két fölényes győzelem. Ez a megismerkedés, a mézeshetek időszaka, nagyon sokat segíthet, hogy ilyen pozitív élményekkel rajtoltunk. Persze nem kell azonnal olimpiai aranyérmet várni tőlünk, igyekszünk lépésről lépésre haladni, és erre jó alapot teremtett Montenegró és Koszovó legyőzése.

Csak a saját játékosaimról beszélhetek, és az tény, hogy mindkét alkalommal roppant felkészülten léptünk pályára. A csapat jól reagált a szakmai újításokra, amivel meg tudtuk bénítani az ellenfelet. Lehet előzetesen arról beszélni, ki, milyen, ám tudjuk, a montenegróiak utánunk döntetlent játszottak Feröer-szigetekkel. Ebben a csoportban mindenféle eredmény előfordulhat; nem mondom, hogy veretlenül elérjük az első helyet, azt viszont tudom, hogy Feröer ellen nagyon fel fogunk készülni, az lesz a cél, hogy jövő márciusban néhány nap alatt kétszer legyőzzük őket. Szerintem az már most látszik, hogy Magyarország, Montenegró és Feröer dönt a továbbjutó két helyről, Koszovó valamelyest kilóg lefelé, hozzátéve, hogy múlt vasárnap láttuk, azonnal kihasználta a hibáinkat, amikor gyengébben kezdtünk.

Megmondom őszintén, nem. Régóta edzősködöm, sohasem számolgattam, és amikor néhány hónapja megkaptam a felkérést, nem nagyon kellett gondolkodnom.

Erre nyilván nem lehetett számítani, és még hozzátehetjük, a NEKA-val elért hatodik hely is csúcs, hiszen ilyen magasságban még sohasem járt az együttes. Tegyük hozzá, nem azzal keltem és feküdtem, mikor leszek a felnőttek szövetségi kapitánya – számomra inkább az volt fontos, hogy a válogatott eredményes legyen, hiszen a sportágnak mindig ez a legfontosabb.

Most, hogy nézzük, szakmailag nem rossz ez az esztendő, de aki ismer, tudja, meglehetősen maximalista ember vagyok, úgyhogy remélem, tudunk feljebb is lépni. A kinevezés, a poszt ragyogó elismerés – szerintem jókor talált meg –, ám az igazi mégiscsak az lesz, ha eredmények is társulnak hozzá.

Számomra nyilvánvaló volt, hogy azzal a csapattal, amelyikkel befejezték a világbajnoki selejtezőt – és, ugye nem jutott ki a tornára a válogatott –, nem tudok továbbmenni. Egyrészt nekem más a filozófiám, mások az elveim, másrészt, ha az együttes nem sikeres, teljesen mindegy, ki az edző, nehéz jobbá tenni. Minden szakvezető más, mindenkinek megvan a maga elképzelése. Tisztelem és szeretem Chemát, neki is megvolt a víziója. Az enyém más. Nem jobb, nem rosszabb, illetve ezt majd az eredmények eldöntik.

Nekem úgy kell összeállítani az együttest, hogy az én elképzeléseim szerint működjön. Például nem szeretném, hogy a fiatalokra túl nagy fókusz irányuljon, hiszen a válogatottban megvan a hierarchia. Az elmúlt napok két összecsapásán is az idősebb, tapasztaltabb játékosok voltak azok, akik megadták a stabilitást.

Az együtt töltött hét alatt semmi nyomát nem láttam. Azt viszont érezni lehetett, hogy a válogatott ”régi” játékosainak is fontos volt bizonyítani, nemzetközi szinten is versenyképesek.

Ha volt is, nem nagyobb, mint a junior Európa-bajnokság egy-egy találkozója előtt. Ne tűnjön nagyképűnek, de hozzászoktam már ezekhez a meccsekhez. A feladatomra fókuszáltam, mit kell tennem ahhoz, hogy jól működjön a csapat. Illetve talán a kíváncsiság erősebb volt bennem az izgalomnál. Tudtam, hogy jól dolgoztunk, az edzések remek hangulatban, megfelelő munkával teltek, és vártam, mit kapok vissza belőle a mérkőzéseken. 

Talán azzal, hogy mennyire befogadó volt. Az idő rövidsége ellenére nagyon jól reagáltak a fiúk az újításokra – taktikailag és mentálisan egyaránt.

Nem, nagyon fontos leszögezni, önmagában nem ez a cél. A versenyképesség visszaszerzése a legfontosabb. Természetesen bekerült a csapatba néhány fiatal, akiben óriási potenciál van, de mindenkinek teljesítenie kell ahhoz, hogy tudjak rá számítani.

Igen, mert akik most kimaradtak, azokkal is nagyon jó a viszonyom. Sokak nálam debütáltak az első osztályban, rengeteg közös élményünk van. Elmondtam már, fontosnak tartottam mindenkit felhívni, személyesen közölni a döntésemet. Van egy bő keretem, fiatalokkal, idősebbekkel, ebből kell összeraknom a legjobban működő együttest. Követem a mérkőzéseket, figyelem a játékosok teljesítményét, a nehézség ellenére mindig jó, ha arról kell döntenem, ki maradjon ki. A keret nyílt, visszaút is lehet bárki számára, ki is lehet kerülni…

Ez a probléma most is látszódott. Érezni lehetett, hogy azok, akik teszem azt a lengyel Wisla Plockban rendszeresen szerepelnek, dinamikában és egyéb szempontból sokkal stabilabbak. Szövetségi kapitányként csak szurkolni tudok annak, hogy a klubedzők jól menedzseljék a magyar játékosokat. Beleszólni ugyanakkor nem tudok és nem is akarok az egyesületek munkájába.

Erre nekem nincs rálátásom. Maradjunk annyiban, a játékosok szempontjából hallatlanul fontos, hogy a lehető legmagasabb szinten szerepeljenek, és kulcspillanatokban, krízishelyzetekben is a pályán legyenek. Az nem kérdés, a válogatottnak jó, ha az erős klubokban tehetséges magyarok kapnak lehetőséget. Megfordítva a helyzetet: nem szerencsés, ha olyan játékosok érkeznek hozzánk, akik csak ülnek a padon. Arra nincs idő, hogy három nap alatt formába hozzuk őket.

Ősszel voltam a klubnál, ezt a csatát a televízióban követem, majd Veszprémben megnézem őket személyesen.

Remélem, hogy ezen a két találkozón valamelyest már látszott. Taktikus, játékértő védekezésből szeretnék kiindulni, melyben megfelelő az összhang a kapus és a játékosok közt. Fontos a gyors indítás, amiből sohasem elég, és nem titok, igyekszem beemelni mentális dolgokat is. Rendszeresen elemezzük az ellenfelet, próbáljuk kicsit összezavarni az áramköreiket.

Egyenességet. Mindig is olyan edző voltam, aki őszintén elmondja, mit gondol, vagy mi az, amit szeretne, elvár. Mi az, ami jó volt, és mi nem. Úgy hiszem, a korrektség a közös munka nagyon fontos alapja. Azzal is tisztában vagyok, hogy a keretem minden tagja különböző személyiség, és nem mindenki annyira maximalista, mint én. Ugyanakkor ragaszkodom hozzá, hogy tiszta tekintetű, szerethető társaság legyünk.

Persze. Négy gyereket lassan felneveltem, nem eszem meg senkit reggelire. Készült olyan kép az elmúlt egy hét alatt, amin mosolygok; el tudom küldeni, ha nem hiszed…

Nagyon szűk az ösvény, ami kivezet Los Angelesbe, sajnos a szélesebb útról letértünk. Kicsi az esély, de meg kell próbálni élni vele. Első lépésként jussunk ki az Európa-bajnokságra, aztán majd meglátjuk, ott mire leszünk képesek.

Minden olyan játékos megérdemel egy ilyen találkozót, aki hosszú-hosszú éveken át állt a nemzeti együttes rendelkezésére. Roli is, de ennek megszervezése inkább a szövetség feladata, nem kapitányi hatáskör.