Vereséggel kezdte meg szereplését a magyar női kézilabda válogatott a dániai Európa-bajnokságon. Az eredetileg az egész Eb egyik leggyengébb csapatának tűnő, koronavírusos esetektől szenvedő horvát válogatott nyitott védekezésével és a beálló megjátszására alapozó támadójátékával nem tudtunk mit kezdeni.


Előzetesen Horvátország válogatottját tartotta mindenki a legkönnyebbnek a szóba jöhető csoportkörös ellenfelek közül. Elképzelhető, hogy ez a szerbeket sújtó Covid-esetek miatt téves prognózis volt, de ettől függetlenül elméletileg komoly különbségnek kellett volna lennie a mérkőzésen a mieink javára.
Ennek megfelelően nem kezdte rosszul a csapatunk a meccset, igaz, egysíkú volt a támadójátékunk, az első hatból öt gólunk abból született, hogy a balról induló húzásból Tomori került döntési helyzetbe a jobbátlövő posztján, kétszer betörésből ő talált be, kétszer Lukácsot szolgálta ki a jobbszélen, egyszer pedig hetest harcolt ki. 6-6-os állásnál jött az első védése a horvátok kapusának, a hétköznapokban Fehérváron védő Pijevićnek. A kezdőcsapatból Háfra és Kovacsics sem volt igazán veszélyes a kapura, előbbi 20 perc alatt kétszer lőtt kapura (végül majdnem 29 percet töltött a pályán, és két lövéssel zárt), utóbbi pedig leginkább a támadások ütemét próbálta megadni.
Kézilabda
A Fradi legyőzte a Győrt, elérhető közelségbe került a trónfosztás
TEGNAP 16:00
A beszálló cserék sem tudtak különösebben hozzátenni a támadójátékhoz, Lakatos és Szöllősi-Zácsik is labdaeladással zárta első támadását. A kapuban Bíró sem védett jól, már az első félidő végén érkezett a helyére Szikora. A rövid pihenő után visszaálló Tóvizi megjátszásával sikerült heteseket kiharcolni a hajrában, Klujber pedig magabiztosan lőtte a büntetőket, így alakult ki a 12-12-es félidei állás.
Bízhattunk abban, hogy a szünet után javul a játékunk, már csak azért is, mert Klujbert a rövid oldalon lehetett cserélni, amitől a védekezésünk stabilizálását vártuk. Ehhez képest támadásban akármilyen felállásban is játszottunk, nagyon távol voltunk a kaputól, és a távoli zónákból igazából lövésekig sem nagyon jutottunk el. A horvátok végig a férfi válogatottjukra is jellemző nyitott védekezéssel dolgoztak, általában a balátlövőnk és az irányítónk is hamar faultokat kapott, ami viszont teljesen érthetetlen volt, az Klujber passzivitása, hiszen a - 6 büntetővel - 9 gólig jutó jobbátlövő volt az egyetlen játékos a csapatban, akinek ment a góllövés. Ennek ellenére akcióból mindössze négyszer vállalkozott, pedig a húzásaink nagy része arra ment ki, hogy a jobb oldalon csináljuk meg a helyzeteket.
19-18-ra még mi vezettünk a 47. percben, ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy Szikora bemutatott egymás után néhány bravúrt, innentől kezdve viszont 11 perces gólcsend következett, úgy, hogy a hivatalos statisztika szerint ez alatt az időszak alatt összesen kettő (!) kapura lövésünk volt, a többi támadásunk eladott labdákkal ért véget. Ebben benne volt Szikorának két rossz indítása, Klujber rossz bejátszásai Helembai felé, de Kovacsics is dobott ki labdát az oldalvonalon túlra, pedig Tomorinak már egy párszor passzolt életében. A gólcsend végére négy góllal a horvátok vezettek, és alig több, mint két perc volt hátra, így a meccs gyakorlatilag elment. A végére sikerült legalább a gólkülönbségünkön egy kicsit javítani, 24-22-re győzött Horvátország.
A magyar válogatottnak a mérkőzésen mindössze 38 kapuralövése volt, 32 találta el a kaput, így nem kellett brillíroznia a horvát kapusoknak, hogy féken tartsák a kapott góljaik számát (Pijević 10 védéssel 36%-ig jutott). A magyar kapusok összesen 8 labdát fogtak, és bár Szikorának volt egy jó időszaka a második félidő közepén, összességében őket sem lehet túlzottan dicsérni. Más kérdés, hogy a horvátok elég sok ziccert lőttek, Stela Posavec szépen csinált helyzeteket, a 194 centi magas Mičijevićre pedig rendszeresen kiléptünk, így hely keletkezett a falban, amit Ježić és Debelić is általában jól használt ki.
Két dolog miatt igazán szomorú ez a csúnya vereség. Beharangozónkban azt írtuk, a legfontosabb dolog az, hogy a magyar játékosok jó kedvvel játsszanak, hiszen ez az Európa-bajnokság nem szól másról, mint a csapat építéséről a márciusra tervezett olimpiai selejtezők előtt. Ehhez képest iszonyatos görcsösség jellemezte a játékunkat, és nem csak a tapasztalatlan játékosok részéről, hanem azokéról is, akiknek a jó játéka nélkül nyugodtan elfelejthetjük az olimpiát. Ráadásul ezzel a vereséggel veszélybe került a továbbjutásunk, ami ugye minimum hárommal kevesebb építkezésre felhasználható mérkőzést jelentene. A másik az, hogy innentől kezdve bármelyik ellenfelünk edzői megnézik ennek a meccsnek a videóját, azt fogják látni, hogy ez a nyitott védekezés megöli a magyarok támadójátékát, és egészen addig, amíg egy jobb csapat ellen erre rá nem cáfolunk, ez jelentősen megegyszerűsíti az ellenfeleink dolgát.
A folytatás jelen állás szerint vasárnap délután következik Szerbia ellen, de ahogy arról korábban beszámoltunk, a szerbek első meccsét szombatra kellett halasztani, kérdés, hogy addig hány játékosuk produkál majd pozitív koronavírusteszteket. 
Danyi Gábor szövetségi kapitány a mérkőzés után az alábbiakat nyilatkozta a Sport TV-nek:
Mélyen tudásunk alatt játszottunk, dekoncentráltan is, és kicsit hit nélkül is, bár nem tudom, hogy ki ellen hiszünk majd magunkban, ha a sok hiányzós horvátok ellen nem. Rengeteg ki nem kényszerített technikai hibánk volt, szenvedtünk az 5-1-es védekezés ellen, a tapasztalt játékosaink is hibáztak. Védekezésben pedig nem tudtuk megoldani az ellenfél beállóját. Az égvilágon semmi jele nem volt annak, hogy ez történik, nem lehet mindig arra fogni, hogy az első meccs mindig nehéz egy világversenyen. Az edzéseken foglalkoztunk a nyitott védekezéssel, de sokat cipeltük a labdát, és nem tudom, hogy mi okozta ezt a blokkot.
Kézilabda
Világbajnoki ezüstérmes kézilabdázót igazol a Szeged
04/05/2021 13:52
Kézilabda
Az Eb ezüstérmes Horvátország legyőzésével a magyar válogatott nyerte az Eurokupát
01/05/2021 14:24