Tour: bejött a Yates tesók és Pogačarék terve, dráma a Movistarnál – reakciók

Támadások, csaták, bukások és egy felejthetetlen befutó – egyáltalán nem panaszkodhatunk az idei Tour első szakaszára, ráadásul a végén olyan történt, amire valószínűleg senki sem számított. Leginkább a Yates ikrek nem. Íme a főszereplők nyilatkozatai a befutót követően!

A szakaszgyőztes és sárga trikós Adam Yates (UAE Team Emirates): „Nem is tudom, mit mondjak... próbáltuk megnyomni az emelkedőt Tadejnek, aztán a lejtmenetben szembeszél fújt. Megpróbáltam mindent és megérkeztem hátulról. A tesóm elindult, én pedig megkérdeztem a rádión, dolgozzak-e Simonnal. Mondták, hogy igen. Álomszerű forgatókönyv ez. Tudtam, hogy Simon jó formában van, minden nap beszélünk, nagy élmény vele átélni ezt. Volt egy pillanat, amikor majdnem leszakított, úgyhogy kicsit lazábbra is vehette volna... Nagyon boldog vagyok. 2020-ban már voltam sárga trikóban, most is szeretnék két lábbal a földön maradni. Tadej a főnök nálunk, ő a legjobb a világon, ezt meg fogja mutatni a következő szakaszokon is. Bevált a tervünk. Néhányan kételkedtek abban, hogy ketten vezetjük a csapatot, de így tudok segíteni Tadejnek, hogy nyomás alá helyezzük az ellenfeleit és közben magamért is tudok menni. Száz százalékig érte dolgozunk.”

A szakaszon második Simon Yates (Jayco AlUla): „Trükkös volt az utolsó emelkedő, Harperrel ketten maradtunk olyan csapatok ellen, akik négy-öt emberrel ott voltak. Nehéz volt helyezkedni, de jól megoldottuk. Aztán kicsit hátrébb maradtam, amikor az UAE először meghúzta. Nem tudtam kerülni, mert annyi néző volt, de végül sikerült felzárkóznom. Kis macska-egér játék volt az emelkedő tetején, majd Adam megkérdezte Pogačartól, mehet-e – azt a választ kapta, hogy igen. Ezek után én is felzárkóztam és mentem vele. Amikor látta, hogy pont én érem utol, kicsit nehéz helyzetbe került, megkérdezte a rádión, hogy beforoghat-e velem, eleinte nem vezetett. Tudtam, hogy necces lesz, hogy hazaérünk-e, de Pogačarékat nem tudom megverni egy ilyen befutón, így muszáj volt elmennem Adammel. A végén kicsit görcsöltem, magas volt a páratartalom, úgyhogy sajnos megvert engem, de remélem, lesz még lehetőségem a szakaszgyőzelemre.”

Az utolsó emelkedőn támadó, végül hatodik Victor Lafay (Cofidis): „Nagyon jól éreztem magam, úgyhogy azt gondoltam, megpróbálom a támadást. Láttam, hogy ugranak rám a nagy nevek. Amikor Yatesék elindultak, akkor hiányzott pici, hogy ott legyek, ez idegesít. Pozitív, hogy legalább ott voltam az elejében, de okosabbnak kellett volna lennem. Éreztem, hogy jó a formám, úgy voltam vele, hogy beleteszek mindent az emelkedőbe, és ha erősnek érzem magam, megpróbálom. Sajnos most ennyi volt ebben.”

A szakaszon tizenegyedik helyen végző Wout van Aert (Jumbo-Visma):„Nagyon nehéz volt az emelkedő, de az előtte lévő két mászásnál is nagy volt a stressz. Örülök, hogy ott tudtam maradni a legjobbakkal, de sajnos nem voltam elég jó, hogy a győzelemért sprinteljek. Jobban örültem volna, ha rajtam lenne a sárga trikó, mert azért voltam itt, hogy megpróbáljam megnyerni a szakaszt, ennek ellenére nem bánok semmit, nem vagyok csalódott, mert mindent beleadtam és a csapat is megtett mindent, Jonas is jól mozgott. A Yates tesók erősebbek voltak nálunk, le a kalappal előttük.”

Az UAE bilbaói származású sportigazgatója, Matxin Fernandez: „Bilbaóban nagyon érzelmes nekem az egész, álomszerű befejezés. Felelős vagyok ezekért a srácokért, megérint az ilyen dolog. Nagyon örülök Adam Yatesnek, büszke vagyok rá és Tadejre is. Ez opció volt az első napra, ki is játszottuk. Az biztos, hogy durván lehet ünnepelni itt hazai környezetben!”

A kapitányát, Enric Mast bukás miatt elveszítő Movistar sportigazgatója, José Vicente García Acosta: „Gyorsan történt minden. Ha egy versenyző nem tud egyből visszaülni, mindig bajt jelent. Egyből láttuk, hogy nem fog tudni visszaülni, és ő is mondta, hogy nem tudja folytatni. Megnézték az orvosok Enricet, lehet, hogy a lapockája vagy a válla sérült. Nagyon csalódottak vagyunk.”

A bukásnál Mas mögött haladó csapattárs, a végül 2:38-at kapó Matteo Jorgenson: „Katasztrofális nap volt. Hárommal mögötte voltam, amikor bukott, lement az útról, átbukfencezett a bringán. Megálltam, majd kérdeztem, hogy mi van, de mondták a csapatkocsiból, hogy menjek tovább. Az utolsó emelkedő előtt értem vissza a mezőnybe, aztán leszakadtam és egyedül tekertem tovább. Nagyon sajnálatos ez az egész, szörnyű nap volt.”