Evenepoel: „Még csak közelítünk Madridhoz, de nem érkeztünk meg”

Ugyan a Quick-Step versenyzője mindkét hétvégi hegyi szakaszon kapott a legnagyobb ellenfelétől, de nagy gondba egyszer sem került. Szombaton talán a korábbi bukása is hátráltatta, de 2000 méter felett sem zuhant meg, és csak 15 másodpercet kapott Primož Rogličtól.

Evenepoel természetesen kellően magabiztos a hátralévő hat szakasz előtt, de azt azért ő is tudja, hogy Roglič mellett, fél szemmel a Movistarra is oda kell figyelnie.

Mindenképp. Főleg a vasárnapi befutó. Élesben még soha nem tekertem ilyen magas hegyen, és csak 15 másodpercet kaptam. Ezt előzetesen simán aláírtam volna.

Egyszerűen nem forogtak elég jól a lábaim, merevek voltak az izmaim, talán a bukásom miatt. Nem maradt elég erőm a meredek részekre.

Határozottan. David a masszőrünk, már az előző este érezte rajtam, hogy nem vagyok olyan "kötött", ezért bizakodó voltam. Aludtam egy nagyot, jó érzésekkel keltem, és egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak a szakasz elején. Előző reggel minden pont fordítva történt.

Pontosan. A legnagyobb feladat talán az volt, hogy végig nyugodt maradjak. A Sierra Nevadára vezető emelkedőn Roglic tíz kilométeren át utazott rajtunk, és minden munkát ránk bízott. Annak ellenére, hogy így egy picit tudott spórolni a végére, nem idegesített a dolog. Miután betámadott, csak tempót kellett mennem, így nem tudott igazán elszakadni. Az utolsó hegy lábánál még a Jumbo ment brutális tempót, olyan nagyot, hogy az talán még Roglic számára sem volt kényelmes. Onnantól kezdve mögöttünk jött, talán azért, mert egy kicsit küszködött. De lehetett ez egy mentális játék is a részéről, és csak tetette magát.

Láttam az arcát, így sejtettem, hogy limiten lehet. Ennek ellenére bekínált, de nem távolodott el vészesen. Épp ezért nem is nagyon izgultam.

Mas és Lopez esetében is ugyanaz volt a helyzet, mint Roglič kapcsán: ők sem léptek el nagyon, nem volt perc felett az előnyük. Oké, azt elismerem, hogy jobban bírták a vasárnapi utolsó hegyet, mint én, de ők amúgy is repülnek, amikor 2000 felett van a befutó. Nekem főleg Primožt kellett néznem, és őt sikerült tartanom. Ráadásul a csapat is rendben volt, hisz Vervaeke mellett Masnada is elől ment. Louis szinte végig vezette nekem a hegyet, szóval az sokat jelentett.

Még biztosan nincs vége a versenynek, de jobb másfél perccel vezetni, mintha ennyi lenne a hátrányom. Papíron 3 szakasz lehet kemény, addig meg remélhetőleg jön 2 sprint. Hallottam, hogy Mads Pedersen kifejezetten motivált, vagyis gondolom lesz csapat, aki besegít nekünk a hegyekig.

Nem mondom, hogy könnyű emelkedők lesznek, de már nem olyan meredek egyik sem, mint voltak az eddigiek. Nem sok 6 százalék feletti hegy van, ott viszont számít a csapat meg a szélárnyék. Nagyon durva szintkülönbségekkel sem találkoznunk már egy szakaszon belül. A Movistartól várok valami meglepetésszerű támadást, főleg a 20. szakaszon, mert azért az elég nehéznek tűnik. Ha még aznap reggel is van másfél perc előnyöm, az adhat némi magabiztosságot. Egyelőre csak közelítünk Madrid felé, de még nem vagyunk ott.

Az, hogy beteg leszek, és nem tudom befejezni a Vueltát. Az egy valóságos rémálommal érne fel.

forrás: HLN.be