Versenyzés háború idején – Két Giróval a lábában érkezett meg a profik közé a csodagyereknek tartott Ponomar

Egy alig 20 éves bringás csodagyerek élete gondtalan kellene, hogy legyen; szilárd alapokra lenne szüksége, reális célokra, hogy képes legyen megmutatni magát a sportág csúcsán. Az ukrán Andrii Ponomar viszont más, mint a többiek, ott van a kezében a WorldTour-szerződés, a két Giro d’Italiányi tapasztalat a lábában és a fejében, de közben a gondolatai néha egészen máshol járnak.

Egy éve háború van Ukrajnában, rengetegen veszítették el a családjukat, az otthonukat, és még mindig nem látszik, mikor lesz vége ennek az egésznek. Az ukrán srác az orosz határtól 60 kilométerre fekvő Csernyihivben nőtt fel, de az a hely most már egyáltalán nem ugyanaz, mint volt a háború előtt. A Kijev felé vezető úton egy kulcsfontosságú katonai célpont volt, az ostrom február 24-én kezdődött, az oroszok rakétákat és tankokat küldtek, a folyamatos bombázás miatt úgy tűnt, a földdel akarják egyenlővé tenni a települést.

"Az élet teljesen megváltozott: 180 fokos fordulatot vett. Van a háború előtt és van a háború után" – összegzett Ponomar az Arkéa-Samsic edzőtáborában az újságíróknak.

„A családomban nagy volt a pánik. Káosz volt a fejünkben, és nem értettük, mi történik" – meséli Ponomar.

Ugyanazon a napon, amikor 300 000 lakosú szülővárosát támadás érte, Ponomar épp a Gran Camiño első szakaszán versenyzett Spanyolországban, de 48 órával később feladta a versenyt; mentálisan túl sok volt neki, ami történt.

Az első néhány napban nem hallott a családjáról, mert nem volt térerő és wifi sem. „Borzalmasan nehéz volt" – mondja. „Az első hónap szuper kemény volt. Éjszakánként nem tudtam aludni, állandóan aggódtam és stresszeltem. Én itt voltam Olaszországban, ők meg ott voltak, és semmit sem tudtam csinálni. Amikor látod, hogy mi történik, és nem tudsz segíteni, egyszerűen elszáll a fejed".

Nem akarta, hogy Ukrajnában maradjon a családja, ezért azt mondta nekik, költözzenek hozzá Olaszországba. Édesanyja, Olena és nővére, Oleksandra három hétig egy bunkerben talált menedéket, mielőtt több családdal együtt egy furgonban Lengyelországba menekültek, végül egy kalandos út után megérkeztek Ponomar északkelet-olaszországi, Bassano del Grappa közelében lévő otthonába.

Azt mesélte, a legnehezebb a 8 éves húgának volt, akit még az olaszországi mentők hangja is az otthoni légitámadásra figyelmeztető szirénákra emlékeztettek. „Amikor egy kisgyerek látja a zűrzavart, és azt, hogy mi történik, az lelkileg nagyon megterhelő számára" - emlékezett vissza.

„Anyukámnak is nehéz volt” – folytatta. „Olaszországba költözött, munkahelyet váltott, mindent hátrahagyott, az összes barátját és a családját. Azóta megtanult olaszul, és fogorvosi asszisztensként dolgozik, ahogy a háború előtt tette otthon.”

Az ukrán erők Csernyihivben sokáig kitartottak, visszaverték az orosz támadást, Ponomar édesanyja is részt vett a toborzásban. Az apja, Vyacheslav viszont Ukrajnában maradt, ő katonaként 2021 óta harcol a donbaszi régióban. A szülei hetente párszor beszélnek ugyan, de ez is egy olyan dolog, ami miatt folyamatosan aggódik a család.

„Még most sem tudom túl sokáig nézni az ukrajnai híreket, mert túl sok gondolatot indít el a fejemben" – mondja Ponomar.

Mivel ő a regnáló ukrán bajnok, rajta van a kék-sárga mez, azt mondja, extra lendületet ad neki a trikó.

A húszéves srác már évek óta nem élt otthon, hamar meghozta a szükséges áldozatokat a profi karrier érdekében.

A családjában nem voltak kerékpárosok, de még más profi sportolók sem. 11 éves korában kezdett el foglalkozni vele, amikor egy tehetségkutató elment az iskolájába. Elkezdett montiversenyekre járni, az első versenyeit rövidnadrágban, fordítva viselt sisakban nyerte meg. De hogy mi az, amitől beleszeretett a kerékpározásba?

„Hosszú időn keresztül rengeteget dolgozol, és amikor végre megnyersz egy versenyt, az hihetetlenül boldoggá tesz” – mondta.

Az Ukrajnában rendezett versenyek nagy részét megnyerve Ponomar gyorsan feljebb lépett a ranglétrán. A toszkánai székhelyű Franco Ballerini junior csapatban versenyezve 2019-ben elsőéves juniorként hívta fel magára a figyelmet. Több nemzetközi versenyt is megnyert; köztük a legemlékezetesebbet, a 2019-es országúti Eb-t egy komoly szóló szökésből.

Olaszország azóta második otthonává vált, az anyanyelve pedig a második nyelve lett. Még 18 évesen szerződtette Gianni Savio csapata, az Androni Gioccatoli, így tudott ott lenni a legfelsőbb szinten a Milánó-Sanremón és a Girón.

1929 óta ő volt a legfiatalabb versenyző, aki elindulhatott egy Grand Touron, meg is hálálta, több szökésbe is belekerült, egyszer még egy top 20-as eredményt is összehozott.

„Ezek azért elég jó élmények voltak" – mondja. „Nem a semmiért tekertem végig két Girót, biztosan sokat fog segíteni nekem az elkövetkező években.”

„Ez adott egy lökést, egy másik szintre léptem” – mondta a Savio csapatában eltöltött időszakáról. „Kicsit megváltoztatta a gondolkodásmódomat is, a junior korosztály egy másik világ, nem lehet könnyen átállni.”

És ha már emberi kapcsolatok: nem sokkal a háború kitörése után Ponomar csapattársai a 2022-es Trofeo Laigueglián az ukrán bajnok replika mezét viselték, szolidaritásból az ország nehéz helyzete miatt. Az UCI – sok más sportszövetséghez hasonlóan – később eltiltotta az orosz és fehérorosz csapatokat a versenyzéstől, és törölte a versenyeiket is a naptárából.

Ponomar számára a kerékpározás a figyelemelterelés és a szabadság egy új, értékes formája is lett. A hazájában zajló háború közepette, egy újabb tanulságos szezonban a legjobb eredménye egy tizedik hely volt a Giro della Toscana egynapos versenyen tavaly ősszel, viszont felkerült a francia WorldTour-csapat, az Arkéa-Samsic radarjára, amely egyéves szerződést kötött vele.

Ambícióit tekintve Ponomar azt mondta, szerinte olyan összetett menő lesz, aki jól bírja a 10 és 15 kilométer közötti emelkedőket.

„Egyelőre tanulok, mert még nem értem el a képességeim maximumát" – mondja.

A 2023-as év arról szól, hogy mindent és mindenhol kipróbál majd, kezdve a kockakövekkel, az oldalszéllel, megpróbál helyezésekért menni kisebb belga és holland versenyeken.

„Szeretem a klasszikusokat, aztán majd meglátjuk, hogyan fejlődöm. Nagyon fontos, hogy a lehető legjobban felkészüljek mindenre” – tette hozzá.

Ha egy versenyt kellene választani, hogy melyiket szeretné megnyerni, az olimpiát választaná, különösen mert a kerékpáros példaképe a kétszeres bajnok Fabian Cancellara volt. Azért most is van valaki, akire felnéz, egy bizonyos belga szupersztár.

„Látom, hogyan megy Van Aert, és ez valahol megijeszt" – mondja nevetve. „Nagyon tetszik a stílusa a versenyeken.”

Ponomar egy keresztet hord a nyakláncán, az interjú végén elmesélte, mennyire fontos számára a hit: hisz Istenben, és hisz abban, hogy a háború hamarosan véget ér.

Forrás: CylclingTips