Fetter Erik: "Atival megbeszéltük, hogy vasárnap ott leszünk a Procyclingstats első oldalán"

Múltkor a pilisvörösvári otthonában, az ágyban fekve értük utol, most egy fokkal magasabban, Sierra Nevadán kapta fel a telefont. Fetter Erik túl van két olaszországi versenyen (Coppi e Bartali és GP Industria), ahol nem csak jól ment, hanem két extra élménnyel is gazdagabb lett. Az Eolo-Kometa versenyzője hétfő óta magaslaton készül az április 18-án rajtoló Tour of the Alpsra. ahol Valter Attila mellett csapattársa, Dina Marci is ott lesz a mezőnyben.

Magaslati edzőtáborban, hétfőn reggel jöttünk meg Sierra Nevadába. Tavaly is voltunk itt, igaz egy kicsit lejjebb, a városban. Most 2500 méteren lakunk, a High Performance Centerben. Ez egy elég híres központ errefelé, van uszoda, atlétika és focipálya, konditerem, minden egy helyen. Amúgy pont itt van a Borából Vlasov meg Buchmann, és ma jött meg velünk együtt pár Quick-Step-versenyző. Szóval vannak rajtunk kívül még kerékpárosok.

Egész jó formában voltam, a második szakaszon lett is volna esélyem egy jó eredményre, de ugyanúgy begörcsöltem, mint tavaly a Stradén. A másnapot a regeneráció miatt egy kicsit lazábbra vehettem, így két nap múlva jobban is mentem, és bejöttem a top10-be. A zárószakaszon hazaért egy szökés, az egész laza nap volt, de ott csapatdöntés alapján a másnapi Larciano miatt nem is kellett maxot mennem.

Kezdjük azzal, hogy megint Basso volt mögöttem az autóban, szóval ez talán így kicsit sorsszerű volt. Úgy néz ki, ha ő vezeti a kocsinkat, én begörcsölök. 🙂 Az a szakasz egy rövid, de egész meredek emelkedőn ért véget, ahol már olyan fájdalmaim voltak, hogy harmadszor is meg kellett állnom. Korábban kétszer le is szálltam a bicóról. Az emelkedőn aztán ott állt az út szélén egy olasz forma, aki odajött mellém, és megpróbált segíteni, de sokat nyilván nem tudott tenni. Már majdnem mondtam neki, hogy „jó köszi, menj már arrébb, annyira görcsölök, hogy le sem tudok szállni”, de aztán végül csak továbbmentem. Másnap viszont ugyanaz a férfi ott állt a buszunknál. Nem is értettem az egészet, mondom magamban: „Most követ, vagy mi?” Egy idő után feltűnt, hogy mindenkivel mosolygósan beszélget, és akkor már megkérdeztem az egyik csapattársamtól, hogy ő meg ki?

Ez volt a válasz: „Hát a Fondriest!”

Jaaaa, mondom, az igen. Még jó, hogy előző nap végül nem küldtem el a francba, vagy ilyesmi. 🙂

És az orvosi stáb erre a görcsre egyébként mit mondott?

Táplálékkiegészítőként elkezdtem kálciumot szedni, ezt eddig nem szedtem, de az edzőmmel abban maradtunk, hogy akárcsak tavaly, ez volt az első igazán nagy sokk a testemnek, és ezért lehetett az egész.

Hát volt egy, pont Nibalival. Elmentem egy jó, minőségi nevekből álló szökéssel, Hirschi, Ulissi, Vendrame, Tesfatsion meg Nibali volt ott többek között. Aztán, amikor az utolsó körben utolért minket az Alpecin, elindult a háború és négyen elléptek. De mindenkinek volt elől csapattársa, így nekem meg Nibalinak kellett dolgozni. Ketten forogtunk, de én már eléggé kivoltam, szóval ő azért többet vállalt, és szerencsére felértünk. Aztán a befutó után odamentem hozzá elnézést kérni, hogy nem tudtam többet vezetni, de mondta, hogy nincs gáz, így is nagyon erős voltam. És gratulált ahhoz, hogy milyen jól mentem. Ez így azért elég jól esett.

Ezen én is meglepődtem, de angolul. Ennyit azért simán el tudott mondani.

Annyi, hogy jó pillanatban legyek jó keréken, csak épp nem voltam. Ulissi egy kilométerre a céltól támadott, előttem nem mentek a többiek, kicsit be is zártak, így elúszott az esélyem. Pedig ebből dobogó is lehetett volna. Sprinteltem a tizedik helyért is, de nyilván már nem úgy, mintha az első helyért mentem volna. Mondjuk Ulissit majdnem biztos, hogy nem verem meg. Szóval bezártak, de ha megfelelő keréken vagyok, lehetett volna ez jobb is.

Hát igen, megint… Amúgy előző nap megbeszéltük Atival, hogy vasárnap megrakjuk, és mindketten ott leszünk a Procyclingstats címlapján. Hát, neki bejött, nekem nem. Lehet, ha előre tudom, hogy mekkorát ment, kicsit jobban sprintelek. 🙂 A befutó után a szüleim mesélték, hogy második lett.

Nyomom, aztán majd bejelentik a keretet. Az amúgy nem nagy titok, hogy az a 6 fő, aki most itt van a magaslati edzőtáborban, valószínűleg indulhat a Girón. Szóval ez egy apró, de talán jó jel. Nyilván addig még lesznek versenyek, és sok minden történhet, de pontos időpontot nem tudunk azzal kapcsolatban, hogy mikor lesz a hivatalos bejelentés. Szerintem nem az Alps, hanem inkább az Asturias után, azaz valószínűleg május 1-én.