Valter Attila: „A Vismánál elégedettebbek velem, mint én magammal, ez megnyugtató”

„Egyből az ob másnapján rövid villámpihenésre mentem a Balatonra. Összesen öt napot pihentem Magyarországon, ekkor volt először teljes pihenőm az évben. Nagyon rám fért, sok versenyem volt idén, jólesett nem bringázni, aztán persze jólesett megint bringázni. Most magaslaton vagyok édesapámmal Andorrában – a csapatból a vueltás keret Tignes-ben edz, én szerettem volna Andorrában lenni. Kivettünk egy apartmant, jövő héten pedig még feljebb megyek egy hotelba, oda már édesapám nem jön. Ezáltal létrejött az olimpiai felkészítő edzőtábor nekem, ami nagyon jó.”

„Nagyon meglepett a hír, nem számítottam rá, nem is készültem arra, hogy ilyen opció lesz. Csapatmegbeszélésen voltam épp, pont annak a közepén hívott Dér Zsolt szövetségi kapitány. Megkérdeztem az edzőmet, a csapatvezetést, mit gondolnak, belefér-e, hogy hamarabb le kell jönnöm az edzőtáborból. Részemről nem volt kérdés, és a csapat is egyből egyetértett azzal, hogy az olimpia csak egy olimpia, megtiszteltetés, hogy képviselhetem a hazámat, így miért ne? A közösségi médiában egyből kirakta a MOB, utána kaptam meg a hivatalos értesítést, így viccesen azt mondhatom, legelőször a Facebookról tudtam meg, hogy indulhatok.”

„Gyorsan jött a dolog, aki képben van a magyar kerékpáros közeggel, tudja, hogy nem én lettem idén a magyar bajnok, hanem Peák Barna, de ez a szabály, sajnos nincs olyan opció, hogy az egyik számban ez indul, a másik számban az. Ebből nem is nekünk van a legnagyobb problémánk, hanem a nagy országoknak, ahol éremesélyesek is vannak. A hétvégén megyek újra időfutambringán, át lett alakítva a programom, de minimálisan. 30-35 fő indulhat talán, ebből 25 olyan versenyző, akit reálisan én nem tudok megközelíteni időfutamban, így a magamhoz képest jó szereplés a cél, és az, hogy ki tudjam adni a maximumot.”

„Látjuk például Kusst: eléggé anti-időfutamos, aztán bejött a top 10 közelébe tavaly Vueltán. Ha van motiváció, tét, icipicivel kell jobban szenvedni, és azért 40 kilométeren ez nagy különbséget jelent. Idén nem nagyon nyomtam még időfutamon, külön kérte is a csapat – egyedül az UAE Touron volt fontos az összetett miatt, ott jól is mentem, alig kaptam az elejétől, a 20. hely környékén zártam. Nyilván a pozícióban is rengeteg fejlődési lehetőség van. Remco, Pogi és Jonas körül elképesztő jó szaktudás van, extra a figyelem rajtuk, a wattok pedig elegendőek azok, hogy a világ legjobbjai legyenek időfutamban is. Ha a hegyeken is fejlődni tudok, akkor az időfutamon is fogok.”

„Nagyon fog fájni, kemény a pálya. Furcsa lesz, hogy csak 90 fő indulhat, és ha jól számoltam, nagyjából a mezőny fele lesz csak World Tour-versenyző. Valószínűleg folyton azt fogom érezni, hogy a mezőny elejében vagyok, ez tök jó dolog. Érdekes lesz, hogy ilyen kis mezőny hogyan fog megtenni ekkora távot, szerintem egyesével fogunk érkezni a célba. Lehet, hogy össze tudunk fogni azokkal, akik szintén egyedül indulnak, már eléggé azt érzem, hogy mindenkit ismerek a mezőnyből, mindenkivel beszélgettem már különböző versenyeken. Azt se felejtsük el, hogy a nagy nemzetekből is csak a sztárok jönnek, segítők nincsenek, talán Tratnikot kivéve, aki már előre tudta januárban, hogy az olimpiai mezőnyversenyen dolgozni fog. A szökésnek őt kell legyőznie, magunkra leszünk utalva. Jobban szeretnék menni, mint Tokióban, ott a meleg óriási sokk volt. Ha más versenyekkel hasonlítom össze, mint például a két évvel ezelőtti vb-vel, ami hasonló hosszú, emelkedős verseny volt és bejöttem 22.-nek, lehetek bizakodó. Ez a mentalitásom: elégedett legyek magammal, kihozzam a legjobbat, és az adott naptól függ, hogy ez a legjobb húszba, harmincba lesz elég vagy esetleg oda se.”

„Az időfutam másnapján lesz a szerb-amerikai kosármeccs, arra szeretnék elmenni, és akkor lehet időm megnézni az olimpiai falut is, ahol egy-két éjszakám lesz. Nem tudom, milyen egy olimpiai falu, Tokióban ugye nem ott laktam. Ezért szép a kerékpársport: nem áll meg az olimpia után az élet, egy hét múlva minden kezdődik elölről. Egyből a mezőnyverseny után utazom majd Magyarországra, nem maradhatunk sokat, 4-én vagy 5-én már jövünk is haza.”

„Már most tudom, hogy nem indulok a Vueltán, és nem is volt igazán tervben. Többnyire klasszikusokat fogok menni, amiket nagyon örülök. Csak olyan versenyen fogok indulni, ahol mehetek magamért: kanadai egynaposok, a bretagne-i egynapos, az olimpia után egy többnapos, a Lengyel kör, ami a profilját tekintve feküdhet nekem, aztán a világbajnokság, majd az olasz klasszikusokkal zárom a szezont, a Lombardiával. Jó lenne egy évben két háromhetes, de segítőszerepben indulnék, ehelyett rengeteg lehetőségem lehet az egynaposokon. A felkészülést tekintve így kicsit úgy edzhetek, mint egy montis: intenzív munka, sprintekkel, rövid intervallokkal, amik jól is mennek és amiket élvezek is.”

„A versenyek szintjével nincs bajom soha, a versenyzők a kemények. Persze, lehet, hogy pár nagyobb szünet és hosszabb versenyblokk jobb lett volna, de például a Girón nagyon jó erőben voltam, a két bukás hátráltatott. Az ob-val együtt 54 versenynapon van, az ob-n kívül mind World Tour-szinten, jövőre más lesz picit. Örülök, hogy ezt igy megnéztük, minden versenyen tudtam hozni, amit elvártak, de szeretnék mindig többet hozni. A tavalyi év fényében elmondhatjuk, hogy balszerencsém is volt sokszor, nem úgy adta ki, pedig ugyanolyan keményen dolgozok. Egyértelmű, hogy lehetett volna jobb is, de az is igaz, hogy ez az érzés hamar meg tud változni egy-egy jó versenyeredménnyel, ez hiányzik nekem is és a szurkolóknak is.”

„Nagyon szeretnék nyerni, de végignézhetjük a neveket, hogy kik győztek azokon a versenyeken, amiken ott voltam. Ez nem mentség: én is szeretnék nyerni, de nem ilyen egyszerű a helyzet, hogy ’nyerni valahol valamit’. A számaim fejlődnek, az eredmény stagnál. Kicsit negatívan beszélek az idei szezonomról, pedig nem volt rossz, csak a tavalyi volt szürreálisan jó, és ahhoz képest nehéz értékelni. Nagyon leszűkül a versenyzők köre,kevés szökés ér haza, pár versenyzőköré koncentrálódnak a győzelmek, mint például Jonas vagy Pogi, miközben nagyon gyorsul a mezőny.”

„Nyilván az edzőm napi szinten, emellett mindenkinek van race directora, aki nálam idén Maarten Wynants. Ők mondják, hogy mit látnak, milyen irányba tudnék fejlődni, ez alapján dolgozunk, miközben megkapod a pozitívat és a negatívat is. A Vismánál elégedettebbek velem, mint én magammal, ez megnyugtató. Jó lenne nyerni, berobbanni, megtettem mindent érte, nagyon nehéz kitűnni ezen a szinten, ők ezt pontosan, sőt, jobban tudják, mint én. Sokszor a szerencsén múlik, hogy benne vannak nagy eredmények egyes versenyeimben.”

„2025-re is van szerződésem, nem szoktam ezen gondolkozni. Nálam is az a helyzet, mint a csapatban sokan másoknál: eljön egy pillanat, amikor eldől, megugrod-e a szintet, hogy kapj olyan lehetőséget, amivel elégedett vagy. Lásd Benoot: sosem lesz Tour-kapitány, de rengeteg jó versenyt kap és közben indulhat a Touron. Elég sokan vannak nálunk, akik háromhetesen sem indulnak még, mindenkinek a saját döntése, hogy ezt elfogadja-e vagy sem. Én szeretek itt és így versenyezni, sokszor kapok lehetőséget, nagyon szeretnék maradni a csapatnál.”