Ezért érdemes megfontolni a támadóidő bevezetését a kézilabdában

2021-ben egy év késéssel ugyan, de lezárul egy újabb olimpiai ciklus a tokiói játékokkal. Ilyenkor a sportágak értékelnek és meghatározzák a következő évek stratégiáját, amivel lépést tudnak tartani a technológiai fejlődéssel és vonzóvá tudják tenni magukat a következő olimpiákra is. Nem szeretne ugyanis egyik sportág sem az Agenda 2020 által meghirdetett költséghatékonyabb, létszámcsökkentett olimpia áldozatává válni és kikerülni a programból. Ehhez azonban gyakran innovációra van szükség.

Az innováció napjainkban kulcskifejezés a gazdasági életben, hiszen a telített piacokon a fogyasztók pénzéért való harcban döntő tényező tud lenni egy újszerű megközelítési mód. Nincs ez máshogy a sportágak esetében sem, hiszen már egy ideje nem csak egymással kell versenyezniük a nézők figyelméért, hanem szabadidős szolgáltatások egyre bővülő köre igyekszik elcsábítani a sportszerető embereket más tevékenységek felé. A pandémiás időszakban pedig az e-sport térnyerése is figyelmeztető jel lehetett a hagyományos sportágaknak, hogy ha fenn akarják tartani népszerűségüket, időről időre meg kell tudni újulniuk. Az egyik ilyen lehetőség a szabályok megváltoztatása új technológiák adaptálásával, ahogy az a labdarúgásban a videóbíró bevezetésével történt. Innovációnak számít azonban meglévő technológia újszerű felhasználása is, vagy akár implementálása olyan területen, ahol addig nem volt használatban. Ez utóbbi kategóriába tartozik a támadóidő bevezetése a kézilabdában.

Kezdésként érdemes megjegyezni, hogy már többször is felmerült a kézilabda sportág számos szereplőjében a támadóidő bevezetése, de igazán komolyan még soha nem került tesztelésre az ötlet, éppen ezért a megvalósítására számos lehetséges út létezik, legfőképpen a szabálymódosításokra való tekintettel. Úgy gondolom, hogy a legkisebb részletekre nem feltétlenül szükséges ilyen rövid terjedelemben kitérni, de azért a legfőbb irányvonalakat meghatároztam:

De hogy miért is van szükség a támadóidőre a kézilabdában? A most felnövőben lévő generáció egyik legfontosabb jellemzője a türelmetlenség, hogy mindent azonnal szeretnének a lehető legkisebb erőfeszítés árán. Emiatt egy bonyolult szabályrendszerrel bíró, nehezen követhető és nagyfokú figyelmet igénylő sportág kevésbé vonzó számukra. A sportot és a kézilabdát helyettesítő termékek köre pedig, ahogy korábban is említettem, egyre csak fokozódik. A kézilabdának tehát elemi érdeke, hogy könnyen érthető és élvezhető legyen a nézők számára, amelyet a támadóidő bevezetése véleményem szerint elősegíthet.

A várt változás, fejlődés azonban nem csak a könnyebb érthetőségben és a szabályok objektívabbá tételében mutatkozhat meg, hiszen várhatóan a játék dinamikája is módosul. Pörgősebb, gyorsabb támadásokra és újfajta kombinációkra lehet számítani, illetve összességében a támadások számának növekedésére, amely a gólszámok növekedését is magával hozhatja. Ez pedig mindenképp kedvez a sportág népszerűségének.

Ha az előző bekezdésben előrevetített változásokat fog eredményezni a támadóidő bevezetése, az gazdaságilag is kedvező lesz a sportág számára. A médiában való előnyösebb megjelenés ugyanis várhatóan a fogyasztók számának emelkedésével is jár. Természetesen a támadóidő bevezetéséhez szükséges technikai rendszerek beszerzése és üzemeltetése költségként megjelenik a kézilabda szövetségek és csapatok oldalán, de összességében a sportág népszerűségének és így a fogyasztók számának növekedése kompenzálni tudja ezeket a kiadásokat.

Ráadásul az Amerikai Egyesült Államok hatalmas kiaknázatlan piac a kézilabda számára, és a közelgő 2028-as, Los Angelesben zajló olimpia miatt óriási növekedési potenciál rejlik az országban, hiszen rendezőként ők is fognak csapatokat indítani a sportágban. Egyszeri, soha vissza nem térő esély ez a kézilabda számára, ahhoz azonban, hogy az amerikaiaknál rendkívül népszerű kosárlabdával fel tudják venni a versenyt, szükség van a sportág megújulására. A támadóidő olyan koncepció, ami az amerikai nézők számára ismerős, könnyen befogadható, és a sok gólos, pörgős, fizikai kontaktokban gazdag kézilabda képes lehet megragadni a kosárlabdához szokott emberek figyelmét. Ezt kellően megtámogatva egy hosszabb marketing kampánnyal és ezzel párhuzamosan az iskolákban a sportág népszerűsítésével akár hosszabb távon az USA-t is be lehetne kapcsolni a nemzetközi kézilabdázás vérkeringésébe. Ez pedig rendkívül erős garanciát adna arra, hogy esélye se legyen a sportágnak kikerülni az olimpiai programból.

Ahhoz azonban, hogy ez reális cél legyen, rövid időn belül el kell kezdeni a támadóidő pontos megvalósítási módjának kidolgozását és tesztelését, hiszen a 2024-es párizsi olimpia után már be is kellene vezetni a rendszert. Így lenne a játékosoknak, az edzőknek, a játékvezetőknek és a nézőknek is elég idejük megszokni ezt az igen jelentős változást, és már teljesen kiforrva érkezne meg a megújult kézilabda sportág a 2028-as olimpiára.

A kérdés már csak az, hogy hogyan fogadnák a támadóidőt a játék azon résztvevői, akik a leginkább részt vesznek benne, azaz a játékosok, az edzők és a játékvezetők. Ahogyan már korábban is említettem, egyáltalán nem újkeletű az ötlet. Többek között Nikolaj Jacobsen, Ljubomir Vranjes vagy Mikkel Hansen is kampányolt már mellette korábban (handball-planet.com, 2018). Ez egyrészről a téma relevanciáját is mutatja, másrészről azonban érdemes azt is átgondolni, hogy milyen negatív következményei lehetnének a bevezetésének, ha ilyen támogatók mellett sem merült még fel komolyabban a megvalósítása. Talán itt lenne az ideje újra átgondolni?