Valter Attila: „Soha nem éreztem még magam ennyire jól egy Grand Tour után”

Két héttel a Vuelta után itt az újabb verseny, Valter Attila ma rajthoz áll az első őszi olasz egynaposán. Járt már korábban (még 2021-ben az FDJ versenyzőjeként) a Giro dell’Emilián, abban az évben pont Primož Roglič nyert Bolognában.

Az a Roglič, akiről az elmúlt napokban kész tényként közölte a nemzetközi sajtó, hogy elhagyja a Jumbo-Vismát, és jó eséllyel a háromhetes menőt kereső Ineos versenyzője lesz.

Atit erről a témáról, az esetleges Quick-Step–Jumbo egyesülésről és persze arról is kérdeztük, hogy milyen volt majdnem fél év után újra hazalátogatni.

A forma szerencsére rendben, Valter Attila elmondása szerint talán még soha nem érezte magát annyira erősnek egy háromhetes után, mint most. A pálya és a versenyt eldöntő San Luca-emelkedő is fekszik neki, mondjuk abban igaza lehet, hogy Rogličnak egy kicsit jobban.

Kifejezetten. A közönségtalálkozóra ugye rengetegen eljöttek miattam, ami nagyon megtisztelő volt, sokat adott, hogy közel ezren voltunk. Régen láttam a családomat, a barátokat, de azt éreztem, hogy az öt nap kevés, főleg, ha fél év után jövök haza.

Ilyenkor azért nem mindenre jut idő. Sokat ad lelkileg, de hat hónapot nem lehet öt napba belesűríteni. Lehet, hogy jövőre két komoly verseny között ennyire rövid időre nem is éri meg hazajönni a felkészülés miatt. Egyrészt fejben sokat ad, hogy végre tudok találkozni a barátokkal, de az edzésekből el is tud venni valamennyit. Szóval ezt a részét a szervezésnek még én is tanulom, mivel ha hosszú idő után jövök haza, és azt mindenki tudja, akkor kicsit túl tudod tolni a programokat.

Kifejezetten jó, talán így még nem is éreztem magam soha egy Grand Tour után. Jólestek az edzések, de ettől még simán lehet, hogy szombaton beindul a verseny, a testem meg egy másodperc alatt azt mondja, hogy ennek most itt a vége és nem tudok menni. Ez mindig napfüggő. Háromhetes után nem sokkal ez mindig benne van. De jó erőben vagyok, ez talán nem véletlen. Jártam már ezen a versenyen, fekszik nekem az emelkedő, de Rogličnak azért jobban.

Őszinte leszek, én sem tudom mi lesz, semmiben nem vagyok biztos. Az valószínűnek tűnik, hogy nem Jumbo lesz a nevünk jövőre, de sok opcióink van. Ami az egyesülést illeti, nem is értem, hogy lehetne ezt kivitelezni. Számomra is egy óriási rejtély, hogy mi lesz, meg miként lehetne ezt összehozni. Én sem tudom, mi fog változni, vagy mi marad a régi, ezek számomra is kérdőjelek. Nekem annyi a lényeg, hogy maradjon ez a Jumbóra jellemző mentalitás.

Erről se tudok semmit, és „nem is merem” megkérdezni [☺]. Szerintem ebben a kérdésben sincs sok konkrétum, elég bonyolult az egész szituáció. Gyanítom, ő maga sem tudja, hogy mi lesz vele.