Alig egy héttel 

Fazekas Nándor

 után, Sterbik Árpád, a Telekom Veszprém világhírű kapusa is bejelentette visszavonulását. Az 1979. november 20-án a délvidéki Adán született extraklasszis kapus több mint húszéves profi karrierjét zárja most le, amely dúskált a sikerekben. Sterbik bajnokságot nyert Magyarországon, Spanyolországban és Macedóniában is, négyszer nyerte meg a Bajnokok Ligáját, válogatott szinten pedig, immáron a spanyol csapattal, világ és Európa-bajnokságot is nyert. Egyéni elismerései közül az élre kívánkozik a Nemzetközi Kézilabda Szövetség Év Játékosa címe, amelyet 2005-ben nyert el.


A visszavonulás gondolatával már a szezon elején is kacérkodó Sterbikkel az Európai Kézilabda Szövetség (EHF) készített interjút a bejelentés másnapján, írásunkban ebből szemezgettünk.
Egy kényszerűségből szünetelő szezon derekán döntöttél úgy, hogy bejelented a visszavonulásodat. Miért éppen most hoztad nyilvánosságra a döntést?
Tokyo 2020
A rekord, amihez két csapat kellett
TEGNAP 09:16
A döntést még a vírus berobbanása előtt meghoztam, aztán az események felgyorsultak. A legnagyobb baj manapság a bizonytalanság, hiszen nem tudhatjuk, hogy mikor tér(het)ünk vissza a pályára. Az én koromban már nagyon sok időre, legalább 1–2 hónapra szükségem lenne ahhoz, hogy egy újrakezdés után nagyjából azon a szinten játszak, amit elvárok magamtól. Olyan vagyok, mint egy dízelmotor idő kell nekem, mire bemelegszem.
Felmerült a lehetősége, hogy esetleg meggondolod magad?
Gondoltam rá, hogy itt maradok még, és segítek Cuparának és Corralesnek, de mivel három kapus így is lesz a keretben, bőven lesz variációs lehetősége a szakmai stábnak. A feleségem is megjegyezte a napokban, hogy játszhatnék még, én viszont azt válaszoltam, hogy valóban játszhatnék, de már nem akarok. Az összes kortársam edzősködik már, itt az ideje, hogy befejezzem a játékot.
Milyen terveid vannak a kézilabda utáni életedre vonatkozóan?
Olyan terv, amibe holnap belekezdenék, nincsen, de remélem, hogy több időm jut ezentúl olyan dolgokra, amikkel eddig nem tudtam foglalkozni. A kézilabdán kívül is van élet, akad tennivalóm, még rövidnek is fogok érezni egy-egy napot.
Szeretem a minőségi bort, van is egy kis szőlőbirtokom a Balatonnál. Édesapám borászattal foglalkozott, most talán én is megpróbálkozom vele, remélem sikerül jó bort előállítani a szőlőből. Rengeteg munkával fog járni, én pedig még csak most ismerkedem a szakmával, de megpróbálom. A kézilabdától azért teljesen nem szakadom el, beszéltem David Davis vezetőedzővel arról, hogy a jövőben besegítek a kapusok felkészítésébe.

sterbik.jpg

Fotó: Eurosport

Milyen újdonságokat tudnál vinni a kapusedzésekbe?
Jónéhány kézilabdaiskolát ismerünk (északi, balkáni, spanyol), emellett pedig természetesen minden egyes kapus a maga módján egyedi stílussal bír. Önerőből el lehet sajátítani a szükséges technikát, de van a felkészülésnek egy mentális része is, amihez elengedhetetlen a tapasztalat. Ebben a részében fogok tudni segíteni ha a kapusok részéről meglesz az akarat és a tehetség, mindig itt leszek, hogy segítsek nekik.
Tervezed, hogy esetleg vezetőedzőként is kipróbálod magad?
Az teljesen elképzelhetetlen. Az edzői munka állandó stresszel jár, a sok utazásról, költözésekről már nem is beszélve. Nagyon szívesen belekóstolok az edzőségbe a kapusok mellett, de ennél jobban nem szeretnék a kézilabdában maradni, eleget utaztam és költöztettem a családom. Tudom, hogy sok korábbi játékos mondta el ugyanezt a visszavonulásakor, hogy aztán évek múlva edzősködésbe kezdjen, de az én esetemben erre nincs esély.
Tudjuk, hogy nincs biztos recept a győzelemre, de mi az, ami győztessé tehet egy csapatot?
Magabiztosság és jó közösség. Ha visszagondolok a Vardarral megnyert BL címre, elsőként az jut eszembe, hogy mennyire egy közös cél vezérelt mindannyiunkat, mindenki hitte, hogy megnyerhetjük. Nem volt egyetlen olyan pillanata sem annak a négyes döntőnek, amikor egyikünk is kétségbe vonta volna, hogy a végén mi visszük haza a kupát. Hihetetlen volt ezt megtapasztalni és nagyon jó volt annak a társaságnak a tagja lenni.
Ha a pályafutásod mérlegét megvonod, ki tudod emelni a legfontosabb pillanatot?
Nagyon nehéz lenne kiválasztani a legjobb élményt, úgyhogy azt választom, amelyikben a legjobban éreztem magam. Felejthetetlen, egyedi érzés volt az első BL győzelem a Ciudad Reallal 2006-ban egészen elképesztő volt elérni valamit, amiről addig csak álmodtam.
Hasonlóan emlékezetes momentuma az életemnek az 1999-es világbajnokság, ahol a németek elleni negyeddöntőben 25 000 ember előtt védhettem a jugoszláv válogatottban. Sok tényező miatt is büszke vagyok az ott elért bronzéremre.
Összességében, ha visszatekintek a pályafutásomra, azt mondhatom, hogy rengeteg jó dologban volt részem. A kézilabda révén rengeteg jó emberrel találkozhattam és nagyon sok kiváló játékossal játszhattam egy csapatban. Mindezek miatt csak azt mondhatom: köszönöm kézilabda!
via EHF
Tokyo 2020
Női kéziseink a braziloktól is vereséget szenvedtek
TEGNAP 03:42
Tokyo 2020
Megsérült a magyar kéziválogatott sztárja, véget ért számára az olimpia
TEGNAP 14:29