„Fájdalmas lenne mindig a srácokkal lenni” – Van Hooydonck fokozatosan búcsúzik a Vismától

Frissítve 24/03/2024 - 10:23 GMT+1

Mégis, ki ne akarná megtapasztalni, milyen egy verseny segítőként, a kulisszák mögött a Visma csapatánál? Naná, hogy a HLN nevű belga oldal újságírója is igent mondott, amikor Nathan van Hooydonck, a Visma korábbi versenyzője feldobta neki ezt a lehetőséget. Közönséges halandó ennél közelebbről nem élheti át a verseny valódi izgalmait.

Nathan Van Hooydonck

Fotó: Getty Images

A HLN munkatársa a pénteki Harelbekén adott kulacsokat a versenyzőknek, és némi túlzással még egy kerékcserénél is közreműködött.

Egy újságírónak az esetek többségében illik elfogulatlannak lennie, persze van, amikor belefér, hogy ne legyen az, és van, amikor nincs is más választása.

A kollégának nyilván nem esett nehezére felhúzni egy Visma-mezt, de muszáj is volt neki, hisz fontos volt, hogy a versenyzők már távolról kiszúrják őt a frissítőzónában, amikor kulacsot próbál adni nekik.

Giro d'Italia

Megint egy vismás a földön – ezúttal Laporte bukott Valter Attila csapattársai közül

00:02:18

08/05/2024 - 17:01

Elmondása szerint ez a feladat sokkal izgalmasabb volt, mint gondolta. Hisz például amikor Wout van Aert közeledik nagy sebességgel, és egy kulacsért nyúl, akkor az ember nagyon nem akar elrontani semmit. Számunkra mondjuk meglepő, hogy eredetileg ő ezt nem tartotta egy feszültséggel teli feladatnak. Nekünk biztos, hogy remegne kezünk, lábunk hasonló helyzetben.

Na, de vissza az elejére. Kilenckor indult a nap a segítőknek annál a szállodánál, ahol a Visma és az Alpecin versenyzői szálltak meg. Jó esély volt arra, hogy a végső győztes a két csapat valamelyikéből kerüljön ki. Arthur van Dongen sportigazgató tartott eligazítást a segítőknek.

„Mindenki a párharc egy újabb fejezetére készül. Persze a nap nem csak Woutról és Mathieu-ről szól. Felkészültünk minden eshetőségre.”

Nathan Van Hooydonck

Fotó: AFP

Mathieu van der Poel egyébként nem volt ott a reggelinél a csapattársakkal. A Vismánál jobb híján csak találgatták, hogy miért. Arra jutottak, hogy biztos nagyon éhes volt, és már megreggelizett, mire a többiek leértek.

A HLN-es kolléga nagyon élte a helyzetet, a Van Dongen-féle gyors taktikai eligazítást, és azt, hogy odaköszönt még a főnök Richard Plugge is. Korábban csak a komoly potentátoknak, a szponzorok képviselőinek lehetett része abban, hogy ennyire közel kerüljenek a tűzhöz. Az idén azonban a Visma a hétköznapi rajongók számára is biztosít erre lehetőséget. A Harelbekén mindez 840 euróba került.

„Ez egy olyan élmény, ami az életben csak egyszer adatik meg” – mondta a csapat egyik drukkere, aki befizetett erre a napra. „Hatalmas rajongója vagyok a csapatnak, és szerintem ennél közelebb, míg élek, nem kerülök majd a versenyzőkhöz.”

A Visma-fan tag később elárulta, hogy vegyészmérnökként dolgozik az … Ineosnál. Persze kérte, hogy ezt a kolléga ne verje nagy dobra. Hát, nem szép dolog, szó se róla.

SZÓLÓ SZIVÁRVÁNYSZÍNŰ TRIKÓBAN, VAN DER POEL NAGYON MEGVERTE A MEZŐNYT

Elindult a verseny, amely nem alakult túl jól a Visma számára. Christophe Laporte beteg lett, végül nem is rajtolt el, Per Strand Hagenes 10 km után kénytelen volt feladni egy bukás miatt, nem sokkal később pedig Tiesj Benoot is esett.

„Mi a jó élet van itt, bassza meg?!” – kiáltott fel Nathan Van Hooydonck.

A HLN-es kolléga olyan jónevű exversenyzőkkel autózott egy csoportban, mint Laurens ten Dam vagy Thomas Dekker. Ők is baromi lelkesen kommentálták a versenyt a podcastjük számára, és közben sztorizgattak is a régi szép időkről.

Nathan Van Hooydonck és Jonas Vingegaard

Fotó: Getty Images

„Emlékszem, amikor a csupasz seggünkkel ültünk rá egymás párnájára!” – Így hangzott például az egyik mélyen szakmai hozzászólás a korábbi menőktől.

Közben a kolléga kapott egy gyorstalpalót arról, hogyan kell jól átadni egy kulacsot. Fogd meg a tetejét, tartsd erősen, majd gyorsan engedd el. Ez volt a lényeg.

Megálltak egy frissítőpontnál háromfős csoportokban, előkészültek, de senki nem vett el tőlük semmit. Később megtudták, hogy azért, mert ők „csak” amolyan C-opció voltak, ha véletlenül gond lett volna az első két helyen.

Szerencsére Van Hooydonck és Theo Eltink, akik supervisorként dolgoztak a versenyen, nemcsak kulacsokkal, hanem pótkerékkel is készültek. Dylan van Baarle ugyanis épp az orruk előtt kapott defektet, úgyhogy jól jött a cserekerék. A művelet egy percet vett igénybe, ami a verseny szempontjából persze egy örökkévalóság volt. A holland bajnok sajnos nem tudott visszakapaszkodni a verseny elejére.

Van Hooydonck ekkor még nem aggódott. Az elöl lévő csoport megcsappant, Van Aertnek ott volt még Matteo Jorgenson, Van der Poelnak és Mads Pedersennek viszont már nem volt embere.

„Még mindig versenyzőként gondolkodom” – mondta Van Hooydonck. „Ezért szeretem ezt a munkát. Így intek búcsút ennek az egésznek.”

A pályafutása hét hónappal ezelőtt ért véget egyáltalán nem tervezett, és kis híján tragikus módon. Szívinfarktust kapott vezetés közben, amiből szépen felépült, de sajnos a karrierjétől el kellett köszönnie.

Így tudtam a csapat közelében maradni, és ez nekem nagyon fontos. Nem vagyok velük napi szinten, mert az túl fájdalmas lenne. Fokozatosan akarok hozzászokni ahhoz, ami van.

Nathan Van Hooydonck

Fotó: AFP

A következő frissítőnél a kolléga csoportja megint a harmadik volt a sorban. Jött Van Aert, aki elejtette az első kulacsot. Másfél másodperc múlva a belga már Van Hoydonckéknál volt, és ha itt is valami gikszer történt volna, akkor már csak ők, a C-opció maradtak volna, akiktől Van Aert kulacsot kaphat.

Szerencsére azonban minden jól ment, így nem kellett a vésztartalék. A kolléga szerint felemelő volt látni, hogy mennyire tudott örülni a csapat annak, hogy sikeresen végrehajtották a kulacsátadást.

A verseny a folytatásban kifejezetten rosszul alakult a Visma számára, Van Aert ugyanis földre került a Paterbergen, Van Der Poel brutális tempóban megindult, a Trek pedig csapatszinten nyújtott kiemelkedőt.

„Négy emberrel voltak elöl. Ez az a fajta erődemonstráció, amit mi is bemutattunk, amikor klappolt minden.”

Van Aert hatalmasat küzdött, beleadott apait-anyait, de a Tiegembergen be kellett látnia, hogy ez a verseny elúszott a számára.

„A különbség egyértelmű volt közöttük. Mathieu mindent kontrollált, Wout pedig saját magával harcolt” – mondta Van Hooydonck.

Miközben mindenki ezerrel drukkolt, és üvöltött, ahogy a torkán kifért, ő csendben állt, és figyelt. Még a kezét sem vette ki a zsebéből.

„Én ilyenkor nem drukkolok. Én máskor drukkolok Woutnak. Privátban. Olyankor bátorítom, buzdítom. Ilyenkor pedig elemzek. Ezekben a pillanatokban érzem leginkább a versenyt. Nem akarom ezt öt évig csinálni, de most ez így jó. Látnom kell néha a csapattársaimat, és tudnom kell, hogy jól mennek.”

Szombaton elment tekerni egy lazát a srácokkal, ma viszont újra ott lesz az út mellett a Gent-Wevelgemen. Kulacsot oszt, ha kell, kereket cserél, és közben egy kicsit rá is igaz az, ami a helyszínen lévő szerencsés rajongókra.