Nibali: "Nem nyertem, de ez akkor is egy jó eredmény"

Tíz GT-dobogót nagyon nem kell magyarázni.

Mint, ahogy azt sem, hogy a Girón és a Vueltán is két elképesztően nehéz szakaszt nyert meg. A 'cápás' ünneplésért meg külön dicséret jár. A rózsaszín és a piros trikóról viszont lecsúszott, és esetében ez számít igazán. Még nem tervezi a következő évet, hisz maradtak feladatok erre az idényre is. Vincenzo Nibali mesél a vasárnap véget ért Vueltáról.

Nem kockáztattam vagy ilyesmi. Normális ütemben mentünk Pellizottival, és egyszerűen megcsúszott a kerékpárom. Az út tiszta víz volt. Tényleg nem mentünk vészesen gyorsan. A bordám még fáj egy picit, kell most pár nap pihenés.

Durva, kemény, gyors. Nem emlékszem pihenős napra.

Szerintem végig hasonló szintet hoztam. Nem voltak nagy megingások. Az időfutam is jól sikerült, talán a középső héten mehettem volna erősebben.

Egyszer sem zuhantam meg nagyon. Voltak olyan befutók, főleg a meredek falakon, ahol kaptam. De ez nem akkora meglepetés.

Az Anglirura nagyon készültem. De a bukással elment minden. Nem tudtam normálisan levegőt venni, szóval maradt a védekezés. A második hely nem mehetett el. Nyilván nem lehetsz elégedett azzal, ha nem nyertél, de azért nem rossz mezőnyben lettem második. Ez volt az egyik legfontosabb versenyem a szezon második felében, és nem sikerült rosszul a felkészülés. Ezt mutatja az is, hogy nyerni tudtam Andorrában.

Ha valahol nem ment neki, akkor az a Los Machucos volt. Talán, ha több olyan nap lett volna, ahol sok szintkülönbséget kell megmászni. Lettek volna közös érdekek a mezőnyben. Meg ugye a falak. Nem hasonlíthatóak össze a hosszú, 10-15 km-es emelkedőkkel. A Vuelta sok ilyen befutóra szavazott, de nincs ezzel semmi gond. Talán inkább a sok utazás volt zavaró. Kétszer is ültünk repülőn, ez elég beszédes.

Elképesztően erős volt, és majdnem minden nap próbálkozott. Egy ilyen versenyző ellen soha nem könnyű.

Franco brutálisat ment, olyan volt, mint egy motor. Gondolom - teljesen jogosan - ő is elégedett a teljesítményével. Antonio sem volt rossz. Élete első háromhetesén ment, és mindig tudott segíteni, amikor szükség volt rá.

Elég jól. Az alapok rendben vannak, újak vagyunk, de mindig van hova fejlődni. Kicsit sajnálom a sok sérülést, mert ezek azért sokszor bekavartak.

Pozzovivo leigazolásásról megkérdeztek, én is támogattam az érkezését. Tudom, hogy nagyon sokat tud majd nekünk segíteni.

Először is tudjuk meg, hogy mi a helyzet a sérülésemmel (azóta kiderült, hogy Nibali egy repedt bordával fejezte be a Vueltát, így nem lesz ott Bergenben). Mindenki tudja, hogy mennyit jelent nekem a válogatott. Ha hívnak és tudok segíteni, jövök. De ezen a pályán nem látom azt, hol lehetnék hasznos.

Azért az egy kicsit korai lenne. De egy dolog már biztos: a 2018-as vb nagyon érdekel. Úgy tűnik, jó lehet nekem a pálya. De még ősszel is vannak feladataim. Több olasz egynaposon szeretnék indulni, aztán jöhet a Lombardia.

(Forrás: Gazzetta)