Valter Attila: „Én is csak pár napja tudtam meg, hogy ott lehetek a Vueltán”

Sokan elkezdtek gyanakodni, amikor a Visma csapata bejelentette, hogy a korábbi tervekkel ellentétben Valter Attila mégsem indul el a Lengyel körversenyen. Aztán kedd délelőtt sokakat meglepve jött a bejelentés, miszerint a magyar versenyző bekerült a holland csapat nyolcfős, Vueltán induló keretébe. Ami azt jelenti, hogy Valter pályafutása során először fut olyan szezont, amikor két Grand Touron is lehetőséget kap.

Tényleg nem egy előre tervezett dologról volt szó, Ati még szombatom is úgy volt vele, hogy Lengyelországba kell utaznia. Ben Tulett azonban nem épült fel a burgosi körön elszenvedett vállsérüléséből, így Valter Attila került be a helyére.

Én is csak pár napja tudtam meg, hogy mehetek. Szegény Ben Tulett elesett a Burgoson, elsőre elég súlyosnak tűnt a dolog, de aztán gyorsan gyógyult, viszont eléggé fájt a válla. Engem először pénteken hívott a csapat, pont a Grintában rendezett sajtótájékoztató előtt. Akkor jelezték, hogy készüljek, mert lehet, hogy be kell ugranom, de akkor ez még egyáltalán nem volt biztos. Aztán szombaton napközben mondták, hogy biztos az indulásom.

Nem, egyáltalán nem, tényleg úgy készültem, hogy hétfőn a lengyel körön indulok. Megvolt a repülőjegyem, össze volt készítve a bőröndöm. A Vueltára utazó két Vismás kamion ott várt a hollandiai service course-ban arra, hogy mi van Tulett vállával, mert ugye magukkal kellett vinniük az én kerékpáromat. Aztán a röntgen kimutatott egy apró törést, szóval lehet, hogy szegény Bennek az egész hátralévő idénye ugrik.

Természetesen megkérdeztek és ha nagyon ellene lettem volna, akkor nyilván nem én indulok. Magamban persze már korábban is nagyon akartam a Vueltát, de úgy voltam vele, hogy nem vagyok a bő keretben, és már mentem idén egy Grand Tourt. Ezt viszont olyan versenyzők nem mondhatták el eddig magukról, mint Van Baarle, Kruijswijk vagy Sepp Kuss. Most viszont kellett egy olyan beugró ember, aki át tudja venni Ben szerepét, de a hegyeken is tud segíteni.

Így van, az utolsó pillanatban kerültem be, nem lehet más a szerepem, de még nem tudok semmit pontosan. Valószínűleg segítőnek megyek, ha kapitány lennék, nyilván nem egy héttel előtte szólnának. Talán a vezetőséget is meglepte a nyári forma, az edzőm is támogatta az ötletet, de azt szerintem fontos elmondani, hogy amennyiben tudom előre a Vueltát, akkor is majdnem ugyanígy készültem volna.

Annyira nem, az utolsó hetem változott egy kicsit, vasárnap még mentem egy hosszút, de már ott, Dobogókőn sokan kérdezgették, hogy mi lesz velem. Sőt, még a szomszéd néni is kiszólt az ablakon, hogy: „Attila, te meg mit keresel itthon, most mondták a tévében, hogy a lengyel körön indulsz.” Mosolyogtam, és mondtam neki, hogy van egy kis változás.

Igen, én az előzetes programom miatt nem annyira készültem a hosszabb hegyekre, de lesz sok rövid emelkedő is ezen a Vueltán. 64,000 méternyi szintkülönbség vár ránk, ami nagyon súlyos, gyakorlatilag nem lesz sík szakaszunk. Kedden elmentem édesapámmal tekerni, az indulás előtt kérdezte is, hogy elkanyarodunk-e Dobogókő fele. Annyit tudtam mondani neki, maradjunk csak a síkon, úgyis fogok elég hegyet mászni a következő három hétben.

Pontosan, szerdán már Lisszabonban alszom.

Szeretem az ilyen meglepetéseket, én örülök annak, hogy így alakult az egész. Gondolom a szurkolókat is meglepte a dolog, mert erről korábban nem volt szó. A Giro ugye más, az már korábban kitudódik, de most esélyem sem lett volna elkotyogni bármit, mert tényleg csak pénteken hallottam erről először. De örülök neki, már régen vártam arra, hogy két Grand Touron indulhassak.