A Szeged megmutatta, hogy nagyon is van élet a Pastor-korszak után

10 év, 5 hónap és 20 nap, vagy ha úgy tetszik: 3826 nap.

Ennyi idő telt el azóta, hogy a PICK Szeged férfi kézilabdacsapata legutóbb Juan Carlos Pastor nélkül játszott Bajnokok Ligája-meccset. A Pastor-korszak előtt, 2013. március 24-én, a Kielce ellen 32-27-re elveszített nyolcaddöntős visszavágón még Skaliczki László ült a kispadon – és a kézilabdában mindenhol megfigyelhető légiósdömping ellenére érdekes vagy sem, de csak magyar hasonlóságokat tudunk felfedezni az akkori, és a mostani, PSG elleni BL-nyitómeccs között.

Az akkori csapatból ugyanis Mikler Roland, valamint dr. Szabó István orvos maradt mostanra, és ezúttal is magyar vezetőedző irányít Kárpáti Krisztián személyében. Nem túlzás azt mondani, hogy mindenki, így a mérkőzésre látogató korábbi másodedző, Marko Krivokapics ia (a vele készült interjúnk ide kattintva hallgatható) nagyon várta, mire lehet képes az új Szeged a BL-ben, pláne egy olyan sztárcsapat ellen, ahol a minden bizonnyal az utolsó magyarországi meccsét játszó Nikola Karabatić, Luc Steins, Kamil Syprzak vagy épp Máthé Dominik szerepel.

Nem egy negatív hang volt az utóbbi hetekben, sőt, hónapokban arról, hogy a következő egy év átmeneti lesz a csapat életében, és egyes nyilatkozatok alapján talán mintha a vezetőség is arra készülne már, hogy 2024 nyarán a Michael Apelgren, Jonas Källman edzőpáros átvegye az irányítást. Ennek ellenére valahol, nem is olyan titkon számítani lehetett arra, hogy egyrészt a Kárpáti Krisztián, Vladan Jordović duó nagyon lelkiismeretesen és jól felkészíti az együttest a szezonra, másrészt arra, hogy a jelentős átalakulás (öt távozó, hét érkező) végül kedvezően sül el.

Nem csak abból a szempontból, hogy az újak a BL-győztes Gleb Kalarashtól eltekintve nagyjából mindannyian életük lehetőségét kapták, hanem abból is, hogy a régiek közül sokakat – mondjuk ki – felszabadított a Pastor-korszak vége. Hogy ebben van-e igazság, azt ki-ki döntse el saját maga, mindenesetre, ha már csak annyi hasznot hozott a PSG elleni meccs, hogy Szita Zoltán végre újra a saját posztján, balátlövőben kapja meg az esélyt (és nagyon is éljen vele), elégedetten csettinthetnénk.

Kettős érzésekből ugyanakkor ezzel együtt sem volt hiány. Szokatlanul kevés, ötezernél is kevesebb néző látogatott el a PICK Arénába (hogy ez a magas jegyáraknak vagy a tavalyi szereplésnek, esetleg valami másnak szólt, kérdés, de tény, hogy a felső karéjokat meg sem nyitották), ám a meccs végére az Újszegedi Sportcsarnok legszebb korszakait idézte a hangulat; helyenként az érződött, hogy az előző szezon gyermekbetegségei még mindig megvannak, helyenként viszont az, hogy ez már egy teljesen más Szeged; néha teljesen úgy tűnt, elúszott a hajó, ugyanakkor a vége szép lett.

Ami tényként megállapítható, hogy sokkal higgadtabb Szegedet lehetett látni a pályán, mint néhány hónapja. Kárpáti Krisztián a tavalyi „alapcsapatot” kezdette, Mikler Roland állt a kapuban, Sebastian Frimmel és Mario Šoštarič a két szélen, Bodó Richárd és a korábban három évig a PSG-nél játszó Luka Stepančić az átlövőposztokon, Dean Bombač irányítóban és Bánhidi Bence beállóban. A higgadtság megnyilvánult abban, hogy 1. a védekezés többször hibátlanul működött, és a teljes, zárt hatosfallal olykor nem nagyon tudott mit kezdeni a PSG, 2. mínusz ötnél sem esett szét a csapat, 3. Kárpátiék bátran és jól variálva nyúltak többfajta taktikához, védekezésben sokszor cserélték a belső hármast, támadásban pedig nem féltek meghúzni a hét a hat elleni és a kétirányítós játékot sem. Előbbibe ráadásul egyszer-kétszer tettek még egy csavart is: miután Mikler lefutott az oldalvonalnál, a cseréje nem egyből ment fel a pályára, hanem kicsit késve, Imanol Garciandia így egy okos gólpasszt is kiosztott.

A vége ugyanakkor a pozitívumok ellenére is vereség lett. Nem azért kapott ki a csapat csütörtök este, mert a Szegedről távozó, a meccset remekül kezdő Kent Robin Tønnesen öt gólt dobott, mert Máthé Dominik kiválóan szállt be a második félidő elején, vagy mert Luc Steins többször is simán verte lábbal a védőket, és még csak nem is azért, mert az Arthur Brunner, Morad Salah svájci bírópáros az elmúlt évek egyik legbotrányosabb és leggyengébb játékvezetését mutatta be, amit csak magyar csapat kapott Bajnokok Ligájában (lásd: Steins mozdulata a kettős emberhátránynál a második félidő közepén).

Sokkal inkább azért, mert a javítható dolgok közül sok megmaradt az előző szezonból: Jannick Greent mindkét szegedi jobbátlövő naggyá tette az első félidőben, emellett pontatlan passzokkal, figyelmetlenül elszórt vagy nem megfogott labdákkal és meccsen belüli hullámvölgyekkel nem lehet legyőzni egy kevesebbet hibázó, PSG-szintű csapatot a BL-ben. Bombač főként a végén villogott és játszott csodálatosan, Miguel Martins helyenként nagyon látványosan, helyenként könnyű labdákat elszórva vétette észre magát, a két kapus, Mikler és a debütáló Emil Kheri Imsgard együtt összesen nyolc lövést fogott, Borut Mačkovšek nem volt annyira vezéregyéniség, mint szokott, a balszél pedig szinte egyáltalán nem kapott labdát.

Ha már vezéregyéniség: Šoštarič szenzációsan teljesített, kilenc góljával a meccs legeredményesebbje lett és nagyon jól tüzelte a közönséget, Kalarash kifejezetten határozottan irányította a védelmet, és remekül védekezett Szita, valamint a szintén újonc Marin Jelinić is.

Azt kaptuk a Szegedtől, amit vártunk, sőt, talán picivel többet is. Ha sikerül ezt a hozzáállást és stílust folytatnia a csapatnak, amihez valószínűleg társul majd az összeszokottság, így kevesebb lesz a könnyű hiba, szép szezon kerekedhet ki ebből a Tisza-parton. Mondjuk túl sok idő nincs a javulásra, mert jövő héten jön a Kiel elleni, idegenbeli meccs...

Szeged, 4684 néző. Vezette: Brunner, Salah (svájciak)

Szeged: Mikler – Šoštarič 9 (6), Stepančić 4, Bombač 5, Bánhidi 2, Bodó 1, Frimmel. Csere: Imsgard, Mačkovšek, Garciandia 1, Gaber 1, Martins 4, Kalarash, Szita 1, Jelinić 1. Vezetőedző: Kárpáti Krisztián

PSG: Green – Solé 3, Tønnesen 5, L. Karabatić 1, Grebille 3, N. Karabatić 2, Steins 3. Csere: Palicka, Keita 2, Syprzak 6, Holm, Balaguer 2, Máthé 4, Peleka, Marchan. Vezetőedző: Raúl González

Kárpáti Krisztián: „A világ egyik legjobb csapatával játszottunk, és túl sok hibát vétettünk védekezésben és támadásban. Nagyon jól küzdöttünk, az öltözőben meg is dicsértem a csapatot, hogy nem estünk szét akkor sem, amikor öt góllal vezetett a PSG. A végén picit felemésztették az energiánkat, összességében megérdemelten nyertek.”

Raúl González: „Az első meccs a szezonban mindig kiszámíthatatlan, mert mások az erőviszonyok, mint voltak. Gyönyörű csarnokban játszhattunk, gratulálunk a Szegednek ehhez és a meccshez is. Küzdelmes, izgalmas meccs volt, megérdemelten nyertünk.”

Mario Šoštarič: „Megérdemelten nyert a PSG. Ugyanakkor mindenki láthatta az arénában, hogy milyen tűz van bennünk, és ez lesz az egész szezonban. Volt több hullámvölgyünk is a meccsen, de jó úton járunk, együtt kell maradnunk, nem szabad szétesnünk. Úgy érzem, együtt van a csapat, elégedettek lehetünk, és az érzést kell magunkkal vinni a következőkre.”

Kent Robin Tønnesen: „Nagyon különleges érzés volt pályára lépni. Szeged két évig az otthonom volt, sok ismerősöm jött ki a meccsre, és a barátaim ellen, csodás szurkolók előtt játszottam. Amint elkezdődött a meccs, minden más volt természetesen, kizártam a körülöttem lévő dolgokat. Minden percét élveztem a meccsnek, örülök a győzelemnek.”