A Nenadić-botrány és ami mögötte van: Szeged, Veszprém és a bukaresti folytatás

Ezzel a címmel jelent meg az Index cikke 2009. április 21-én, azaz nagyjából akkor, amikor e sorok írója ízig-vérig megszerette a sportágat az Újszegedi Sportcsarnok lelátóján.

Petar Nenadić szegedi időszakáról néhány kép dereng az emlékeimben: rémlik, hogy Barcelonából 22 évesen igazi csodagyerekként igazolt a PICK-hez, ahol a 31-es mezben több meccsen is alaposan megszórta magát – például volt olyan Veszprém elleni meccs, ahol kilenc gólt dobott. Bár voltak szürkébb meccsei (alapból sérülten, műtét után érkezett), szerettük a gyors és lendületes játékát, és egyértelműnek tűnt, hogy nagyon jó játékos lesz belőle.

Aztán jött 2009. április 19-e, és a Magyar Kupa-döntő a SYMA csarnokban, ahol a Veszprém 32-23-ra verte a Szegedet. A már említett, április 21-i cikk alapját ez a meccs adta, hiszen – szurkolói pletykák szerint – a sérüléséből visszatérő Nenadić a félidőben rágyújtott, majd visszabeszélt a szegedi tulajdonosnak, Pisztrui Lászlónak, ráadásul nem először, hiszen ezt megelőzően is többször kritizálta az edzőket és a vezetőséget. Noha tényleg a Szeged egyik legjobb teljesítményt nyújtó játékosának számított, azonnali hatállyal felfüggesztették a szerződését és eltiltották. Példát akartak statuálni vele, hátha változik a viselkedése. A szurkolók a vezetőket szidták, mondván, nem tudják úgy kezelni őt, ahogy kéne.

Úgy volt, hogy még azon a nyáron távozik, ám senki nem akarta kölcsönvenni, Daniel Anđelković sérülése után pedig egyszerűen szükségük volt rá a szegedieknek. Lele Ambrus akkori szakosztályelnök leszögezte: ha hajlandó megváltozni, komoly pályafutás állhat előtte.

Végül így alakult.

A 2009-10-es idényben 37 gólt szerzett a BL-ben, majd a pénzügyi gondok miatt távozott Szegedről, ahonnan előbb a dán Holstebróhoz, 2012-ben a lengyel Plockhoz vezetett az útja. Amikor egészséges volt, szórta a gólokat, így végül lengyel gólkirályként ugrott nagy lépcsőfokot: 2014-ben aláírt a Füchse Berlinhez.

Rögtön első szezonjában kulcsszereplő lett, hiszen a csapata legeredményesebb játékosaként EHF-kupa-győzelemre vezette a berlinieket, ráadásul a Hamburg elleni döntőben hat gólt lőtt. Bár eredetileg egy szezonra írt alá, hosszabbítottak vele, és ezt meg is hálálta, hiszen gólkirály lett a Bundesligában. Sztárrá nőtte ki magát, így fél Európa kívánságlistájára felkerült.

Végül 2017 decemberében, Aron Pálmarsson emlékezetes távozása miatt a Veszprém kivásárolta őt félmillió euróért a szerződéséből. 2018 januárjában mutatkozott be, de a szezon végén Magyar Kupa-győztes csapat szurkolói így is őt választották az idény legjobbjának.

A történet azóta ismerős: az Európai Kézilabda Szövetség (EHF) szavazásán ő lett Európa legjobb játékosa 2019-ben, BL-döntőt játszott, bajnok lett, számtalan meccsen húzóemberként segítette át a legnehezebb perceken a csapatát. 2020-ban azt nyilatkozta, hogy a Veszprémből szeretne visszavonulni, és ezt el is hihettük neki, hiszen hiába töltötte be nyáron a 36. életévét, még mindig nagyon sok olyan szituáció akadt, amikor a társak csak az ő kezébe merték passzolni a labdát. Mert ő fogta magát és a leglehetetlenebb pozíciókból szerzett fontos bombagólokat, mentalitásával pedig a többieket is tüzelte.

Hamisítatlan szerb játékosként volt a szurkolók kedvence.

Aztán a napokban robbant a bomba.

Már az is furcsa lehetett, hogy az említett nyilatkozatával ellentétben szóba hozták őt a Dinamo Bukaresttel (valószínűleg a románoknál folytatja a karrierjét – a cikk címében lévő mondatra tehát itt lehet a válasz), majd kiszivárgott néhány pletyka különböző szurkolói fórumokon és kommentekben, hogy a viselkedése miatt kitették őt a csapatból.

Ismerős történet...

A Porto elleni, csütörtöki BL-meccs előtt csak annyit közölt a klub, hogy fegyelmi vétség miatt fegyelmi eljárás van folyamatban ellene, és ameddig az le nem zárul, nem látogathatja az edzéseket és mérkőzésen sem léphet pályára. Péntekre aztán ebből az lett, hogy a klub közös megegyezéssel, azonnali hatállyal felbontotta a szerződését.

Az okokat hivatalos formában valószínűleg sosem fogjuk megtudni, mindenesetre a szóbeszéd alapján a Momir Ilić-Gulyás Péter edzőpárossal, majd Kentin Mahéval is összebalhézott, mert nem tetszett neki a csapattársak hozzáállása. A lényeg: ugyanazért kell távoznia, mint ami miatt 14 éve Szegedről is elküldték őt. A viselkedéséért, és nem a pályán mutatott játékosért, merthogy arra nem nagyon lehetett panasz.

Ez azért óhatatlanul is felvet néhány kérdést. Más klubjainál, így például Berlinben, aztán Veszprémben évekig tudták kezelni őt, majd – ha valóban igaz, hogy megmondta a véleményét, érkezzenek azok bármilyen stílusban és minőségben – egy-egy gyengébb periódus után (Szegeden az elveszített kupadöntő, Veszprémben az utóbbi hetek vereségei és pontvesztései) mégsem tudják? Tehát valakik semmilyen mértékben és szinten nem tolerálják a kritikát? Ráadásul pont attól a Nenadićtól, aki már nem 22 éves fiatal, hanem 36 éves, rutinos klasszis, és akinek adott esetben szava lehetne, bármennyire is önfejű? És hogy jutott el egy kapcsolat három év alatt odáig (azt a nyilatkozatot, hogy Veszprémből szeretne visszavonulni, 2020-ban adta), hogy a Dinamo Bukarestbe való igazolás legyen nála a téma?

Halkan megjegyeznénk, megerősítve a veszprémi szurkolók kommentjeit, hozzászólásait: meggondolandó, hogy talán nem csak benne keresendő a hiba, hanem az edzői stábban és a vezetőségben is.

208 mérkőzés, 803 gól és méltatlan lezárás.

Ennek a történetnek vége, ám egy biztos: Petar Nenadićnál kevés jobb játékos lépett pályára az utóbbi tizenöt évben a magyar kézilabdacsarnokokban.