Zseniális sakkjátszmát hozott a kézilabda Eb első elődöntője

Elképesztően érdekes taktikai küzdelmet hozott a férfi kézilabda Európa-bajnokság első elődöntője Budapesten. A párharc amúgy is felfogható volt egyfajta előrehozott döntőként, hiszen a legutóbbi két Eb-t megnyerő spanyolok játszottak a legutóbbi két világbajnokságon aranyérmes dánokkal. Az olimpián is az elődöntőben csapott össze a két csapat, akkor a 27-23-as dán győzelemhez Mikkel Hansen 12 gólja is kellett.

A spanyolok fittyet hánytak a modern játék minden alapvetésének azzal, hogy támadás és védekezés között három cserével kezdték el a mérkőzést. Talán a leggyorsabb támadó felállásukban kezdtek Dani Sarmientóval és Agustín Casadóval, beállóban pedig Adria Figuerasszal, márpedig közülük senki nem tud igazán jól védekezni. A spanyol stílus egyik legfontosabb eleme ugyanakkor az, hogy a csapatok mindig próbálják a létező legjobb védekező felállásukat a pályára tenni. Ez pedig három cserét eredményezett.

Ami még annál is meglepőbb volt, hogy a spanyolok így kezdték el a mérkőzést az az, hogy a dánok viszont ezt nem tudták kihasználni. A találkozó elején egyetlen olyan szituáció volt, amikor a spanyolok ráfizettek a túl sok cserére, Rasmus Lauge lőtt egy gólt úgy, hogy középkezdés után rárontott a falra, ahol nem nagyon volt senki, és persze voltak olyan spanyol támadások, amiket nem sikerült góllal zárni, ilyenkor pedig általában csak 1-2 cserét sikerült elvégezni.

Nagyon látványos volt azokban az időszakokban, amikor a spanyol válogatott hármat akart cserélni, hogy amikor ez nem sikerült, mindig igyekeztek a pályán lévő játékosok olyan módon szabálytalankodni a dánokkal szemben, hogy legalább egy ember a földre kerüljön, meg kelljen állítania a játékvezetőknek a játékot, ami lehetőséget biztosított a cserék elvégzésére.

Támadásban viszont a mérkőzés elején nagyon nem ment a spanyoloknak, lövésig is alig jutottak el, az első hét kaput eltaláló kísérletükből pedig ötöt védett a dán kapus, Niklas Landin. Amikor Sarmiento helyett a korábbi szegedi Joan Cañellas jött támadásban, az azt is jelentette, hogy eggyel kevesebb cserére volt szükség, hiszen a veterán játékos kettes és hármas pozícióban is tud magas szinten védekezni.

A következő változtatás akkor következett Jordi Ribera spanyol szövetségi kapitány részéről, amikor felismerte, hogy a dánok támadójátékának a kulcsa Mathias Gidsel, ő tudott rendszeresen előnyöket szerezni, amit aztán sokszor nem ő, hanem Hansen vagy az ő gólpasszait értékesítő Saugstrup használt ki. Amint a spanyolok kinyitották a védekezésüket Gidsel felé, jött a válasz Nikolaj Jacobsen részéről: hiába vezettek a dánok 10-8-ra ekkor, a dán edző által amúgy is nagyon kedvelt 7-6 elleni támadások következtek.

Ez a váltás nem igazán jött be a dánoknak, ráadásul elég hamar emberhátrányba is kerültek, miután egy üres kapura ellőtt labdát Landin lábbal védett a saját térfele közepén. Cañellas beállása jót tett a spanyol támadójátéknak, így amikor 14-13-as dán vezetéssel véget ért az első félidő, látványos volt, hogy ennek az eredménynek a spanyolok örültek jobban a pályán.

A második félidőben aztán teljesen más tényezők döntöttek: az edzők helyett a játékosok vették át a főszerepet. A spanyol válogatottban három olyan extraklasszis teljesítmény jött, ami ellen gyakorlatilag hiába próbáltak meg bármit a dánok, az nem lehetett elég. Talán a legfontosabb szereplő a Barça kapusa, Gonzalo Pérez de Vargas volt, aki ugyan a hivatalos statisztika szerint nem nyújtott kimagaslót (14 védés, 38%-os teljesítmény), de a mérkőzés azon részében, amikor az eldőlt, sorra mutatott be bravúrokat, ami után a dánok közül többen is túlhelyeztek labdákat, kapufákat lőttek, nem találták el a kaput.

Támadásban a meccs emberének megválasztott Aleix Gómez játszott extrát, egy kivétellel belőtte a heteseit, lehetetlen szögből talált be a szélről a világ talán legjobb kapusának, üres kapus gólt lőtt középkezdésből, és többször is a spanyol ellentámadások sokadik hullámaként volt megtalálható a pályának olyan részein, amelyeken egy jobbszélsőnek nem is kellett volna megjelennie. Az én szememben azonban mégsem ő volt az igazi hős.

Joan Cañellasról elterjedt az az anekdota, hogy néhány éve, amikor a Pick Szeged színeiben a Zágráb ellen játszott mérkőzést, akkor a montenegrói edzőlegenda, Veselin Vujović valami olyasmit mondott róla egy időkérésnél, hogy ha a félig már halott Cañellas veri meg a csapatát, annak komoly következményei lesznek. Hogy lettek-e, arról a sztori már nem szól, de hogy az ember 35 évesen még képes kis túlzással egyedül eldönteni egy Európa-bajnoki elődöntőt, az egészen elképesztő.

Úgy ráadásul, hogy igazából semmi különlegeset nem csinál, a mai kézilabda tempójához képest csigalassúsággal játszik, nem ugrik nagyot, nem lő erőset. De lőtt 7 gólt 11 lövésből, ami egy átlövőhöz képest kifejezetten jó lövő statisztika, és a fontos pillanatokban ő lőtte azokat a gólokat, amik átlendítették a spanyol csapatot holtpontokon, és a meccset lezáró gólok is az ő nevéhez fűződtek.

Mindeközben a dánoknál hiányzott egy igazán kiemelkedő teljesítmény támadásban. Hansen nem játszott rosszul, de sokszor volt passzív, góljainak jelentős részét büntetőkből szerezte. Gidselnek az első negyed óra után nem sokszor osztottak lapot a spanyol védők, amúgy is úgy rakta fel a védekezését a pályára Jordi Ribera, hogy vagy Sánchez-Migallón vagy Cañellas védekezett a jobbátlövővel szemben, amikor hatosfalra álltak vissza a spanyolok. Az utolsó középdöntő meccsen a franciák ellen parádézó Kirkeløkke egy percet nem játszott, Holm pedig alig. Jacobsen szokásához híven az alapcsapatát erőltette, de ezúttal a sok csodás játékos közül senki nem nyújtott emlékezetes teljesítményt.

Amikor az olimpia végén a kézilabdarajongók elbúcsúztatták Raúl Entrerriost, elég nagy pénzben lehetett volna fogadni arra, hogy Cañellas, Sarmiento vagy Gedeon Guardiola már nem lesznek kerettagok a mostani Európa-bajnokságon, a jövő pedig Álex Dujshebaevé és az ő korosztályáé lesz. Dujshebaev sérült, így nem lehet itt az Eb-n, generációváltás helyett pedig néhány új névvel a keretben Spanyolország sorozatban negyedszer döntős az Európa-bajnokságon, és vasárnap a harmadik aranyérméért fog pályára lépni.