Egy különutas brit hegyimenő története a baszkföldi kitérőtől az Angliruig

Hugh Carthy-ban az tűnik kifejezettnek érdekesnek, hogy egyáltalán nem a hagyományos utat választotta: a pálya-központú brit rendszerből kilépve, Spanyolországon keresztül küzdötte fel magát a World Tour-mezőnybe.

Mivel már 2015 óta a profik között tekert, volt időnk megismerni. Mindig is tudtuk róla, hogy kiváló hegyimenő, hiszen ezt az elmúlt években is bizonyította, az viszont újdonság vele kapcsolatban, hogy ilyen magas szinten is képes helytállni, ráadásul heteken keresztül, kiegyensúlyozott teljesítményt nyúlva. Carthy már a tavalyi Girón is üde színfoltnak számított a "nagyok" között, csak akkor mindenki a Nibali-Roglic párharca, meg persze Carapazra figyelt. 

Igaz, az összetett dobogójára akkor még nem volt veszélyes, de a hegyi szakaszok során többször is fel-felbukkant az élmezőnyben, és egyre többször felveszi a versenyt a szigorúan vett legjobbakkal – gondoljunk akár az eseménydús comói befutóra, ahol a Civiglio csúcsa közelében lépett el az esélyesek csoportjától, magával rántva Simon Yates-et, vagy a könyörtelen Mortirolóra, ahol árnyékként követte a támadásba lendülő Vincenzo Nibalit.

Mégis, alig-alig ismerjük a 26 éves, 193 centi magas brit srácot, aki a legkellemesebb meglepetése lehet ennek a Vueltának. 

Carthy egy szerény észak-angliai városból, Preston ból származik, ami Lancashire megyében található, nagyjából 50 km-re a nyüzsgő Manchestertől – szavai magukban hordozzák az északias higgadtságot. Egyenesen beszél, bármiféle sallang nélkül. Félelemnek és gyengeségnek nyoma sincs. 

Carthy 16 éves kora körül kezdett el komolyabban foglalkozni a kerékpározással és csakhamar ráérzett az ízére, ám nem találta a helyét a sztárgyárként emlegetett manchesteri akadémián, a brit kerékpársport fellegvárában: 

A pályaversenyzés kapcsán megszállott British Cycling  kétségkívül egy óriási lehetőséget szalasztott el, amikor elengedte az ígéretes hegyimenő Carthy kezét. 

Ő maga viszont egyáltalán nem bánja, hogy így alakult, sőt, talán jobban is járt azzal, hogy nem próbált mindenáron beilleszkedni – valljuk be, Hugh Carthy nem egy tipikus pályaversenyző alkat. Nincs ezzel semmi baj, hisz' a rendszeren kívül is sikerült megvalósítania önmagát.

Carthy kitaposta a maga ösvényét: 2013-ban a John Herety által irányított, kontinentális szintű Rapha Condor csapathoz szegődött, ami az utánpótlás-nevelés terén számottevő erőt képvisel, majd két szezonnal később a második vonalbeli Caja Rural hoz igazolt – gyakorlatilag fejest ugrott az ismeretlenbe. Carthy elismerte, hogy az interneten böngészve gyűjtött információkat a spanyol pro-kontinentális alakulatról, mielőtt rábólintott volna az ajánlatukra. 

Carthy versenyzői kvalitásai révén tökéletesen beleillett ebbe a keretbe, ugyanakkor angol anyanyelvével, nyurga testalkatával és gyufaszál lábaival kissé kilógott a sorból.

Kiköltözni Spanyolország ba úgy, hogy egy árva szót sem tudsz spanyolul, enyhén szólva is bátor vállalás egy húszéves srác részéről. Hugh Carthy azonban állt elébe a kihívásnak: elhagyta hazáját, Nagy-Britanniát és berendezkedett Pamploná ban, a Caja Rural csapatközpontjában. Nem kínozta a honvágy, hamar felocsúdott a kultúrsokkból. Mindössze néhány hónap leforgása alatt elsajátította a nyelvet – „Nincs más választásod, rá vagy kényszerülve”  –, illetve rengeteget tanult a sportról és a felnőtt létről egyaránt. 

Minden kezdet nehéz: Carthy sem tagadta, hogy eleinte kissé egyedül érezte magát, de mindvégig hitt abban, hogy helyesen döntött. 

„Nem üldögéltem a hotelszobámban magányosan és nem sírtam tele a párnámat. Nem idegenkedtem a gondolattól, hogy egyedül éljek egy idegen országban. Nem volt éppen könnyű, de… nem is volt olyan rémes.”

A Caja Rural kötelékében való versenyzés egyik legfőbb előnye az alkalmi World Tour-invitáció  – a pamplónai székhelyű csapat rendszerint meghívást kap a legrangosabb spanyolországi versenyekre. Carthy éles emlékeket őriz a 2015-ös baszk körversenyről, hiszen azon a héten debütált az élvonalban. 

Ezt a szakadék méretű különbséget, amely közte és a World Tour-mezőny elitje között tátongott, kevesebb, mint egy szezon alatt sikerült áthidalnia. Carthy saját magát és a szakmát is alaposan meglepte azzal, amikor 2016 márciusában, a katalán körverseny en nem csupán a legjobb fiatalnak járó fehér trikót nyerte el, hanem az összetettben is az előkelő 9. helyen végzett, maga mögé utasítva többek között Fabio Arut és Joaquim Rodriguezt is. 

„Nem számítottam erre, ahogyan mások sem, de mélyen legbelül tudtam, hogy képes vagyok rá.”  Ezzel a teljesítménnyel Hugh Carthy bevéste a nevét a sportági köztudatba, felkeltve számos topcsapat figyelmét: karrier ambíciói és a lejáró szerződése szempontjából nem is jöhetett volna jobbkor a nagy visszhangot kiváltó áttörés.  

Carthy egyszerre rendkívül kedvező tárgyalási pozícióban találta magát, jobbnál-jobb ajánlatok közül válogathatott. Nem titok, hogy a Sky-tól is kapott lehetőséget, azonban Charly Wegelius , az EF-Education First [ex-Cannondale] sportigazgatója mindenki mást megelőzött. „Már egy évvel azelőtt felvettem a kapcsolatot Charly-val”  – idézi vissza a szerződéskötés előzményeit Carthy.

Mivel az EF-Education First a Carthy-hoz hasonló fiatal tehetségekre épít, lehetőség akad bőven: a belevaló prestoni srác megtalálta a számításait Jonathan Vaughters modern felfogású együttesében. 

Nem bénítja semmiféle elvárás, szabadon tekerhet és a támogató légkör elősegíti fejlődését, felszínre hozva a benne rejlő potenciált. Saját elmondása szerint nincsenek konkrét céljai, ám elkötelezett aziránt, hogy minden egyes versenyén a legjobbját nyújtsa. Hogy mindez mire lehet elég, azt nem az ő tiszte megjósolni. 

Carthy személyi edzője, Ken Matheson a következőképpen vélekedett tanítványa jövőjéről: 

„Külcsín helyett funkcionalitás”  – ez a baszk életfelfogásra utaló félmondat kitűnően szemlélteti Carthy alternatív útját a ködös Albionból egészen a World Tourig, egy pamplónai kitérővel. Merész, unortodox és csillogásmentes, ellenben hatékony. 

Cyclist, Cycligtips