A belga versenyző tudja, hogy azért kapott új szerződést, hogy hosszútávon is a tavaly látott eredményeket szállítsa, de nem érzi nagynak a nyomást. Van Aert emellett a tavalyi Tour ellentmondásairól, Tom Dumoulin döntéséről és az újdonsült apaság nehézségeiről is beszélt a belga sajtónak adott interjúban.


Rengeteg interjút készítenek veled mostanában, mit kérdeznek a leggyakrabban?
Azt, hogy lehet-e jobb évem idén, mint 2020-ban volt.
Kerékpár
Lefevere: „Bennett olyan, mint a nő, akit megvertek, de utána mégis hazamegy”
2 ÓRÁJA
És lehet?
Nem, nem hiszem. Ha olyan jól megyek majd, mint tavaly, már egy nagyon jó évet fogok zárni.
Mégis, ha az év elején nem nyered meg az első versenyed, annak rögtön hírértéke van.
Ez így van. Mondjuk, nem mindegy, hogy azért veszítesz, mert gyenge voltál, vagy mert volt a rajtnál 180 versenyző, akik közül valaki egy picit erősebb. Ha veszítek, reménykedem, hogy az utóbbi miatt van.
Az emberek a korábbi teljesítményemhez mérnek, így volt ez egész életemben. Vegyük a CX vb-t. Toon Aerts harmadik lett és azt mondták, ő a bronzérmes. Én második, de elvesztett aranyat mondtak. Ha voltál már világbajnok, az érmek elveszítik a jelentőségüket. Így működik a világ, ezzel együtt kell élnem.

vanaert-cx.jpg

Fotó: Eurosport

Előny, hogy a cyclo crossban már megtapasztaltad ezt az érzést?
Persze, hálás is vagyok ezért. Egy külföldi ezt nem értené, gyakran mondják, hogy hiszen ez csak CX. Belgiumban viszont a sajtó legalább annyit foglalkozik vele, mint az országúti bringával. Ez fiatalon megtanított, hogyan kezeljem a nyomást, miként figyeljek csak a saját céljaimra és ne arra, amit mások várnak tőlem, hogy tegyek.
A helyzet most teljesen más, mint tavaly, nem? Akkor sérülésből tértél vissza, most viszont az egyik legjobb egynapos menőnek tartanak és a fizetésed is jelentősen nőtt az új szerződéssel.
Egy jó szerződés nem csak azt biztosítja, hogy elégedett vagy? Fura koncepció, hogy nagyobb nyomást helyezne rád, hiszen a teljesítményed egyenes következménye, nem?
Na jó, de a bringában nem a megnyert versenyeid miatt fizetnek meg, hanem azokért, amiket megnyerhetsz.
Ez igaz, nem a tavalyi eredményeim miatt kaptam nagy szerződést. Mostantól az elvárások minden évben hasonlóak lesznek. A bringán viszont nem aggódom emiatt, nem a szerződésem motivál arra, hogy nyerjek. Megint csak, a CX már megtanított arra, hogy milyen egy év, ha nem tudok megfelelni a nagy elvárásoknak.
Ez a pénzügyi nyomás úgy tűnt, hogy Dumoulin döntésében is szerepet játszott.
Lehet, nem tudom. Nem tudom elképzelni, mit élhetett át, de ez nem jelenti, hogy nem értem meg. Rivaldafényben éljük az életünket és ez nem mindig egyszerű. Nem minden jó ebben a munkában, de kiében igen? A sérülésem és korábban a csapatváltásom kapcsán nekem is voltak rossz napjaim, igazán mélyre viszont sose kerültem. Sose utáltam a bringázást mondjuk egy hétig egyhuzamban.

vanaert-dumoulin.jpg

Fotó: Eurosport

Nemrég Miguel Angel Lopez állt elő hasonló problémákkal.
Igen, egyre több ilyen versenyző van. Ez a sport viszont a mentális terhelésről is szól. A legerősebb nyer, még ha ez keményebben is hangzik, mint gondolom. Megértem, mit élnek át ezek a versenyzők, az apró előnyök (marginal gains) keresése, a diéta és a magaslati edzőbárok kemények tudnak lenni. Az én szerencsém, hogy tudom kettőt hátrébb lépve figyelni a dolgokat és azt mondani, hogy ezt szeretem csinálni.
Nemrég tértél vissza egy háromhetes magaslati táborból. Más egy ilyen most, hogy apuka lettél?
Nagyon. Azóta is sokat voltam távol otthonról, a CX meg a csapatedzőtábor miatt, de három hét az más. Persze próbáltam minden nap telefonálni, de látom mennyit változott a kicsi Georges, mialatt Tenerifén voltam. Nem panaszkodom, ez a munka része, de fáj ezekből a dolgokból kimaradni.
Egy korábbi interjúban meséltél a gyerekkorodról: játék a szabadban és bringázás. A fiad viszont már egy egészen más világban nő majd fel, nem?
Már gondolkodtam ezen és furának érzem, hogy egy ilyen világban nő majd fel, tele képernyőkkel. Ez egy cél lesz számunkra a feleségemmel, hogy minél többet vigyük a szabadba, de anélkül, hogy letagadnánk a világ változását. A képernyők ma már az életünk részei.
Olyan apuka leszel, aki nagyon nyomja majd egy irányba a fiát, hogy a be nem teljesült álmaidat elérje?
Még nem tudom, milyen apuka leszek, de nincs bekészítve a versenybringa Georges-nak, ha erre gondolsz. Persze ha bringás szeretne lenni, mert látja, hogy az apja is az, támogatni fogom. Azzal a figyelmeztetéssel, hogy ez nem egy könnyű élet, pláne, ha valaki fiaként kezdesz versenyezni…
Beszéljünk egy kicsit a Touron készült dokumentumfilmről, a „Code Yellow”-ról. Tetszett?
Hülyén hangozhat, mivel én is ott voltam, de igen, érdekesnek találtam. Én sem láttam mindent, a segítő kocsi vagy Roglic verseny utáni jelenetei nekem is újak voltak. Azért látszik a filmen a holland nézőpont, a fele Dumoulinről és a problémáiról szól. A Tour alatt nem foglalkozott vele többet a kamera, mégis a kész anyagban ő lett a hangsúlyos. Talán ez sem segített neki, hogy a film miatt felszínre kerültek és beszédtémává váltak a problémái. 

vanaert-tour.jpg

Fotó: Eurosport

A filmben Roglic és Dumoulin kételkedik Pogacar teljesítményének tisztaságában. Te hogy látod ezt a kérdést?
Másképp. Azok a reakciók a csalódottság miatt voltak ilyenek. Az, hogy minden fantasztikus teljesítmény gyanús, nem az én világom. Szerintem gáz, hogy a teljesítmény és a dopping között még mindig párhuzamot keresnek. Számomra ez a régi kerékpársport világa.
Ami még feltűnő volt a filmben, az a csapatvezetés kevés hozzáadott értéke. Kb csak azt mondogatták nektek, hogy „tartsuk a tervet”.
Nekem ez nem tűnt fel, de mások is mondták már. Ez megijeszt, mert tudom, hogy mi a valóság. Grischa Niermann például egy remek sportigazgató. Szerintem ez a vágás miatt alakult így, mert amúgy nem érzem, hogy csapatként bármit rosszul csináltunk volna.
A csapat apró előnyökre építő filozófiája egyáltalán nem látszik meg a filmben.
Azért, mert ez főleg az edzésekre és a táplálkozásra érvényes, ami az edzőink felelőssége. A versenyeken ők nincsenek ott, és talán nem sok látszik belőle, de ott is napi szinten kapcsolatban vagyunk.
Lezárásként: a héten a Tirrenón tekersz, mi lesz a célod?
Tesztelni magam. Tudni szeretném, hogy mire vagyok képes, de konkrét elvárások nélkül. Azt olvasom, hogy a terep nem ideális nekem, de nem értek egyet. Egy hegyi befutó van, de pont arra vagyok kíváncsi, hogy egy ilyenen mennyit veszítek. Ilyet még sose csináltam, általában meghúztam a sort, utána elengedtem a dolgot. Most a célig kell mennem és limitálnom a veszteségeket. Persze reális vagyok, megverni Pogacart a hegyen nem lesz egyszerű.
Het Nieuwsblad
Kerékpár
Sagan megy, Thomas bizonytalan, de mi lesz Cavvel? – megnyílt az átigazolási piac
10 ÓRÁJA
Kerékpár
Szüleitől kapott egy nagy szívet, és klasszis hegyi menő lett belőle
TEGNAP 10:41