"Sokkolt a hír" – a semmiből sérült meg a Veszprém sztárja, lemarad a kézi-Eb-ről

Furcsán, mert ez egy olyan sérülés, ami nem akadályoz a mindennapi életemben, ami kicsit szokatlan. Sosem könnyű elhagyni a keretet, főleg így. Bevallom, sokkolt a hír, nem erre számítottunk. Mindannyian nagyon optimisták voltunk, hogy visszatérhetek. Ahogy Gino (Guillaume Gille szövetségi kapitány – a szerk.) mondta, ilyesmi azért gyakran történt a francia válogatott történetében. Úgy tűnik, most rajtam volt a sor.

A vádlim egészen hirtelen felmondta a szolgálatot.

De, és a bal vádlim fáj, de nem ugyanaz a sérülés. Nehéz volt pontosan megítélni hogy mi a bajom, mert nem igazán reagálok a fájdalomra. A vizsgálat után a radiológus megmutatta a képeket a válogatott orvosának, és már néhány biccentésből értették egymást. Tudom, hogy általában néhány könnycsepp elmorzsolásával is lehet kézilabdázni és ha mindegyikünket meg kellene vizsgálni, sok orvos örökre eltiltana minket, ezért is reménykedtem, hogy játszhatok az Eb-n. A döntés elég későn született meg, de muszáj kihagynom a tornát. Szomorú és dühös sem vagyok, inkább optimista, hogy minél gyorsabban és biztonságosabban visszatérhetek.

Pontosan. Kapcsolatban voltam Grace-szel, ugyanazon a folyamaton mentünk keresztül. Jól ismerjük egymást, beszélgettünk egy kicsit, hogy megosszuk egymással az érzéseinket, ami eléggé egyedi. Most próbálom perspektívába helyezni a dolgokat és pozitív maradni. Szerencsés vagyok, mert megvan a megfelelő támogatásom: visszatértem Párizsba a családommal, a párom, a fiam és a szüleim is itt vannak mellettem. A Veszprémmel egyetértésben a rehabilitációm első része itt zajlik. Ez is segít abban, hogy jobban érezzem magam.

Nagyon rövidre fogtam, mert nincs értelme sajnáltatni magam. Amúgy is jó alapokról indul a csapat, és akár ott vagyok, akár nem, ez az alap továbbra is szilárd marad.

Igen, bár akkor még fiatalabb voltam, így a reakciók kicsit intenzívebbek voltak. A 2021-es olimpiai aranyérem után megígértük egymásnak a csapattal, hogy rögtön utána megnyerjük az Eb-t is. Úgy éreztem, cserben hagytam a srácokat. Most sokkal nyugodtabb vagyok a sérülésemmel és minden mással kapcsolatban. Betöltöttem a 30-at, van időm a felépülésre és a visszatérésre, akár a francia válogatottban, akár a klubomban.

Kiaknázatlan potenciállal és minőséggel rendelkezik a válogatott, de ez közben egy olyan teher, amit nap mint nap cipelniük kell. Az Eb mindig nagyon intenzív, sűrű a mezőny, szuper meccsek várhatók, és nagy reményeim vannak arra, hogy nagyszerű eredményt érünk el. A rehabilitációs kezelések között teljes mértékben erre fogok koncentrálni. Egyébként is nagy kézilabda-rajongó vagyok, de 2022-ben nehezen tudtam nézni az Eb-t a tv-ben, túlságosan szívszorító volt. Most tapasztaltabb vagyok és kicsit jobban tudom kontrollálni az érzelmeimet.