A testsúlykilogrammok döntöttek - nem kellett izgulnunk a kézi-vb nyitányán

Persze a két helyzet szinte nem is lehetne távolabb egymástól: akkor Budapesten, bő 18 ezer néző előtt, felfokozott várakozások mellett kellett volna legyőzni a másoknak is nehézségeket okozó Hollandiát, most viszont Kristianstadban, egy majdnem üres csarnokban kellett megtenni az első lépést a nagy álom, a párizsi olimpiai szereplés felé Dél-Korea legyőzésével.

Az elején egy pillanatra azért megijedhettünk, mert a második perc végén Ancsin Gábort le kellett segíteni a pályáról, valamiféle lábsérülés miatt, ám már az első félidő vége felé pályára került újra, ami a vb szempontjából fontos elsősorban (Máthé Dominik hiánya miatt a jobbátlövő mondható az egyik leglyukasabb posztunknak).

A mérkőzés elején támadásban egyértelműen a beállót, Bánhidi Bencét erőltettük, majd amikor már három koreai próbálta őt megakadályozni a gólszerzésben, jöhettek az átlövések Szitától. Viszonylag hamar sikerült ellépni 3-4 góllal, beállóban jöhetett Rosta Miklós, aki ezúttal sem jelentett jelentős visszaesést a világklasszis poszttársához képest.

Érdekes, hogy a koreaiak nem a szokásos nyitott védekezésüket erőltették, ami ellen nagyon energiazabáló dolog támadni, hanem hatos falat védekeztek, abból lépkedtek ki elsősorban a kettes védőik a magyar átlövők elé, ez pedig nem volt igazán hatékony.

Annak ellenére, hogy a távol-keleti csapatok mindig nagyon gyors lábmunkával próbálják kompenzálni a méretbeli hátrányukat, a gyors gólok tekintetében is a magyar csapat volt sokkal eredményesebb, szinte minden pályára kerülő játékosunk lőtt gólt ziccerből, és a szünetben már 10 gól volt a különbség (21-11).

Ahogy az általában előfordul, a nagy előny egy kicsit kényelmesebbé tette a magyar csapatot, talán nem 100, hanem csak 90 százalékos erőbedobással játszottak a mieink, ami arra elég volt, hogy kényelmesen kontrollálják a mérkőzést. Viszont ez is hozzájárult ahhoz, hogy a koreai kapuban Kim sokkal jobb százalékkal védett, mint az első félidőben.

Szintén jól mutatta azt, hogy az élesség hiányzott a magyar játékból, hogy rengeteg kiállítást kaptak a mieink, nem nagyon maradt a mérkőzés végére olyan játékos a belső négy védőposztról, aki ne kapott volna két perces büntetést. De mindezzel együtt a legfontosabbat teljesítette a válogatott: egy percig nem kellett izgulni azon, hogy meglesz-e a két pont a nyitómeccsen, a második félidő során végig 6-10 gól volt a különbség, a végeredmény 35-27 lett.

A mérkőzésből sok tanulságot nem nagyon lehet levonni, hiszen a következő ellenfeleink másmilyen játékot játszanak, mint a koreaiak, és sokkal komolyabb játékerőt képviselnek. Az első lépést megtettük a legjobb nyolc és ezzel az olimpiai selejtezőtorna felé, a második viszont már nem lépés, hanem hatalmas ugrás lenne szombaton Izland legyőzésével.

Chema Rodriguez: "Nagyon jó első félidőt produkáltunk, kimondottan jól összpontosítottunk, remekül védekeztünk, több gólunk is volt gyors indításból, és a támadójátékunkkal is elégedett voltam. A második felvonásban már nem jöttek a gyors gólok, a dél-koreaiak nyitott védekezésre váltottak, és azt fegyelmezettebben csinálták, ráadásul a kapusuk egyre jobban védett. Nagyon boldog vagyok! Nem volt könnyebb meccs, mint gondoltam, hiszen egy torna első mérkőzése soha nem könnyű. Nem volt egyszerű feladat megoldani a védekezést a megszokottnál alacsonyabb és rendkívül gyors ellenféllel szemben, de az első félidőben ez kiválóan sikerült, a másodikban viszont több problémánk volt ezzel."

Sipos Adrián: "Nagyobb ellenállásra és mindenképpen szorosabb meccsre számítottunk, mivel nem ismertük túlságosan a játékerejüket, és a saját játékunkat is látnunk kellett. A csapat odatette magát, jó összpontosítással játszottunk. Remélem, a következő mérkőzéseinken többen lesznek, bár ezt a részét próbáljuk kizárni, mert elsősorban azzal foglalkozunk, mit kell csinálnunk a pályán."