Primoz Roglic: A síugrósánctól a Vuelta-győzelemig

Pedig nem volt ő rossz síugró, utánpótlás szinten például az egyik, ha nem a legjobb szlovénnak számított. Aztán jöttek a sérülések, kezdte elveszíteni a motivációját, és valami újra vágyott.

Roglic - aki a szomszédjában lakó edző hatására lett síugró - 2007-ben junior vb-t nyert. Szóval nagyon nem egy tucat versenyző volt, igenis nagy jövőt jósoltak neki. De ő váltott és tekerni kezdett. Hogy miért?

Jöttek az első edzések, és Primoz úgy érezte, ez tényleg az ő sportja.

2013-ban Roglic már egy profi sorban, az Adria Mobilnál tekert. De sikerélménye nem sok volt. "Egy voltam a mezőnyben tekerő bringások közül. Nem nyertem semmit, teljesen átlagos srácnak számítottam, komoly eredmények nélkül." 

A 2015-ös szlovén kör előtt még azon gondolkozott, hogy felhagy a kerékpárral. Pedig biztos volt benne, hogy ez az ő sportja. Huszonkét évesen - miután esténként lifteket takarított egy plázában - rájött arra, hogy a síugrást hagynia kell. Már országos szinten sem ő volt a legjobb síugró, és ezt jelnek tekintette. A kerékpárban viszont nem jöttek az eredmények.

De kitartó volt, és ennek tényleg meg lett az eredménye, Felfelé már addig is egész jól ment, csak a győzelmek hiányoztak. Néhány olyan eredmény, amire felfigyelnek a nagycsapatok. A 2015-ös szlovén körön aztán hegyi befutós szakaszt nyert, és a Sky-os Nieve előtt megnyerte az összetettet. Primoz erre várt hosszú idő óta. És ahogy ilyenkor lenni szokott, a szerencse is besegített neki, hisz a holland Lottonál épp felszabadult egy hely, hisz Ten Dam váratlanul eligazolt. Frans Maassen pedig azt mondta, akkor itt a lehetőség, és próbáljuk ki ezt a szlovént srácot.

Az első Lottós év időfutam bajnoki címet, és Giro-szakaszgyőzelmet hozott. A másodikban már a Touron is nyert egyenkéntit, és szépen szállította a dobogókat a különböző tavaszi egyhetesekről.

2018-ben mindenki számára világossá vált, hogy ez a korábbi síugró akár a háromheteseken is esélyes lehet, hisz a Touron úgy lett negyedik összetettben, hogy az utolsó előtti nap Froome csak egy erős időfutammal tudta megelőzni.

A brit versenyző akkor valószínűleg már tényleg riválisként tekintett Rolgic-ra, ami nagy előrelépés ahhoz képest, hogy egy évvel korábban az egyik nyilatkozatában még a nevére sem emlékezett.

"Én versenyző vagyok, van egy feladatom, szóval arra koncentrálok. Ez szerintem normális. Tekerés közben figyelni kell, nem nevetgélni. Arra van máskor lehetőség"- nyilatkozta még a Giro alatt, amikor többen is azt kérdezték tőle, miért olyan szigorú és szűkszavú az interjúk során.

És ha már interjú. Emlékszünk még mit mondott Nibali róla az idei Girón?

"Jeleztem neki menet közben, hogy ha egészen a házamig akar követni, készíthetünk egy közös fényképet, és megmutatom neki a trófeáimat. Szerintem ha ilyen stílusban és hozzáállássalversenyzik a továbbiakban, nem fog Girót nyerni."

Nem is nyert, mint ahogy Nibali sem. De simán lehet, hogy az a három hét, és az ott szerzett tapasztalatok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy most megnyerje a Vueltát. Már apukaként, hisz júniusban megszületett a kisfia.

Roglic ezen a Vueltán, nagyon okosan ment. A nyitónapon elszenvedett bukás sem vetette vissza, és végig erős volt. De hát ő nagyon régen készült erre a versenyre. Nem ment el a Tourra, pedig télen még az volt a terve.

Csak egyszerűen látta, hogy fáradtan nem sok értelme lenne az egésznek, így inkább a pihenést választotta.

Most már tudjuk, hogy nagyon jól döntött.