Szegeden örömünneppel zárult a kézilabdaszezon, Veszprémben viszont forrnak az indulatok. A meglepően simán alakuló bajnoki döntő után értékeltük a két csapat szezonját és jövőképét.

A piros sarok

A Veszprém az utóbbi években a kézilabda Real Madridjává vált, ha más nem, akkor a folyamatos maximális elvárások és gyakori edzőcsere miatt. Évek óta a kimondott cél számukra a Bajnokok Ligája-győzelem, hazai pályán pedig csak az első hely az elfogadott. Korábbi cikkünkben alaposan kielemeztük a csapat körüli kapkodást és kétes szakmai döntéseket.
Tokyo 2020
Négy góllal megléptek, mégis kikaptak a brazilok
4 ÓRÁJA
A szezon befejezése feltette a koronát az idei teljesítményre. A keret összeállításának problémái a hosszú és COVID-dal súlyosbított szezon végére nagyon megmutatkoztak, ráadásul néhány játékos látványosan, vagy csak csendesen a színfalak mögött, de kikerült a keretből. Borozan, Strlek, Markussen, Shishkarev és Tonnesen gyakorlatilag a szezon legfontosabb részére teljesen eltűnt, úgy, hogy a szurkolók felé szinte semmit nem kommunikáltak a klub részéről velük kapcsolatban.
Az, hogy egy olyan csapat, ami évek óta folyamatosan BL Final Four résztvevő (legutoljára 2018-ban maradtak le Kölnről, amikor szintén elbukták a bajnoki címet is) ilyen szinten játékát és identitását veszítse, ritkán látott mélyrepülés. Természetesen nem várható el senkitől sem, hogy ne legyen gyengébb időszaka, éppen ezért lenne fontos, hogy a keretet folyamatosan frissítsék. Az új emberek igazolása kapcsán nem lehet kikerülni a felelősség kérdését, hiszen látványosan félrementek David Davis kérései, gyakorlatilag nehéz olyan igazolást a mezőnyben felidézni, ami egyértelmű siker lenne az edzősködése alatt. A korábbi "spanyol vonal" favorizálása mellett feltűnő volt, hogy Davis korábbi játékosai közül szeretett válogatni, ami után olyan játékosok érkeztek, mint Omar Yahia, Markussen vagy Shishkarev.
A csapat szurkolói számára különösen fájó, hogy a besült külföldiek mellett a magyarok sem kaptak elég szerepet. (Szarkasztikusan tenném hozzá, hogy Lékai Máté volt az egyetlen magyar kulcsjátékos, de abban sem volt sok köszönet, hiszen a közönség az elsők között kezdte ki a válogatott irányítót).

David Davis itt még nem búcsúzott

Fotó: AFP

Ligetvári Patrik mellőzése egészen érthetetlen, hiszen azzal az ígérettel hívták haza a tavalyi kölcsönjátéka után, hogy a védekezés mellett komoly szerepet kaphat támadásban is. Valószínűleg nem ő lesz a közeljövő átlövő klasszisa, de az a luxus kategória a mai kézilabdában, hogy nem használják ki, ha van olyan játékos a keretben, aki mindkét kapu előtt stabil teljesítményt tud nyújtani, hanem inkább a folyamatos cserélgetést választják. Székely Márton esetében kimondhatjuk azt, ami már a szerződése aláírásakor esélyes volt, hogy ő a csapat harmadik számú kapusa. Sajnos a sors tragikus fordulata után, Quintana hirtelen halálát követően Portóban védhetett, és többször is a mérkőzés legjobbjának választották.
Az senkit sem lepett meg, hogy a David Davis edző a bajnoki döntő utáni első munkanapon már repült is, de a Veszprém problémái sokkal mélyebbek annál, hogy azt egy személy lecserélésével meg lehessen oldani. Davis felmentése után nem sokkal Nagy László sportigazgató is kiadott egy közleményt, ami szerint "a közeljövőben további gyökeres szerkezeti és személyi változások várhatóak a csapat háza táján". Nagy kérdés, hogy a változások a keretre vonatkoznak, vagy esetleg a klubházban is lesznek áldozatok.
A következő szezon mindenesetre elég sötéten fest, hiszen ilyen későn már nehéz lesz játékosokat igazolni, ráadásul lassan eljut oda a Veszprém, hogy a mindig forró kispadra nem lesz tolongás, még akkor sem ha a világ pénzét felajánlják a jelöltjüknek. Ortega hirtelen és meggondolatlan kirúgása óta még nem volt, aki három szezont eltöltött volna náluk. Sabate remek munkát végzett, de mentálisan látványosan felemésztette a folyamatos feszültség.
Utána érkezett Vranjes, akinek a feladata lett volna, hogy az éppen "trendi" tempohandballt meghonosítsa, de akkora kudarcot vallott, hogy a neve szitokszóvává vált a drukkerek körében. Davis személyében ismét egy fiatal, még tapasztalatlan, de játékoskorából jól ismert edzőt választottak, aki emberileg nagyon szimpatikus volt (még a távozása után is lehető legudvariassabban köszönt el), viszont a kezdeti üdeség és határozottság után teljesen beleszürkült a meccselésbe. Döntéseit a játékosai a meccs hevében látványos háborgással fogadták, ami az egyik legszembetűnöbb jele volt a tekintélye elvesztésének.
A vezetőség júliusra ígéri a változások bejelentését. Egy biztos; a pénz nem lesz akadály.

A kék sarok

Szegeden a teljes ellentéte volt az idény a veszpréminek. Ősszel a koronavírus-járvány nem egyszer, és nem is kétszer tarolta le a csapatot. Folyamatos karanténok, elmaradt meccsek és szenvedő játékosok. Mindeközben pedig kénytelenek voltak teljesen újraértékelni az elvárásokat, ami utólag egyértelműen segített. A Bajnokok Ligája csoportmérkőzésein szinte az volt a csoda, hogy végül minden meccset meg tudtak rendezni, így különösebb cél nem lehetett, csak az, hogy legalább a csoportból lépjenek tovább. Utána rögtön jött a Kiel és egy sima kiesés.
Innen kezdve viszont a folyamatos erőnléti munka mellett csak a Veszprémre kellett koncentrálni. Pastor a kényszerszülte helyzetet a lehető legjobban használta ki, a folyamatos erőnléti munka mellett a taktikai elemeket is olyan, korábban nem használt elemekkel tudta bővíteni, amiket tökéletesen használtak a döntőben.
A játékosok frissen tartása miatt sokszor láttunk szélsőbefutásokat, két beállós játékot is, amikkel ki tudták fárasztani a Veszprém belső védőit, akiknek ráadásul cseréje sem nagyon volt. Rendszeresen ide jártak az irányítók is a gyenge pontot keresni, ez főleg a második meccsen volt szembetűnő. A csereemberek közül mindenki hozzá tudta tenni azt, amit megkövetelt tőlük a mérkőzés; Szegeden Zhitnikov jobbátlövőből fricskázta meg többször is Corralest, Veszprémben pedig a legnagyobb rohanás közepette érkezett Canellas és tökéletes befejezésű, hosszabb támadásokkal zúzta szét a Veszprém lendületét.

Jonas Kallman

Fotó: AFP

A csapat mellett a klubvezetés is a jövőn dolgozott idény közben; érkezik a nyáron Blonz, Frimmel és Martins is, akik mind fiatal, magas potenciállal rendelkező játékosok. A külföldi fiatalok mellett a magyar válogatott kulcsjátékosai is Szegeden fognak játszani a közeljövőben, hiszen Bánhidi hosszabbítása mellett 2022-ben érkezik Szita és a pletykák szerint még Máthé Dominik is célkeresztben van.
A fiatalítás természetesen vezéráldozatokat is követelt; hét és fél év után a csapatkapitány Jonas Kallman távozik a klubtól. Korábban Zubai és Vadkerti esetében elég sok vitát generált, hogy a Szeged nem megfelelően búcsúztatta a legendáit, de ez most a svéd szélső esetében nem mondható el. A szezonzáró családi napon jelentették be, hogy a 8-as mezt visszavonultatják, valamint az új csarnokban az egyik szektor is Kallman nevét fogja viselni.
Szeged jelenleg a kézilabda terén is rászolgált a "napfény városa" elnevezésre. Az, hogy a jövő idényben mire lehetnek képesek az újjáépülő csapattal nagy kérdés, de ha marad az idén látott nyugodt légkör, akkor könnyen előfordulhat, hogy a közeljövőben még közelebb kerülnek, sőt akár meg is előzhetik a Veszprémet.
Kézilabda
Négy góllal megléptek, mégis kikaptak a brazilok
4 ÓRÁJA
Kézilabda
Tokió 2020 Kézilabda Norvégia - Argentína összefoglaló
21 ÓRÁJA