Fetter Erik: „Ezzel a győzelemmel magamat leptem meg a legjobban”

Bodnár Gergő

Frissítve 24/08/2021 - 12:47 GMT+2

Az Eolo-Kometa 21 éves versenyzője pályafutása első profi győzelmét ünnepelhette a Tour du Limousin-en.

Fetter Erik @tourdulimousin

Fotó: Twitter

2020 augusztusában Fetter Erik egy kórházi ágyon feküdt hat törött csonttal, miután edzés közben elütötték.

2021 augusztus 20-án Fetter Erik megszerezte pályafutása első profi győzelmét, ráadásul nem is akármilyen előzmények után. Maradjunk annyiban, hogy a Tour du Limousin utolsó szakaszának megnyerésével nem csak a csapatát, hanem saját magát is meglepte. Huszonnégy órával korábban ugyanis még az sem lett volna irreális, hogy limitidőn túl ér célba. A részletekről viszont meséljen inkább ő.

„Az első három nap maga volt a szenvedés. A nyitószakasz reggelén betegen ébredtem, nem kaptam rendesen levegőt, ráadásul a mezőny végig elképesztően ideges volt, mivel végig szűk és rossz minőségi úton versenyeztünk. Ilyenkor pedig nyilván mindenki elől akar lenni, ami természetesen nem lehetséges. Ráadásul az első 3 nap mintha egy juniorversenyen lettünk volna, hisz nem volt semmi kontroll, egyik csapat sem irányított, ezért egész nap felváltva mentek a támadások. Szóval pihenni, vagy a sorban megbújni nem igazán lehetett.”

Strade Bianche

„Az összes versenyt, amit nem nyertél meg, újra lehetne játszani” - a Valter-Fetter páros válaszol

02/03/2024 - 10:37

Erik azonban betegen is túlélte az első három – kifejezetten gonosz - szakaszt, hisz ahogy azt pár spanyol versenyen megszokhattuk, a roadbook itt sem mindig a valóságot mutatta.

„Úgy tűnt, hogy sík szakaszunk lesz, dombok nélkül, aztán a nap végére összejött vagy 3000 méternyi szintkülönbség. És ez ment végig. Egy könnyű szakaszunk sem volt, Franciaország ezen részén konkrétan nulla méter sík található. Ehhez tegyük hozzá a szűk utakat, a folyamatos akciókat, meg a végig stresszes mezőnyt.”

Aztán jött a zárószakasz, ahol Erik sok mindenre készült, csak épp egy jó eredményre nem.

„A 3. szakaszon jó korán, 140-el a cél előtt leszakadtunk, pont egy olyan emelkedőn, amit Pinot rántott meg. Húsz percet kaptunk, és sokáig a limitidő is kérdéses volt. Ehhez képest az utolsó nap végén azt vettem észre, hogy nekem tök jól esik a tempó, miközben sokan leszakadnak, és egyre kevesebben leszünk. Mondjuk az legalább egy rendes szakasz volt, hisz korán elment a szökés, a trikót védő AG2R pedig dolgozott a főmezőny elején.”

Azt jött az utolsó 3 kilométer, és Erik nemhogy nem úszott meg, hanem idővel még be is támadta a sort.

„Egyedül nagyjából 1.5 kilométert mentem nyélen, az utolsó pár száz méteren meg már hátra sem néztem, szóval nem tudtam mi van mögöttem. Kicsit emelkedett az út, az utolsó kilométer olyan 2-3% lehetett átlagban. Nem sok előjele volt ennek a győzelemnek, tényleg eléggé megleptem magam. A zárószakasz reggelén még az is átfutott a fejemen, hogy megint gond lehet a limitidővel”- mesélte Erik, akinek köszönhetően az Eolo-Kometa már 5 idei győzelemnél jár.

„Komoly eufória volt a csapatnál, mindenki meglepődött, de leginkább én. Elmentünk egy nagy közös vacsorára, Basso személyesen írt nekem, Contador meg az Instagramon gratulált. Mondjuk volt mit ünnepelni, hisz Albanese második lett a szakaszon, Bais meg az utolsó nap megszerezte a hegyi trikót.”

Erik kedden egy újabb francia versenyen, a Tour Poitou-Charentes-en áll rajthoz, aztán jöhet a trentói Európa-bajnokság, ahol az U23-as időfutamon és a mezőnyversenyen is láthatjuk.

Strade Bianche