Van Aert: "Olyasvalaki próbáltam lenni, aki valójában nem én vagyok"

Mennyit változott kétgyerekes apukaként, mennyit olvas magáról a közösségi médiában, és miért veszítette el emlékezetes módon az április Dwars door Vlaanderent Kifejezetten érdekes, helyenként önkritikus és nagyon őszinte gondoltatok Wout Van Aerttól.

Egy örökké emlékezetes zárónap Párizsban, Van Aert szólóban nyerte a Tour utolsó szakaszát

Videó forrása: Eurosport

Sem a világbajnokságon, sem az Európa-bajnokságon nem lesz ott Wout Van Aert, aki a szeptember 20-án, a Super 8 Classicon be is fejezi az idei országúti szezont.
A két kandai egynapos előtt azonban még adott egy kifejezetten érdekes, hosszú és őszinte interjút a Het Nieuwsbladnak.

Stressz, népszerűség, sok utazás? Mivel birkózol meg a legnehezebben profiként?
A sok távollét bosszantó, de inkább az ismertséget mondanám. Azt, hogy mindig felismernek és leszólítanak. Ez mindig akkor hat rám teherként, amikor mentálisan belefáradok a versenyekbe. A Tour alatt például olyan nagyító alatt állok, hogy ha valaki egy héttel később kedvesen kér tőlem egy közös fotót, már az is zavaró. Olyankor eszembe jut, jó lenne egy sima meló, reggel kilenctől délután ötig. Aztán pár hétig eltűnök a nyilvánosság elől, és újra élvezni tudom, ha aláírást adhatok.
Ég még benned a tűz, ami pár éve? Nálad még minden a kerékpárról szól?
Biztosan ég, de talán másképp, mint öt éve. Akkoriban úgy éreztem, hogy a kerékpársporton kívül más nem létezik, és más nem igazán fontos az életemben. Ez nagyon megváltozott, főleg a családom miatt.
Idén néha úgy versenyeztem, hogy nem éreztem magam a legjobbnak, és akkor rájöttem: csak akkor élvezem, ha tényleg tudok hozni valami pluszt: egy győzelmet, vagy extra melót a többiekért. Nem tesz boldoggá, ha azért szenvednek, hogy ott maradjak a mezőnyben.
Ezek azok a pillanatok, amikor érzem, hogy még mindig megvan bennem a motiváció arra, hogy a legjobb legyek.
Tavasszal negyedik lettél a Flandrián, és elégedettnek tűntél. Öt éve teljesen másképp reagáltál volna erre az eredményre.
Ez igaz. 2020-ban csak úgy tudtam magamra nézni, mint a világ egyik legjobb, vagy akár a legjobb kerékpárosára. Ha nem sikerült nyerni, nagyon csalódott voltam. Most viszont őszintén ki merem mondani, csak akkor tudom legyőzni Van der Poelt, Pogačart vagy Pedersent, ha kiemelkedően jó napom van. És ezt nem tudom mindig hozni. Ezért tudom értékelni akár a negyedik helyet is.
picture

Wout van Aert.

Fotó: Getty Images

Mi volt a fájdalmasabb a Dwars door Vlaanderen után? Az, hogy buta módon veszítettétek el a versenyt, vagy az, hogy meglepő módon elég önző voltál?
Mindkettő. Ha egy az egyben kikapok Powlesstől, az furcsa, de benne van. Viszont ha három csapattárssal vagyunk elöl, és így veszítjük el a versenyt, akkor valamit biztosan rosszul csináltunk. Azt hiszem, akkor olyasvalaki próbáltam lenni, aki valójában nem én vagyok. És ennek azonnal meg is lett a következménye.
Akkor ezt mondtad: "Túlságosan is akartam azt a győzelmet, főleg a sok kritika és a balszerencse után, amit kaptam." Tényleg ennyire magadra veszed a kritikát?
Néha nem, de néha igen. Akkor így voltam vele. Amikor négyen voltunk elöl, azonnal azt gondoltam: "ha most nyerek, végre megmutathatom mindenkinek." Akkor nem azzal foglalkoztam, hogy csapatként fejezzük be a versenyt, hanem a külső dolgok jártak a fejemben.
Egyesek úgy írnak le, mint egy magabiztos embert, aki nem nagyon törődik a külvilággal. Vagy ez csak látszat?
Szerintem magabiztos vagyok, jól bírom a nyomást, és hiszek magamban. De ahogy mindenki másnak, nekem is vannak gyengébb pillanataim. Akkor épp bizonytalan időszakban voltam. A magaslati edzőtábor jól ment a versenyek előtt, de az E3 Saxo Classic csalódás volt. Akkor elgondolkodtam azon, hogy vajon tényleg jól mentek-e az edzések.
Úgy tűnik, szinte minden cikket elolvasol, ami rólad szól.
Régebben sokkal többet olvastam magamról, mint mostanában. De egyáltalán nem arról van szó, hogy állandóan weboldalakat vagy közösségi médiát böngészem.
Viszont szeretek újságot olvasni, és mivel annyit írtok rólam, így sok rólam szóló cikkbe belefutok.
picture

Wout van Aert.

Fotó: Getty Images

Gondoltál már arra, hogy a család és a gyerekek miatt tudat alatt egy kicsit visszavettél?
Azt elismerem, hogy profi kerékpárosként könnyebb volt úgy az élet, hogy még nem voltak gyerekeim. De az életem biztosan nem volt szebb. Sokkal több értelme van így, két kisfiú apukájaként. Erőt és motivációt merítek belőlük, és egyensúlyban vagyok.
Michael Woods, aki most fejezi be a pályafutását, elmesélte, hogy soha nem adott puszit a gyerekeinek, amikor elhozta őket az iskolából, nehogy megbetegedjen egy verseny előtt.
Én nem csinálok ilyet, nekem ez elég furcsán hangzik.
Nem vagy gyakrabban beteg, amióta oviba járnak?
Régen tényleg ritkábban lettem beteg, de lehet, hogy egyszerűen csak öregszem. Talán a gyerekek miatt van, de olyan messzire nem mennék, hogy emiatt távol maradjak tőlük. Most, hogy Georges idősebb, már nehezebb sokat távol lenni, mert ő már el tudja mondani, hogy hiányzom neki.
Nem félsz attól, hogy a fiadnak furcsa gyerekkora lesz? Már sokan tudják, hogy ki az a Georges van Aert.
Ez a kérdés tényleg sokat foglalkoztat, főleg az, hogyan tudom őket megvédeni. Felelősnek érzem magam emiatt. Nehéz ezt megoldani szülőként, és főleg akkor lesz nehéz, ha valamelyikük majd tekerni szeretne.
Egyszer azt mondtad, hogy: "a karmában hinni abban segít, hogy mindennek helyet találjak. Ha a balszerencsére fókuszálsz, csak depressziós leszel." Ezt még tartod? Eszedbe jutott a tavalyi Vuelta után is?
Tényleg úgy gondolom, hogy a dolgok okkal történnek. Ez a mentalitás leginkább abban segít, hogy egy bukást el tudjak helyezni magamban. Akkor a feleségem egyik mondatát kiragadták a kontextusból, szó sem volt arról, hogy a vueltás csalódás után vissza akartam volna vonulni. Arra próbált utalni, hogy tényleg voltak olyan esték, amikor már nem volt bennem motiváció a jövőt illetően. Az a bukás egyszerűen túl sok volt. Ha két-három ilyen évem lenne, biztosan abbahagynám.
picture

Wout van Aert a Tour 21. szakaszán.

Fotó: Getty Images

Ezek a bukások visszavetettek, mint versenyzőt?
Persze. Ha edzel, folyamatosan jobb és jobb leszel. Ha pár hétig nem csinálsz semmit, kicsit csökken a szinted, de mégsem esel vissza teljesen. Viszont a bukások miatt többször is visszaesel szinte a nullára, így rengeteget kell dolgoznod csak azért, hogy ismét ugyanarra a szintre eljuss.
Tudod, mi az igazán nehéz? Amikor megsérülsz, és a tapasztalatok miatt már előre tudod, hogy milyen út vár rád a visszatérésig. Na, az durva, és én ezt már néhányszor átéltem.
Foglalkoztat az a kérdés, hogy a bukások vagy a centikkel elvesztett versenyek nélkül mennyi győzelmed lehetne?
Igazából nem. Azok a második helyek azért vannak, mert mindig mindent beleadok, még akkor is, ha a győzelem már elúszott. Én ezt már nem elpazarolt lehetőségként élem meg.
Egy Flandria előtt elhiszed magadban, hogy megnyerheted?
Úgy gondolom, hogy még mindig megvan bennem a képesség, hogy megnyerjem azt a versenyt, és még mindig hiszek benne, hogy sikerülhet. De csak akkor, ha különleges napom van.
picture

Wout van Aert.

Fotó: Getty Images

Mindig azt mondod, hogy Van der Poel tett olyanná, amilyen most vagy. Nem gondolsz néha arra, hogy jobb lenne nélküle?
Akkor meg lenne a mezőnyben egy másik Wout, aki azt gondolná: ha az a versenyző nem lenne, akkor biztos én nyernék mindent. Szerintem ezen nem kell gondolkodni.
mindig úgy kell odaállni, hogy bárkit le tudsz győzni. Másrészt tudomásul kell venned, hogy durva a színvonal, és az is szép dolog, hogy ebben a korszakban versenyezhetsz.
Az elmúlt két évben kihagytad a Strade Bianchét és a Milánó–Sanremót, hogy magaslati edzőtáborba menj a Flandria és Roubaix miatt. Jövőre változtatni fogsz?
Erről még nem beszéltünk, de nem szeretném kihagyni őket.
Azért, mert nem akarod elszalasztani azokat a lehetőségeket, vagy mert nem vagy meggyőződve róla, hogy ez a helyes megközelítés ahhoz, hogy csúcsformában legyél?
Idén jó formában voltam, de nem voltam jobb, mint amikor még indultam a Stradén és a Sanremón. Meg kell még beszélnem a csapattal, de most az az érzésem, hogy visszatérek a régi, old school megközelítéshez.
Mit tudsz most mondani a teledről? Lesz cyclocross?
Mivel korán befejezem az országúti szezonomat, úgy tervezem, hogy korábban lesz az első CX-versenyem. De még ezt sem tisztáztam le a csapattal.
(Nieuwsblad.be)



Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés