Valter Attila: "Amikor lehetőségünk van nyerni, meg kell próbálnunk rámenni"

Sok munkáért cserébe összetett győzelem – Jonas Vingegaard nyerte a Tirreno-Adriaticót, Valter Attila pedig szinte már „szokás szerint” ismét győztes csapat tagja lehetett.

Keményebb volt ez a verseny, mint a tavalyi, és a program sem hasonlóan folytatódik, hiszen Ati ezúttal kihagyja a Milánó-Sanremót, és legközelebb a március 18-án kezdődő Katalán körversenyen áll rajthoz, valószínűleg Sepp Kuss segítőjeként.

Valter Attila az elmúlt hetéről, a Visma csapatának dominanciájáról és Jonas Vinegaardról is mesélt az Eurosportnak.

Kilencvenöt százalékban elégedett vagyok, ami amúgy elég jó nálam, mert én azért eléggé szigorú vagyok önmagammal szemben. A tavalyi versenynél ez a mostani sokkal megterhelőbb volt. Igazából minden nap 100%-ban el tudtam végezni a feladatomat, csak én mindig szeretek még annál is többet csinálni. Amikor meg ez nem megy, akkor kicsit csalódott tudok lenni.

Minden nap kellett segítenem, sokszor a szakasz elején kontrolláltuk a szökési kísérleteket, ráadásul minden nap elég nehéz is volt, és most ketten voltunk Dylannal a melóra. De jól ment, csak akartam volna egy-két extra, látványosabb munkát a hegyeken. Meg ott volt a Strade, azt sem lehetett egy este alatt kipihenni.

Ha bírom, akkor mehetek én is tovább, de meg volt mondva wattra pontosan, meg le volt beszélve előre, ki mit csinál. Én konkrétan addig mentem, ameddig kellett. Talán picit nyomhattam volna tovább, de a pénteki szakaszon, ahol lankásabb volt a hegy, ott azért sokat számít a szélárnyék és nem tudtam azt a sebességet fenntartani, ami ahhoz kellett, hogy Jonast jó helyzetbe hozzuk Ott jobb volt, ha Tulett kezdi el húzni.

Pontosan, nem tilos többet menni, maximum átadom a terepet és nem szakadok le olyan hamar a főmezőnyről, vagy tovább nyomom a célig. De ki van ez számolva. Meg érzed magadon menet közben, hogy mennyi van benned, mert ha én húzom a főmezőnyt, akkor én is fáradok, nem csak ők. Pénteken belülről úgy tűnt, hogy milyen sokat mentem, aztán visszanéztem és láttam, hogy maradtunk vagy hatvanan a főmezőnyben. De ugye 4-5%-os részekről beszélünk, ott nem tudsz akkorát menni 10 perc alatt, hogy tízen maradjanak mögötted. De ettől még szépen fárasztod a többieket, ami utólag visszaüthet náluk.

Igen, ezért is mondtam a 95%-ot. A szombati szakasz is jól ment, sokat vezettem, a sprintes szakaszon elől tartottuk Jonast, csak vasárnap, az utolsó 7-8 kilométerre maradt egyedül. De ott nagyon éreztem a lábaimat, elég megterhelő volt az egész hét, és már nagyon fáradt voltam.

A vezetőség elégedett volt, a csapattársak ugyancsak, azt érzem, hogy most már nagyon megbíznak bennem. Sok pozitív visszajelzés jött, főleg Dylantől, aki annak örült, hogy miattam nem kellett egyedül maradnia a hegyi segítőkkel, és számolhatott velem a melós részeken.

Következetes, konkrét, pontosan tudod, hogy mikor mi a dolgod, de a taktikáról nem ő dönt, arra ott vannak a sportigazgatók – ezen a Tirrenón konkrétan Grischa Niermann. Jonas is egy versenyzője a csapatnak, az országúti kapitány meg Dylan van Baarle. A taktikát nyilván úgy alakítják ki, hogy Vingegaard-nak mi lenne a legjobb, aztán az elhangzottak fényében ő is elmondja a véleményét.

Egyébként állandóan dicsér, hálás a melóért, tényleg egy nagyon jó kapitány. Ő is pontosan tudja, hogy mindenki a maximumot akarja nyújtani a csapaton belül, ezen a Tirrenón például tisztában volt vele, hogy mi ketten Dylannal mennyit mentünk érte, mivel a többieknek teljesen más volt a feladatuk.

De ha véletlenül úgy érzi, hogy bármi negatívat mondana nekünk egy szakasz után, igyekszik odafigyelni arra, hogy a „kritika” se legyen bántó, és csakis előre vigyen. Amikor úgy látja, hogy véletlenül bántó lehetett egy megjegyzése, egyből elnézést kér. Erre kivétel nélkül mindig nagyon odafigyel és ez szerintem egy tök király dolog.

Láttam én is, de már kezdett lekopni :) Általában mindent megkérdezek tőle, de ez valahogy most nem jött szóba. Nem hiszem, hogy titkolná, egyszerűen csak nem kérdeztek rá nála az újságírók. De ő amúgy sem az a típus, aki magától szóba hozná ezeket a dolgokat, és most nekem sem jutott eszembe.

„Mindenki azért készül egész télen, hogy erős legyen és nyerjen” – szerintem Steven Kruijswijk ezt nagyon jól megfogalmazta. Azzal mi nem tudunk mit kezdeni, hogy valaki szerint a Tirreno első hegyesebb szakaszán akár hazaérhetne egy szökés, és mi túl agresszívan versenyzünk.

Gondolj bele, nekünk ott két lehetőségünk volt nyerni a világ legjobb versenyzőjével, még jó, hogy rámegyünk. Szerintem ez kötelességünk, ezért érkeztünk a Tirrenóra. Ha valaki erős, érjen haza, nincs ezzel baj, de mi is azért készültünk egész télen, azért voltunk távol a családunktól, mentünk fel magaslatra, hogy készen álljunk ezekre a versenyekre. Az ilyen szakaszon, ahol Jonasnak lehet esélye nyerni, szerintem kötelező a maximumot nyújtanunk. Nekünk a Tirrenón az volt a célunk, hogy meglegyen az összetett.

Steven tényleg tökéletesen megfogalmazta a lényeget, nem szabad azért rosszul éreznünk magunkat, mert nyerni akartunk és arra törekszünk, hogy a legjobbak legyünk. Ez a dolgunk, ezért készülünk. Szerintem amikor lehetőségünk van nyerni, meg kell próbálnunk rámenni.

Azzal nem tudunk mit kezdeni, ha valakinek nem szimpatikus a csapatunk, vagy nem szereti, ha sokat nyerünk. Én annak nyilván nagyon örülök, ha itthon ennyien szurkolnak nekem, de ettől még persze mindenki szurkoljon nyugodtan a kedvenc csapatának.

Erről a témáról mi is beszélgettünk egymás közt és nyilván nem lehet könnyű most egy ilyen erős Visma, meg egy ennyire erős UAE ellen menni hétről-hétre.

Nekünk az a felelősségünk, hogy jól kezeljük az egészet, és ne éljünk vissza ezzel a helyzettel. Attól, mert kiemelkedik a csapatunk, nem szabad arrogánsnak lennünk. És nem is vagyunk azok. Ez nem csak duma, de a Vismánál tényleg abban hiszünk, hogy együtt erősebbek vagyunk, itt mindenki ezzel a mentalitással dolgozik, mi csapatban gondolkozunk.

Nézz meg például egy Van Baarle-szintű versenyzőt. Ahhoz képest, hogy miket nyert már a pályafutása során, talán egyszer jött meg a legjobb százban a Tirrenón. Mert végigmelózta az egész hetet. Ő is tudja, hogy ez kell ahhoz, hogy Jonas összetettet nyerhessen. Nálunk nincs irigység, mindenki tudja, hogy miért dolgozik és pontosan mi a célja.