Van Aert gigaszerződése mindent boríthat – változások jöhetnek az átigazolási piacon

Először ott volt Chris Froome és Michael Woods, akikkel a pályafutásuk végéig szóló szerződést kötött az Israel. Aztán jött Mathieu van der Poel és az ő tízéves megállapodása a Canyonnal. Nemrég pedig érkezett a bejelentés, hogy Wout van Aert egyedülálló, élethosszig tartó szerződést kötött a Vismával. Na, és ott van az UAE, akik az elmúlt néhány szezonban négy versenyzőt is lekötöttek hat évre.

De vajon kinek jó, hogy egyre több az ezekhez hasonló gigaszerződés, és mire számíthatunk a jövőben?

Könnyű elfelejteni, de néhány évvel ezelőttig nem igazán léteztek hosszútávú szerződések a kerékpársportban, és a legtöbb csapat két-három évre írt alá egy-egy versenyzővel.

Aztán 2019-ben Tadej Pogačar és Remco Evenepoel érkezésével minden megváltozott. Ők ketten jó sok mindent a feje tetejére állítottak, és jó néhány íratlan szabályt felülírtak ebben a sportágban. A szerződések vonatkozásában is számos változás történt.

Milano - Sanremo

Pogačar nem áll le: „Jöhet a Flandria, de a Roubaix-felkészülésbe is sokat toltunk ezen a télen”

8 órája

„Van egy nagyon egyértelmű oka annak, amiért egyre több a hosszabb időre megkötött szerződés” – mondta Alex Carera, napjaink egyik legsikeresebb ügynöke. „A kerékpársport legújabb sztárjai olyan elképesztő eredményeket érnek el már iszonyú fiatalon, hogy teljesen érthető, hogy a csapatok öt, hat vagy akár hét évre is le akarják őket kötni.”

Az a hír járja, hogy Carera azon dolgozik, hogy újratárgyalja Pogačar szerződését, amelyben állítólag lenne egy 100 millió eurós kivásárlási záradék.

„Egy másik fontos ok, hogy a múltban sokkal nagyobb volt a dopping kockázata, most azonban a szponzorok komfortosabban érzik magukat, és nagyobb biztonsággal fektetnek be egy olyan sportágba, amelynek ekkora sztárjai vannak. Ennek eredményeképpen a csapatok is hosszabb távra tudnak tervezni a versenyzőkkel.”

De az, hogy a versenyzőket ugyanabban a csapatban tartják öt, hat, hét évig, pozitív vagy negatív változás? Mi történik például akkor, ahogy ez Cian Uijtdebroeks esetében is volt tavaly télen, ha egy versenyző a szerződése lejárta előtt menni akar? Ezeknek a hosszútávú megegyezéseknek tényleg van súlya, tényleg van értelme?

Cian Uijtdebroeks - Vuelta 2024

Fotó: Getty Images

Kitételek és záradékok

Egy másik ügynök, Gary McQuaid is régóta, nagyjából húsz éve van már jelen a kerékpársportban. Annak, hogy hogy egyre népszerűbbek a hosszú távra kötött megállapodások, az az eredménye, hogy McQuaid lényegesen kevesebb szerződést köt évente, mint korábban.

„Régen kilenc-tíz szerződést írtam alá egy évben, most úgy nagyjából négyet. És míg korábban az volt a hagyomány, hogy a legtöbb dealt a Tour idején kötöttük, most gyakran már a Giro előtt minden le van zsírozva. A csapatok korán le akarják zárni a szerződéseket, és amennyire csak tudnak, kapaszkodnak a versenyzőikbe.”

McQuaid sokak véleményét mondja, amikor azt hangsúlyozza, hogy Van Aert szerződése várhatóan komoly hatással lesz majd a versenyző-piacra. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy ezek a hosszútávú megállapodások számos kitételt és záradékot tartalmaznak, gyakran a kerékpárosok teljesítményére vonatkozóan.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha egy versenyző nem teljesíti a vele szemben támasztott elvárásokat, akkor a fizetése csökkenni fog.

"Nyilvánvaló, hogy nem állíthat oda az első versenyre 10 kiló felesleggel, és nem halmozhatja a DNF-eket a neve mellett. Biztosan vannak ott kiskapuk és záradékok.”

Az életkori spektrum másik végén ott vannak a tehetséges tinédzserek. Egyre több csapat ír velük alá akár több évre is, attól félnek ugyanis, hogy ha hagyják őket elmenni egy U23-as csapathoz, később már nem lesz lehetőségük megszerezni őket.

Wout van Aert Valter Attila mögött a Vuelta 3. szakaszán

Fotó: Getty Images

„Nem vagyok valami nagy rajongója ezeknek a szerződéseknek, mert öt év alatt sok minden változhat” – mondta Jamie Barlow, aki tető alá hozta a Josh Tarling és az Ineos közti ötéves megállapodást, amikor a brit még csak 18 éves volt.

„De ha az UAE vagy a Bora helyébe képzelem magam, biztos, hogy alá akarnék írni ezekkel a tehetséges fiatalokkal három vagy négy évre. Ha ugyanis elmennek egy utánpótláscsapathoz, más is könnyen lecsaphat rájuk.”

Nagyobb csapatok, mélyebb zsebek

De mi történik akkor, ha mondjuk egy versenyző és a csapata összeveszik, vagy ha a körülmények megváltoznak? Ilyenkor ki tudja húzni magát egy versenyző egy szerződés hatálya alól, ha egyébként papíron hosszú évekre elkötelezte magát a csapathoz?

„Láthattuk, mi történt Ciannal tavaly” – mondta Carera, aki komoly szerepet vállat abban, hogy a belga, aki a Boránál finoman szólva sem érezte jól magát, a Vismához igazolhasson. A manőver hatására az UCI arra kényszerült, hogy szigorítson a kivásárlási szabályokon.

„A csapatoknak tiszteletben kell tartaniuk a törvényt és a szabályokat. Például Belgiumban, ahonnan Cian is származik, ha elégedetlen vagy a munkáltatóddal, dönthetsz úgy, hogy kivásárolod magad. Az a csapat, amelynek több pénze van, ezt meg is tudja tenni.”

„Egy top 100-as versenyző számára egy hároméves szerződés a leggyakoribb” – mondta McQuaid. „A dolgok azonban változhatnak. Előfordulhat, hogy egy versenyző akar elmenni, de olyan is van, hogy a főszponzor kiszáll.”

„Vannak tehetségek 100-200 ezer eurós szerződéssel, de ha van egy jó szezonjuk, mint amilyen Marc Hirschinek volt 2020-ban, akkor akár ötször-hatszor annyit is követelhetnek. Az biztos, hogy most egy olyan időszak következik, amikor a szerződések kevésbé lesznek érinthetetlenek, mint tíz évvel ezelőtt.”

Tadej Pogacar

Fotó: Getty Images

A kivásárlási záradékok a jövőben egyre gyakoribbak lesznek, de egyelőre még nem általánosak. Az az érvelés, hogy ha a kerékpársport a focihoz hasonló átigazolási piacot vezetne be, a versenyzők eladásáért járó átigazolási díjakat a csapatok zsebelnék be. Ez a pénz persze jól jönne a kisebb csapatoknak, ám a legtöbben attól tartanak, hogy a nagyok a mélyebb zsebeikkel aránytalanul nagyobbat kaszálnának.

Ezen kívül van egy olyan elképzelés is, miszerint a versenyző jelenlegi csapata ráígérhet az első beérkező ajánlatra, amit a kerékpárosnak kötelezően el kellene fogadnia.

„Ez úgy működne, hogy egy versenyző köt egy szerződést, és ha két-három éven belül jön egy ajánlat egy riválistól, az aktuális csapatnak joga van megadni ugyanazt az összeget, és akkor a kerékpárosnak maradnia kell” – magyarázta McQuaid.

„Én ennek a javaslatnak ellene vagyok, előfordulhat ugyanis, hogy egy versenyzőnek új környezetre van szüksége. Nem minden a pénzről szól. Ráadásul az olyan csapatok, mint az UAE, bármilyen ajánlatot képesek megadni.”

Nem tudni, hogy a jövőben hogyan alakul majd a szerződésekhez, a csapatváltásokhoz való viszony, de az jól látszik, hogy a versenyzők nem feltétlenül töltik majd ki a csapatoknál a szerződésben fogalt idejüket.

Ezt Uijtdebroeks esete is mutatja, sőt, állítólag Evenepoel és Tom Pidcock is menne már a jelenlegi csapatától, holott papíron mindkettejüket többéves szerződés köti.

„A jövőben egyre több hasonló esetre számíthatunk” - összegzett Carera.

Tom Pidcock

Fotó: AFP

via Rouleur

Milano - Sanremo

"A bukásnál azt hittem, mindennek vége" - Pogačar lehúzhatja a bakancslistájáról a Sanremót is

Tegnap - 18:58

Milano - Sanremo

Játssz velünk a Milánó-Sanremo alatt az Eurosporton!

Tegnap - 14:44