Vas Blanka csapata a sportvilág egyik legjobbja és legprofibbja – az SD Worx-titok

2019 augusztusában a Boels-Dolmans Cycling Team versenyzői úgy álltak a Grand Prix de Plouay rajtjánál, hogy fogalmuk sem volt, mi lesz velük a jövőben. Pedig a nyugat-franciaországi utakra szépen sütött a nap, ráadásul a keret sztárja, Anna van der Breggen szólóban nyert. Az ünneplésnél azonban érződött, hogy valami nincs rendben.

Alig néhány nappal azelőtt az UCI bejelentette, hogy nyolc női csapat pályázott az első WorldTeam-engedélyekre. A listán nem szerepelt a különböző ranglistákat vezető Boels-Dolmans, hiszen a szponzorok úgy döntöttek, hogy 2020 végétől már nem támogatják őket. Csakhogy az UCI előírása szerint a csapatoknak négyéves pénzügyi kötelezettséget kell vállalniuk a WorldTeam-tagsághoz, így a holland menedzsmentnek nagy fejtörést okozott, hogy valahonnan előteremtsenek 2,5 millió eurót és egyáltalán megmaradjanak a mezőnyben.

Ekkor jött Danny Stam sportigazgató, aki ahelyett, hogy pánikolni vagy könyörögni kezdett volna, készített egy könyvecskét "A legjobb még hátravan" címmel. Ezzel amellett, hogy vonzóvá tette saját csapatát a leendő befektetők számára, inspiráló kilátásokat tárt a nagyvilág elé a női kerékpársport jövőjéről. Például ilyen mondatokkal: „A női kerékpársport azon kevés globális sportágak egyike, ahol a világ legjobbjait elég kevés pénzért lehet megszerezni.” Eközben nem látott opciót abban, hogy olyan szponzorral társuljon, akik férficsapatot is támogatnak. "Ha azt mondod valakinek, hogy Trek-Segafredo, egyből a férficsapat ugrik be, és nem a női. A Jumbo-Vismánál ugyanez a helyzet. Nálunk nem.”

Nagyon nem, hiszen jött az SD Worx nevű, bérszámfejtést és humánerőforrás-szolgáltatást végző belga vállalat, és a felek egymás kezébe csaptak. Stam okos üzleti gondolkodással hozta vissza a csapatot a szakadék széléről, és az új külső ellenére még mindig a világranglista első helyén álltak 2021 elején. Ez manapság is így van.

"Akkor, amikor 2013-ban a csapathoz érkeztem, láttam, hogy nem profin dolgoznak. Én is versenyző voltam, így megpróbáltam lemásolni a korábbi tapasztalataimat. Sok munkatársunktól el kellett búcsúznunk, mert úgy gondoltam, nem elég jók. Így kezdtünk el fejlődni” – emlékezik Stam. Nem a levegőbe beszél, hiszen a fejlődés 2015 végére ért be igazán, amikor Lizzie Deignan világbajnok lett. 2016-ban már a világranglista élére kerültek, 38 győzelmet szerezve. Deignan megnyerte a Strade Bianchét és a Flandriát, Megan Guarnier pedig a Girót.

Noha ők ketten gyorsan távoztak, a helyüket nem akármilyen holland trió vette át: Anna van der Breggen, Amy Pieters és Chantal van den Broek-Blaak. Minden versenyen számolni kellett velük, és sokszor egymás között osztották le a győzelmeket, van der Breggen például négyet nyert a WorldTourban 2018-ban, Blaak hármat, Pieters pedig kettőt.

Rövid lejtmenet után (2019-ben „csak” 18, a 2020-as csonka szezonban 11 siker jött) immár SD Worxként tértek vissza a korábbi szintjükre. A fiatal keret 2021-ben 33 győzelmet számlált, ebből négyet a 25 éves Demi Vollering szállított, aki tökéletes példája annak, hogyan bánnak a tehetségekkel. Stam ezt a vonalat is abszolút tudatosan építette.

Ezüstérmes a csapatidőfutam-vb-n a Boels-Dolmans 2017-ben

Az SD Worx a kiegyensúlyozott, a versenyzésben és a magánéletben is boldog versenyzőkre összpontosít, emiatt természetesen nagyon népszerűek a mezőnyön belül. Sokan vágynak arra, hogy Stam szerződést ajánl nekik, a 21 éves új-zélandinak, Niamh Fisher-Blacknek ez az álom teljesült is.

Vas Blankától már tudhatjuk, hogy a versenyzők közti köteléket minden évben a szezon előtt építi ki a stáb. A gokartozásokkal, különböző problémamegoldó kihívásokkal és beszélgetésekkel tarkított edzőtáborok biztosítják, hogy a versenyzők jól megismerjék egymást. Stam szilárdan hiszi, hogy ez segít a versenyek döntő pillanataiban.

Ez szemmel láthatóan is jól működik. Szinte mindig úgy állnak rajthoz, hogy az adott sorból mindannyian képesek a győzelemre, így folyton több lehetőségük van, a kártyákat pedig szépen keverik a versenyek alatt.

„Nálunk minden a bizalomról és egymás tiszteletéről szól" - mondja Blaak, felelevenítve a 2021-es Stradét, ahol úgy nyert, hogy a Trekes Elisa Longo Borghinivel szökött, és szinte egy métert sem dolgozott, mert az üldözőcsoportban három csapattársa is ott volt. Két kilométerre a végétől aztán betámadta az olaszt, és haza is ért.

Ha van egy csapat, ami a világ legjobb bringásaiból áll, tele nagy ambíciókkal, azt gondolnánk, előbb-utóbb előjönnek az egyéni célok. Stamnak mégis sikerült elérnie, hogy mindenki a közös győzelemre összpontosítson. A tavalyi Liège-Bastogne-Liège-en például van der Breggen világbajnoki trikóban dolgozott kőkeményen Volleringért, és meg is nyerték a versenyt.

Így talált Stam olyan versenyzőket, mint Fisher-Black, aki tavaly a WorldTour legjobb fiatalja volt, vagy épp Blanka, aki mountain bike-ban és cyclo-crossban is megmutatta a tehetségét az országút mellett. A helyzet egyértelmű: ha Stam kiszúr valakit, akiben potenciált lát, ritkán utasítják vissza a szerződésajánlatát. Ez azonban csak az első lépés, mert a munka akkor kezdődik igazán, amikor a csapat a nagy ígéreteket a világ legjobbjaivá formálja. A versenyzők észrevehetően gyors ütemben fejlődnek, vegyük például Volleringet, akinek 2020-ban, a Parkhotel Valkenburg színeiben nem volt győzelme, de 2021-ben SD Worxösként megnyerte a La Course-t és a Liège-t is.

A fiatalok szempontjából megkerülhetetlen az idősebb versenyzők fontos szerepe. A 36 éves Ashleigh Moolman karrierje egyik legjobb szezonját futotta tavaly, amikor a Girón szakaszt nyert és második lett összetettben, miközben a tehetségeknek megmutatta, mit érdemes csinálni a mezőnyön belül.

„Tavaly eléggé ijesztő volt az első edzőtábor, mert csupa-csupa sikeres versenyző vett körül. Viszont nem kellett elmondaniuk semmit arról, hogy min javítsak, mert csak abból megtanulok mindent, hogy köztük vagyok. Persze nem félnek szólni, ha kell” – mondja Fisher-Black.

Marlen Reusser idén januárban úgy csatlakozott a csapathoz, hogy 30 évesen olimpiai és világbajnoki ezüstérmesnek is mondhatja magát. Tavaly rengeteg ajánlatot kapott, ő mégis úgy döntött, személyesen keresi meg az SD Worx vezetőségét, hogy nem folytathatná-e náluk.

Stamnak világos terve volt, hogy van der Breggent a visszavonulása után megtartsa a stábban.

Van der Breggen kapcsolata a versenyzőkkel még inkább erősíti a csapatban lévő kötelékeket. Az utóbbi időben minden eddiginél fontosabb volt, hogy egymásra támaszkodjanak, hiszen 2021 végén Amy Pieters súlyos balesetet szenvedett egy spanyolországi edzőtáborban. Fejsérülése miatt hetekig kómában volt, az állapotáról csak április végén érkeztek jó hírek.

A csapat életében azóta az összetartás szó duplán fontos lett Stam szerint. "Amy bukása nagyban befolyásolta a szezonra való felkészülésünket, és még mindig hatással van a mindennapjainkra. Amikor ilyen szörnyűség történik, az még közelebb hozza az embereket egymáshoz. Igazi küzdelem volt számunkra az utóbbi pár hét.”

Az aggodalmakból azonban plusz erőket merítettek, amik a jövőben is segíteni fognak majd őket.

"Egymás sikerét akarjuk” – mondja Blaak. "Ez a mottó az SD Worxnél: ha valamelyik csapattársunk nyer, akkor mindannyian nyerünk."

Forrás: Rouleur