Just win, baby! - A Raiders legendás tulajdonosának mondását választotta mottóul kézicsapatunk

Al Davis, az Oakland Raiders legendás tulajdonosa, aki 39 évig volt a csapat általános igazgatója a kezdetek kezdetén, aligha gondolta, hogy közel fél évszázaddal később egy cikkben szerepel majd a magyar férfi kézilabda-válogatottal. Pedig az általa híressé vált 'Just win, baby' tökéletesen illik a mieink első két csoportmérkőzésére.

Egy Európa-bajnokságon ma már minden megnyert mérkőzésnek örülni kell. És ez nem csak a magyar válogatottra érvényes mondat, hanem bármely csapatra igaz, hiszen az idei tornából eltelt négy játéknap alatt olyan sztárcsapatok égtek meg, mint Franciaország vagy Norvégia.

Utóbbi döntetlenjének külön pikantériát ad, hogy a 11. legnépesebb norvég város, Sarpsborg lakossága nagyjából megegyezik a Feröer-szigetekével, amely pontot csípett jóval esélyesebb ellenfelétől.

A hogyanról nyilván sokat lehet beszélni. Montenegró ellen sokáig nem nagyon tudtunk mit kezdeni az átlövők bombáival, de aztán az utolsó másodpercekben pont egy ilyen lövést tudott védeni Palasics Kristóf, amivel meglett a meccs.

Négyből három félidő végjátékát vesztettük el, a szerbek az utolsó 10 percben ötgólos hátrányból zárkóztak fel úgy, hogy nagyon izgalmas lett a vége, de Bánhidi Bence legjobb formáját idézte, teljesen tarthatatlan volt, és eldöntötte a meccset.

Korábbi kollégánk, Mártha Bence fogalmazott úgy a Hosszabbítás Podcast évindító adásában, hogy a magyar válogatott az utóbbi világversenyeken Bánhidivel kel és fekszik, ha ő jól játszik, akkor sokra hivatott a csapat, ha vele nincs minden rendben, akkor viszont nagyon szenvedős a mieink játéka. Szerbia ellen Bánhidi csodálatos játéka alapozta meg a győzelmünket, de sok olyan apróságot láttunk az első két mérkőzésen, amik hosszú távra is optimistává tehetnek minket.

A magyar válogatott 2024-es Eb-keretében négy olyan játékost találunk, aki rövidebb-hosszabb ideig megfordult a Nemzeti Kézilabda Akadémián, azaz a NEKA-n. A 2013-ban alapított akadémia célja az volt, hogy megpróbálja egy helyre terelni a tehetséges gyerekeket, minőségi oktatást és a profi sportpályafutás felé vezető TAO-pénzekkel kikövezett utat kínálva a gyerekeknek és szüleiknek.

A NEKA létrejöttével a magyar utánpótlás-válogatottak eredményessége hirtelen szintet ugrott, különösen a női szakágban, ahol a szinte az egész évben együtt edződő játékosokra épülő magyar válogatottak sikert sikerre halmoznak. A férfiaknál kevésbé hangsúlyos a NEKA szerepe, hiszen a fiú utánpótlásképzésben több a pénz Európa-szerte, mint a lányoknál, de az elmúlt években több elődöntős helyezés is összejött a fiúknál is világversenyeken.

Palasics Kristóf a mostani, Mikler Roland nélküli keretben első számú kapusként kapott lehetőséget az első két mérkőzésen, és bár nem nyújtott kiemelkedőt, a szerbek ellen pedig a csereként beszálló Bartucz László védései vezették győzelemre a csapatot, de 21 évesen bebizonyította, hogy hosszú távon lehet rá építeni a csapatnál.

Ugyanez érvényes a szintén 2002-es születésű játékosok közül Krakovszki Zsoltra, aki atletikusságával, gyorsaságával és bátorságával hamar rászolgált a szurkolók szeretetére. Ikertestvére, Krakovszki Bence az első két meccsen nem volt keretben, de meglepődnénk, ha Izland ellen sem dobná be őt Chema Rodríguez szövetségi kapitány. Ugyanez a helyzet a másik szélen Imre Bencével, akinek a szokásos elvárások mellé még a csodálatos sportpályafutásokat futó szülők örökségével is meg kell birkóznia (Imre Géza és Kökény Beatrix fiáról van szó).

Ilic Zoran nem most kap először lehetőséget a válogatottban, pedig ő is csak 22 éves, és már a Bundesligában fejlődik hétről hétre. Fazekas Gergő még náluk is fiatalabb, és bár nem sokat játszott együtt Bánhidivel, de spanyol edző kezei alatt fejlődik Plockban, és ez látszik az ő páros kapcsolataikon is. És akkor még az olyan, 25 év körüli játékosokról, mint Rosta vagy Máthé vagy Ligetvári nem is ejtettünk szót. Röviden: ha ezek a fiatalok tovább fejlődnek, szép jövő állhat a mieink előtt.

Ez az a kérdés, amire a legnehezebb választ adni. Kedd este Izland ellen zárja a csoportkört a magyar csapat, ha előtte Szerbia is legyőzi Montenegrót, akkor az izlandiaknak minimum egy döntetlenre szükségük lesz a továbbjutáshoz.

Ezzel párhuzamosan Spanyolországnak, amely egy tízgólos zakóba futott bele az első körben a horvátok ellen, meg kell vernie Ausztrát a továbbjutáshoz, Franciaországnak pedig nem ártana egy pont Németország ellen, hogy ne kelljen a gólkülönbségen izgulni.

Ha érvényben marad a papírforma, és a középdöntőben a német-francia-horvát-spanyol négyessel kell szembenéznie a magyar válogatottnak, akkor aztán különösen érvényes lesz a cikk elején szereplő mondat: minden győzelemnek örülnünk kell.

Viszont ha sikerül továbbra is kihasználni a válogatott erősségeit (kemény védekezés, Bánhidi kapcsolata Lékaival és Fazekassal, megbízható szélsőjáték), és sikerül limitálni a hibák számát (különösen a beálló körüli rossz bejátszásoknál), akkor senki nem intézheti el egy kézlegyintéssel a magyar válogatottat.

Két hónappal az olimpiai selejtezőtorna előtt ez már önmagában jó hír.

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!