Brutálisan erős ellenféllel kezdenek a magyar lányok Tokióban

40 nap múlva, július 25-én kezdi meg szereplését a magyar női kézilabda válogatott a tokiói olimpián A mieink meglehetősen nehéz csoportba kerültek, könnyű ellenfél nem vár Elek Gábor csapatára, azonban a riválisok közül is kiemelkedik a francia és az orosz válogatott. Most előbbivel foglalkozunk.

A francia női válogatott első fénykorát a 20. és a 21. század fordulója környékén élte meg. Szövetségi kapitánya, Olivier Krumbholz először 1998-ban vette át a csapat irányítását, 40 esztendősen, első kapitányi időszaka elején világbajnoki címet nyert a franciákkal (a sajnos nehezen feledhető zágrábi döntőben 7 gólos hátrányról mentették hosszabbításra, majd nyerték meg a mérkőzést a mieink ellen), egy világbajnoki és két Európa-bajnoki érem került még a csapat tagjainak vitrinjébe. Kicsit később, a 2000-es és 2010-es évek fordulóján újabb két világbajnoki ezüstérmet nyertek a franciák, már egy eléggé más csapattal. Krumbholz néhány sikertelenebb torna után távozott, ám két év, és újabb sikertelenségek után visszaült a csapat kispadjára.

Ennek az eredménye egy minden korábbinál fényesebb időszak lett: Rióban ezüstérmesek lettek a franciák, az azóta lejátszott három Európa-bajnokságon mindhárom éremből szereztek egyet-egyet, 2017-ben pedig világbajnokok lettek. Az egyetlen kilógó torna a legutóbbi világbajnokság, ahol egy igen nehéz csoportból a franciák nem jutottak tovább, és a 13. helyen zárták a tornát.

Az eredményekből is látszik, hogy a keret bődületesen erős, és Krumbholznak nagyon jó elegyet sikerült összeraknia az idősebb és fiatalabb játékosokból. A franciák játéka a védekezésre épül, ami mögött három egészen kiemelkedő klasszis kapus váltja egymást a várhatóan a közeljövőben visszavonuló Amandine Leynaud, a másik győri Laura Glauser és a Brestben parádézó Cléopâtre Darleux személyében. A felállás olyannyira működik, hogy világversenyen a franciák utoljára 2012-ben kaptak 30 gólt egy mérkőzésen, és általában 20 gól környékén tartják az ellenfeleiket.

Sőt, végignézve az eredményeken, azt láthatjuk, hogy akár sikeresek voltak a franciák, akár nem, a tornák kieséses szakaszain illetve a középdöntőkben sem nagyon lőnek az ellenfelek 25 fölött – kiesni is általában 40-45 gólos meccseken szoktak Krumbholzék, meg sokszor továbbjutni is.

A védekezés vezére az elmúlt években a nyáron Győrből Rosztovba igazoló Beatrice Edwige, aki támadásban is jól használható beálló. A még mindig csak 20 éves, de már három éve válogatott Pauletta Foppa a kezdeti szertelenségét mostanra már nagyrészt levetkőzte, és termete mellett ügyességével is nehezíti az ellenfelek belső védőinek a feladatát. A belső hármasban számos olyan játékost találunk, akik 2-3 poszton is bevethetők. Illik talán Allison Pineau-val kezdeni, hiszen a Budučnost Podgorica irányítóját 2009-ben, 20 évesen már a világ legjobb kézilabdázójának választották.

Mellette a Rosztovban remeklő Grâce Zaadi, a győri Estelle Nze Minko illetve a balkezes lövő Alexandra Lacrabère is évek óta alapemberei a csapatnak. Közös bennük, hogy mindannyian feltalálják magukat átlövő és irányító poszton is, így a franciák akár három balkezessel is fel tudnak állni a pályán, Lacrabère-rel középen. Ehhez a maghoz került hozzá az előző években a három hihetetlen dinamikájú játékos, a 23 éves Méline Nocandy, a 26 éves Kalidiatou Niakaté és a 23 éves Océane Sercien-Ugolin. Ők mindhárman olyan korban vannak, amikor már rendelkeznek komoly nemzetközi tapasztalattal, de fizikailag csúcsteljesítményre képesek.

A széleken talán – de hangsúlyozom, csak talán – egy picivel gyengébb a francia csapat. Ráadásul a balszélről fog hiányozni a távolmaradók listájának legnagyobb neve, a csapatkapitány Siraba Dembélé Pavlović, aki áprilisban szakította el az Achilles-ínát. Helyén valószínűleg a metzi Manon Houette és a korábbi érdi, most a Brestet erősítő Coralie Lassource játszik majd. A jobb oldalon három nagyjából azonos szintű játékos, Pauline Coatanea, Blandine Dancette és Laura Flippes küzd majd az egy vagy két tokiói repülőjegyért.

Dembélé Pavlović mellett két fontos hiányzója van még a francia csapatnak. Orlane Kanor szintén áprilisban, szintén az Achilles-ínát szakította el, csak ő egy edzésen és a bal lábában, pedig az ő lövései elég sokszor húzták már ki a csávából a csapatát. Aïssatou Kouyaté, a Besançon jobbátlövője egy április eleji bajnokin szenvedett elülső keresztszalagszakadást (ACL) a térdében. Valószínűleg ennek köszönhető viszont, hogy a francia keretnek van egy félig-meddig magyar játékosa.

A Metz 19 éves jobbátlövőja, Emma Jacques-nak ugyanis magyar az édesanyja. Szabó Melinda nevét jól ismerhetik azok, akik már a 90-es években is néztek kézilabdát, hiszen több, mint 100-szoros magyar válogatott volt, amikor 1998-ban a Vasasból Metzbe igazolt. Ott kezdett privát kapcsolatba akkori edzőjével, a korábban 7 francia válogatottságig jutó Pascal Jacques-kal, akivel közös lánya, Emma 2001-ben született. Szabó két évvel később világbajnok lett a francia válogatottal, ahova első házasságának vége mellett az is vitte, hogy sem az 1995-ös félig magyar rendezésű vb-n, sem pedig az atlantai olimpián nem került be Laurencz László keretébe.

Metzben viszont a francia válogatottat akkor átvevő Krumbholz azért félig-meddig rajta tartotta a szemét a csapaton már kapitányként is, Jacques-ban pedig nem csak a pályán, hanem a magánéletben is megtalálta az ideális társat. Emma Jacques-ról egyébként Krumbholz – aki magyar szemmel eléggé nehezen feldolgozható módon most, 21 évvel később már Szabó Melinda lányát hívta be a keretbe, – azt mondta, hogy áprilisban nagyszerű formában játszott a jobbátlövő, de még nagyon fiatal, és nincs teljesen tisztában a képességeivel, így leginkább a következő ciklus első tornáján, a decemberi spanyolországi világbajnokságon lehet majd bevetni. A másik újonc Claire Vautier, akit Krumbholz ideális edzőpartnernek nevezett, mert biztonságosan védekezik, így bátrabban lehet feltenni a pályára egy felkészülés során.

A franciák nem aprózzák el a felkészülést: egy hónapot töltenek Franciaország délnyugati részén, Capbretonban. Az első tábor június 25-éig tart, utána már szűkebb keret folytatja a felkészülést további egy hétig. Július elején lesz két felkészülési mérkőzésük a közeli Bayonne-ban, talán a létező legerősebb ellenfél, Norvégia ellen. Július 14-én utaznak Japánba, ahol Koshuban csatlakoznak férfi válogatottjukhoz, itt Japán ellen játszanak egy felkészülési meccset, majd az olimpiai faluba költözés után, július 22-én Montenegró ellen zárják a felkészülést. Három nappal később jön az első olimpiai mérkőzés a magyar válogatott ellen.

És hogy mire vihetik a franciák? Bármi elképzelhető tőlük. Ha a papírformát nézzük, a csoportból talán csak az oroszok elleni mérkőzésnek nem ők lesznek az egyértelmű esélyesei, az a találkozó egyben a riói döntő visszavágója lesz. Ahhoz pedig, még túl sok az ismeretlen tényező, hogy arról beszéljünk, mi várható a kieséses szakaszban. Az mindenesetre látszik, hogy mióta Krumbholz 2016-ban az olimpia előtt megkezdte második kapitányi időszakát, a csapat egyetlen alkalommal maradt csak le az érmekről – akkor viszont pont Japánban nem ment a franciáknak, ugyanott, ahol most is játszaniuk kell.

A magyar válogatott a franciánál rövidebb edzőtáborozással készül a tokiói olimpiára. A mieink június 21-én találkoznak Balatonbogláron, a NEKA-ban, majd egy héttel később Székelyudvarhelyre utaznak, hogy Elek Gábor megfogalmazása szerint „a legkiemelkedőbb verseny előtt tovább erősítsük a magyarságtudatunkat, és megmutassuk magunkat az anyaországon kívül is.” Ezután 10 napig Siófokon folytatódik a felkészülés, ahol egyszer Montenegró, kétszer pedig Brazília ellen játszunk felkészülési mérkőzéseket. A válogatott július 16-án utazik Tokióba.

Nem lesz viszont ott a csapatban az a Csiszár-Szekeres Klára, akinek a helyzetéről korábban írtunk. Elek Gábor elmondta, hogy a 14+1 fős benevezhető keret szűkíti az edzők lehetőségeit, és azt nem akarta megcsinálni egy kisgyerekes anyukával, hogy végigcsinálja a csapattal a felkészülést, majd nem mehet az olimpiára. Így a 19 fős keret az alábbi játékosokból áll:
Kapusok: BÍRÓ Blanka (FTC-Rail Cargo Hungaria), JANURIK Kinga (FTC-Rail Cargo Hungaria), SZIKORA Melinda (Siófok KC)
Jobbszélsők: KOVÁCS Anett (FTC-Rail Cargo Hungaria), LUKÁCS Viktória (Győri Audi ETO)
Jobbátlövők: KISS Nikoletta (Siófok KC), KLUJBER Katrin (FTC-Rail Cargo Hungaria), TOMORI Zsuzsanna (Siófok KC)
Irányítók: KOVACSICS Anikó (FTC-Rail Cargo Hungaria), SZUCSÁNSZKI Zita (FTC-Rail Cargo Hungaria), VÁMOS Petra (DVSC Schaeffler)
Beállók: BORDÁS Réka (DVSC Schaeffler), HELEMBAI Fanny (Váci NKSE), KISFALUDY Anett (FTC-Rail Cargo Hungaria), TÓVIZI Petra (DVSC Schaeffler)
Balátlövők: HÁFRA Noémi (FTC-Rail Cargo Hungaria), SZÖLLŐSI-ZÁCSIK Szandra (MTK Budapest)
Balszélsők: MÁRTON Gréta (FTC-Rail Cargo Hungaria), SCHATZL Nadine (FTC-Rail Cargo Hungaria)

Az új név Bordás Rékáé, aki eddig nem szerepelt a válogatottban, és komoly meglepetés lenne, ha bekerülne a szűk keretbe. Rajta kívül várhatóan még egy beálló, egy kapus, egy irányító és egy balkezes játékos maradhat ki a 14-es keretből.