Három év alatt vált utánpótlás játékosból a világ legjobbjává

Henny Reistad 1999-ben született, tehát az utánpótlásban ugyanazokon a világversenyeken szerepelt, mint a mi nagy generációnk, a Háfra Noémi féle csapat. A 2017-es ifjúsági Eb-n, majd a 2018-as, debreceni junior világbajnokságon is úgy emlegették őket, mint azok a játékosok, akik a következő évtizedben meghatározzák majd a női kézilabdát (a hollandok néhány tehetségével, Emily Bölkkel, orosz és dán játékosokkal együtt). Ebből a generációból mára viszont Reistad egyértelműen a mezőny fölé nőtt, és egyértelműen a világ legjobbjai között kell emlegetni.

Ahogy sok más tehetséges játékos, Reistad is meglehetősen fiatalon szerepelt az utánpótlás világversenyeken. A 2016-os U-19-es világbajnokság negyeddöntőjében figyelhettünk fel rá először, amikor a torna negyeddöntőjében 9 gólt szerzett, a norvég csapat pedig 28-27-re győzött és ejtette ki Háfráékat. Egy évvel később az U-19-es Eb-n a hetedik helyezett norvég csapatból került be a torna All-Star csapatába úgy, hogy a balátlövő posztját adták neki, miközben a góllövőlistán nem fért be a legjobb 10-be sem.

A debreceni világbajnokságon már nem volt kérdés, hogy All-Star lesz, az ezüstérmes norvégok legjobbja volt, a torna kieséses szakaszában minden mérkőzésen 7 gólt szerzett, így a mieink ellen elvesztett fináléban is. Ekkor már középen játszott, hiszen játékszervezésben is felér a legjobbakhoz, lövéseivel pedig állandó veszélyt jelent 9 méteren túlról is. A 2018-as Európa-bajnokságon debütált nagy tornán a norvég válogatottban, és mivel a norvég kézilabda azért ekkoriban sem szűkölködött a jó játékosokban, Reistadot szép lassan építették be a csapatba, ekkor még inkább volt epizódszereplő, mint kulcsember.

A 2019-es világbajnokság, ahol a norvégok az előző évi Eb-hez képest egy helyet javítva a negyedik helyen zártak, Reistad nélkül zajlott, ő ugyanis egy sérülés miatt a teljes őszi szezont kihagyta. 2020 tavaszán viszont formába lendült, tavaly ősszel pedig már a Bajnokok Ligájában is remekelt, így nem volt kérdés, hogy az Eb-n is ott lesz. A torna elején még elsősorban a padról szállt be a norvég csapatba, de a végére már egyértelműen húzóembere lett a norvégoknak, akik egy mostanában szokatlanul hosszú, három éves nyeretlenségi sorozatot zártak le azzal, hogy 2016 után újra megnyerték az Európa-bajnokságot.

Ez a három éves sorozat egyfajta hullámvölgynek is mondható a norvég kézilabdában, hiszen ez előtt 2002 és 16 között minden Európa-bajnokságon döntőt játszottak a norvégok (8-ból 6 győzelem), 2007 és 17 között pedig egyetlen olyan világverseny volt (a 2013-as vb), ahol nem lett érmes a norvég válogatott. Az elmúlt évek relatív sikertelensége (egy Eb-5. és egy vb-4. helynek mi azért tudtunk volna örülni) leginkább Nora Mörk hullámvölgyeihez köthető, a balkezes klasszis rengeteg sérülése miatt sem ment úgy a norvégoknak, ahogy korábban, miközben azért a csapat olyan sokat nem változott. És bár Mörk ott volt a tavalyi Eb-n, és rögtön gólkirály is lett, a norvégok lendületéhez Reistad alighanem többet tett hozzá, mint ő.

A BL Final4-ban a Vipers domináns játékot nyújtott. Előbb a CSZKA Moszkvát intézte el simán, majd a döntőben a jóval fáradtabb, a Győr ellen hosszabbítás után továbbjutó Brest Bretagne-nak nem nagyon adott esélyt. Reistad lett a négyes döntő legértékesebb játékosa, szombaton 10, vasárnap 12 góllal járult hozzá csapata győzelméhez. Ne feledjük: az a Vipers lett a világ legjobb csapata vasárnap, amely a szezonban összesen két mérkőzést tudott hazai pályán lejátszani az átlagosnál szigorúbb norvég karanténszabályok miatt, és amely a negyeddöntőben két rosztovi mérkőzés alapján múlta felül simán a végső győzelemre is esélyesnek tartott orosz csapatot – úgy, hogy a találkozókon a Rosztov-Don élvezhette a hazai közönsége buzdítását.

Látva a 2020-as Európa-bajnokságot, ahol a norvég válogatott az első hat mérkőzésén átgázolt az ellenfelein, majd az elődöntőben a házigazda Dániát, a döntőben pedig a címvédő Franciaországot győzte le, valamint a Vipers legutóbbi négy BL-meccsét, ahol a válogatott játékosok parádéztak és 10 év, a Larvik 2011-es sikere után tudott újra norvég csapat nyerni a világ legerősebb klubsorozatában, elég nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki a norvégok ellen fogadjon a tokiói olimpia női kézilabda tornáján.

Henny Reistad számára pedig a plafon talán nem is létezik. Nyártól a dán Esbjergben folytatja majd pályafutását, ahol jó eséllyel teljesedhet ki igazi világsztárrá, és ahol egyértelműen ő lesz az épülőfélben lévő csapat egyik alapköve. A válogatott Norvégiában kicsit más tészta: ugyan mindig voltak kiemelkedő játékosok, mióta a skandináv ország uralja a sportágat, de általában nem volt 1-2 húzónév, sokkal inkább 8-10, és az egész keret ereje, a két egyformán erős sor jelentette a norvégok előnyét a riválisokkal szemben. Arra pedig jó esély van, hogy ez a következő olimpiai ciklusban is így legyen, hiszen az olyan kiemelkedő fiatalok mellett, mint amilyen Reistad, még jó pár évig kitarthat az Oftedal, Kristiansen, Mörk, Brattset és a Solberg ikrek által fémjelzett 89-90-es nagy generáció is, melléjük pedig felérhetnek Reistad kortársai a következő években.

Az nem kérdés, hogy amikor Oftedalék abbahagyják, jó kezekben lesz a karmesteri pálca a norvég csapatban.