Philipsen: „Káromkodtam, mikor megtudtam, hogy Vingegaard is indul a Touron”

A Tour de France első sprintjéből egy bukás miatt kimaradt, de ettől még nem kérdés, hogy idén is ő a legesélyesebb a zöld trikóra.

A Milánó-Sanremo győztese nem sokkal a rajt előtt szerződést hosszabbított az Alpecinnel, így a Touron a jövőjével már nem kell foglalkoznia. Jasper Philipsennek az előttünk álló három hétben valószínűleg még hat esélye lesz arra, hogy sprintet nyerjen a Touron. Legalább egyet. Mert az biztos, hogy a tavaly összehozott négy győzelmet nagyon nehéz lesz megismételni.

Philipsen az idei céljai mellett arról is mesélt, mit szólt a Netflix által készített sorozathoz, ahol nem festettek túl szimpatikus képet róla.

(Nevet) Remélem, az király lenne. De először kezdjük eggyel. Az ötvenet pedig úgyis megszerzem majd a pályafutásom során, ha nem a Touron, akkor utána. Ha pedig nem érem el az ötvenet, akkor Philip Roodhooft [az Alpecin-Deceuninck sportigazgatója – a szerk.] rossz döntést hozott: pont most hosszabbították meg a szerződésemet négy évvel (nevet).

Alapvetően kedvez nekem a mezőnyben jelen lévő fáradtság. De azért reménykedem egy sík nyitószakaszban – akkor majd a sárga trikóért sprintelhetek.

(Nevet) Csalódott voltam, mikor hallottam, hogy Vingegaard végül indulni fog. Amikor így versenyeznek, az egyszerűen szörnyű, mindenki a határán van minden egyes emelkedőnél. Ilyenkor már tudod, hogy ez egy nagyon-nagyon hosszú Tour lesz.

A szüleim mindenképpen, a testvéreimet még nem tudom.

Szerintem a legtöbb kortársam teljesen más életet él, mint én. Eljárni velük hétvégente; számomra ez nincs terítéken. Mindennek megvan a maga bája: néha én irigylem őket, néha ők engem. Nemrég hosszabbítottam szerződést 2028-ig, legalább eddig megvan a saját életem profi kerékpárosként.

Fiatal srácként arról ábrándozol, hogy egyszer majd kerékpárversenyző leszel. Vagy focista, vagy bármi más. De egy idő után ez kezd kicsit unalmas lenni. A kerékpározás egy nagyszerű sport, de hogy minden egyes nap… néha belefáradsz, és valami teljesen mást akarsz csinálni. A bátyám evezni szokott hétvégente, és utána általában lecsúszik egy ital is, ha jól érzi magát, akkor hajnali 2-ig, vagy 3-ig marad.

Versenyzőként tudod, hogy másnap megterhelő edzés vár rád, így ilyesmi sajnos nem fér bele, hiába esne jól. Ilyen a profi kerékpározás világa: ha versenyképes akarsz maradni, keményen kell edzened, megfelelően kell táplálkoznod – mindezt úgy, hogy a lehető legkevesebb dolog terelje el a figyelmed. Erre már egyre kevésbé tekintek feladatként, versenyzőként megtaláltam a rutinom.

Abszolút. Egy kicsit tartottam is tőle, hogy ebbe az irányba fog menni az egész. A legtöbb kérdésük a sprintekről szólt és annak veszélyeiről. Az interjú erősen efelé terelt, de nincs beleszólásod a történetbe, nem tudsz helyeselni vagy ellentmondani.

Igen, nagyon sok mindent ki- és összevágnak, hirtelen más kontextusba helyezve bizonyos állításokat. Nem kellene rosszabb színben feltüntetni a dolgokat, mint ahogy történtek, de így valóban rosszfiúként tudnak kezelni.

Láttam, hogy Tadejjel és Urškával is ugyanezt csinálták. Egy hasonló, privát beszélgetésük volt arról, hogy Tadej meg tudná-e szerezni a sárga trikót Vingegaard-ral szemben. Arra is megkértek, hogy tegyek egy darab fát a tűzre a kandallóban, mert az milyen jól nézne ki a képernyőn – a nyár kellős közepén (nevet). Szóval nem minden valódi, amit látsz. Valahol persze megértem, hogy a sorozatnak picit szenzációhajhásznak kell lennie egy adott cselekménnyel, hogy elérhetőbbé váljon a szélesebb közönség számára, de ezt nem egy versenyző árán kellene megtenni.

[…] Egy pillanatra Philip Roodhooft sportigazgató is bekapcsolódik a beszélgetésbe: Nincs mitől félned, Jasper. Ez az egész arról szól, hogy élesen megrajzolt karaktereket hozzanak létre – máskülönben a kutya sem fogja megnézni.

Philipsen: Lesz következő évad az idei Tourról is?

Roodhooft: Igen, pont tegnap beszéltem velük telefonon. Azt mondtam, hogy „rendben, újra szerepelni fogunk, de Jaspert egy másik irányba kell tolnotok”. Most sikerült túlzásba esniük, negatív értelemben.

Philipsen: Ami szintén bejön a képbe: az, aki sokszor nyer, nem szimpatikus.

Roodhooft: Az eltúlzott cselekménytől eltekintve Wout van Aert úgy gondolta, hogy hátra kellett volna sorolniuk a bayonne-i sprintet követően.

Philipsen: Talán mert akkor ő nyert volna?

Roodhooft: Van Aert-nak joga van ezt gondolni. Ez olyan, mint Lukaku érvénytelenített gólja Szlovákia ellen [Openda kezezése miatt – a szerk.]. Az örökkévalóságig lehetne ezen vitatkozni: jogos volt, vagy nem? Az igazság az, hogy te egy sprinter vagy, akit nem lehet könnyen elsöpörni az útból.

Philipsen: Visszatartani… ez nem működik a Touron.

Roodhooft: Erről van szó. Nyertél négy szakaszt, nem veszélyeztettél senkit. A többi baromság.

Minden tiszteletem Cavendishé és remélem, hogy összejön neki a rekord, de nem fogok neki átengedni egyetlen győzelmet sem.

Mindegyik igaz: a csapat mentalitása illik hozzám, nagyszerű felvezető embereink vannak, és a Canyon tényleg jól teszi a dolgát. De az is nagy szerepet játszott a döntésben, hogy jól érzem magam itt. Ha nem ez lenne a helyzet, akkor bajban lennék.

Uhhh… szerintem Christoph és Philip mindig jól menedzseli azt, hogy ütőképes csapatot rakjon össze. Philip feladata, hogy megfelelő szponzorokat találjon és összerakja a büdzsét. Mi tagadás, egy jó csapat pénzbe kerül, de ha Mathieu és én sokáig szerződésben állunk, az lehetőséget fog teremteni az építkezéshez.

Forrás: nieuwsblad.be