Hiába a jó védekezés, támadásban ötlettelen volt férfi kézicsapatunk Izland ellen - elszenvedte első vereségét a magyar válogatott az Eb-n

Az elmúlt években szinte minden világversenyen találkozott egymással a magyar és az izlandi válogatott, és a budapesti Európa-bajnoki meccset leszámítva mindig a magyar csapat győzött, pedig alighanem mindegyik meccsen az izlandiak keretében voltak a nagyobb sztárok, korábban Pálmarsson, manapság a két magdeburgi, Magnússon és Gísli Kristjánsson személyében.

Az elmúlt évek egymás elleni mérkőzései miatt a két csapat között kialakult egy elég fagyos viszony, amiről Lékai Máté beszélt a KéziLab adásában: az izlandiak lekezelő pályán kívüli viselkedése és a pályán elkövetett alattomosságai miatt a magyar játékosok mindig felfokozottan készülnek az ellenük játszandó mérkőzésekre.

Chema Rodríguez szövetségi kapitány ugyanazt a 16 játékost nevezte a meccsre, mint két nappal korábban Olaszország ellen, azaz ismét Imre Bence volt az egyetlen jobbszélső, miközben négy irányító volt nevezve - Pergel Andrej viszont megint inkább balátlövőben kapott szerepet.

A mérkőzés, annak ellenére, hogy végig maximum két gólos volt a két csapat közötti különbség, hozott néhány olyan kulcspillanatot, amelyek majdnem kivétel nélkül az izlandiaknak voltak jók. Az első ilyenre 13 perc után, 6-4-es vezetésnél került sor, amikor emberelőnyben, 7-5 elleni játéknál Bodó hibázott és ahelyett, hogy háromgólos előnybe kerültünk volna, Rikhardsson üres kapus góljával az izlandiak indítottak el egy 3-0-s sorozatot.

Aztán ilyen volt a második félidő eleje is, bár ott kevésbé kulcspillanatokról, inkább egy egész tízperces időszakról beszélhetünk, ahol az izlandiak egy fejre ütés miatt elvesztették az egyik legjobb védekező játékosukat, ezt viszont a magyar válogatott nem tudta kihasználni, előbb Krakovszki, majd Imre Bence hibázott lövéseket emberelőnyben, majd Fazekas Gergő erőltette túl az újonnan beszálló Olafsson elleni 1-1-eket.

14-14-es félidei állás után tíz perc alatt 2-2-t produkáltak a csapatok, öt percen át 16-16 volt az állás és érezhető volt, hogy nagyon fontos, hogy erről ki tud elmozdulni - Szita és Ilic rossz lövései után az izlandiak lőtték a 33. gólt, és ez, bár meg nem törte a magyar csapatot, sokkal nehezebbé tette a dolgunkat, újabb 10 percnek kellett eltelnie, mire a mieink ki tudtak egyenlíteni.

Az is nagyon fontos volt, hogy ebben az időszakban eléggé tanácstalannak tűnt a támadójátékunk, először Fazekas próbálta megverni lábon Olafssont, aztán amikor ő ebbe belefáradt, akkor két támadás erejéig megpróbálkoztunk a beálló nélküli játékkal (Rostának is jól jött a pihenő), de hiába volt a pályán három jól cselező magyar játékos, az 1-1 elleni védekezésben nagyon erős izlandiak ellen ez egyáltalán nem jött be.

Ami bejött, az Bodó Richárd pályára küldése volt, az első félidőben még felemásan szállt be, a másodikban viszont sorozatban három átlövésgóllal ő hozott lendületet a csapatnak, amely így döntetlenről kezdhette az utolsó 10 percet.

Bodó megjelenése egy picivel nagyobb helyet teremtett a visszaálló Fazekasnak is, aki előbb gólt lőtt, majd büntetőt harcolt ki, így az utolsó öt perc is döntetlenről indult. A meccs legvégén viszont megint megállt a támadójáték, Bodónak sokszor két vagy három sáncoló kézpár fölött kellett próbálkoznia, a társai pedig nem igazán tudták vagy merték magukra vállalni a felelősséget, miközben a túloldalon Gisli Kristjánsson egy góllal és egy kiharcolt hetessel kiharcolta az izlandiaknak a győzelmet (23-24).

A mérkőzéshez az is hozzátartozik, hogy Viktor Gísli Hállgrimsson szenzációs meccset fogott ki, pedig ő azért nem az a kapus, aki rendszeresen meghatározó teljesítményt szokott nyújtani a fontos mérkőzéseken. Ezúttal a számokat tekintve (18 védés, 45%), és érzésre is rengeteget tett hozzá az izlandiak játékához, számtalan alkalommal védett nagyon fontos pillanatokban, amire Gisláson kiállítása miatt szüksége is volt az izlandiaknak.

A magyar kapuban Palasics Kristóf is jó teljesítményt nyújtott (11 védés, 34%), Bartucznak volt egy védett hetese, ami akkor fordulópontnak tűnhetett, de végül nem lett az.

Igazából az volt a mérkőzés furcsasága, hogy a két, egyébként teljesen ellenkező kézilabdakultúrából érkező és magát másfajta stílusú meccseken jól érző csapat nagyon hasonló játékot játszott, rengeteg 1-1 elleni párharccal, folyamatos harccal, kőkemény védekezéssel, és én a meccs előtt azt gondoltam, hogy ha ez lesz a helyzet, és egy lassú, kevés gólos meccset játszanak a csapatok, az nekünk fog kedvezni.

Talán az igazán fontos statisztikai mutatók közül a lövési hatékonyságban alakult ki nagy különbség, a mieink 46 lövésből jutottak el 23 gólig (50%), míg az izlandiaknak 40 lövés is elég volt a 24 gólhoz (60%), ami természetesen a kapusteljesítményben is meglátszódik.

Azt már tudjuk, hogy a középdöntő első két mérkőzésén előbb Svájc, majd Szlovénia lesz a magyar válogatott ellenfele, majd pedig Svédország és Horvátország következik, de az a ma esti találkozón dől el, hogy milyen sorrendben. A középdöntő pontos menetrendje is csak a csoportkört lezáró svéd-horvát meccs után lesz meg.

Így, hogy a magyar csapat pont nélkül érkezik a középdöntőbe, a legjobb négybe kerülés nagyon, a legjobb hatba jutás pedig eléggé messze került, de egyik lehetőséget sem lehet kizárni. Szinte biztos, hogy a középdöntőben is lesznek meglepetések, a gyengébbnek tartott svájciak is rabolhatnak pontokat bárkitől, és a svédek, az izlandiak és a horvátok is kikaphatnak elvileg gyengébb ellenfelektől.