Vingegaard: „A Jumbónál mindenki kész feláldozni magát a másikért, ez a sikerünk kulcsa”

Jonas Vingegaard szerint Primoz Roglic nélkül nagyon nehezen lett volna meg a sárga trikó, és ez a Tour-győzelem egyértelműen a csapat érdeme. Fantasztikus közösség alakult ki a Jumbónál, ahol mindenki szó nélkül hajlandó dolgozni a másikért.

Két szakaszgyőzelem, sárga trikó, egy elképesztően erős csapat, és a tény: Pogacar sem verhetetlen. Jonas Vingegaard nyerte a 2022-es Tour de France-t, teljesen megérdemelten, végül 2.43-as előnnyel.

A Jumbo dán versenyzője a L’Équipe-nek elmesélte, hogy a Tourt végül csigolyarepedés miatt feladó Roglic nélkül nagyon nehezen lett volna meg a sárga trikó, és ez a győzelem egyértelműen a csapat érdeme.

Vingegaard szerint egy fantasztikus, a profi közegre ritkán jellemző erős és összetartó közösség alakult ki a Jumbónál, ahol mindenki szó nélkül hajlandó feláldozni magát a másikért.

Kerékpár

Mit adhat a Bora Evenepoelnak? - Öt történet, amit érdemes lesz követni 2026-ban

05/01/2026 - 19:38

Mire fogsz leginkább emlékezni erről a Tourról?

A csapatra. Nagyon büszke vagyok a srácokra, mivel ez a mi győzelmünk, nem az enyém. Persze, ott van a két szakasz, amit nem is maga, a tudat tesz naggyá, hogy megnyertem, hanem az, ahogy előtte csapatként versenyeztünk. Hónapok munkája, előre átbeszélt, támadó szellemű stratégia, ami tökéletesen bejött.

Voltak nehéz pillanataid a Tour alatt?

Persze. Például a kockaköves napon. Én ugyan csak keveset kaptam, de Primoz elesett. Akkor majdnem elszállt a tervünk, mert előzetesen minden arra épült, hogy két kapitányunk van. Az újságírók kételkedtek ebben, de mi pontosan tudtuk, hogy simán hajlandóak vagyunk egymásért dolgozni. Mivel akkor Primoz sokat kapott, borulni látszott a terv, de nyilván nem akartunk mindent elengedni csak azért, mert ott összeszedett egy kis hátrányt.

Az sem volt nehézség, hogy két fontos csapattársad idő előtt kiszállt?

Steven helyzete sajnos sima volt, mert eltört a válla, így nála szóba sem jöhetett a folytatás. Primoz viszont sérülten, folyamatos fájdalmak közepette nyomott le még jó pár szakaszt. De nem akart kiszállni. Aztán egyik este közölte, hogy itt a vég, és tényleg nem tud tovább menni. Megható volt, de búcsúzáskor azt mondta: büszke ránk, és küzdjünk tovább. Aztán ott volt a szombati időfutam. Profi szinten ennyi elérzékenyült embert és érzelmet ritkán lát az ember.

Ezért vagyunk annyira meghatódva, ha történik valami extra, mert komoly emberi kapcsolatok alakultak ki köztünk.

Jonas Vingegaard

Fotó: AFP

Pedig közben sokan gyanakodnak is rátok…

Nem bánom a gyanakvást, a múlt miatt meg is értem az egészet, nyugodtan fel lehet tenni nekünk ezeket a kérdéseket. 1996-ban születtem, amikor Riis nyert. Nekem ahhoz a korszakhoz semmi közöm. Lehet kérdezni, csak közben értsük meg, a sportágunk változott, én pedig a csapatunk minden egyes tagjáért tűzbe mennék. Tudom, ki, mennyit, és milyen színvonalon dolgozik, hogy elérjük ezt a szintet. Ezért is merem kijelenteni, hogy mi száz százalékosan tiszták vagyunk!

Utólag is azt mondod, hogy jó ötlet volt két kapitánnyal nekivágni a Tournak?

Persze. A rajt előtt volt egy nagy beszélgetésünk, ahol mindenki őszintén elmondta a gondolatait, és abban maradtunk, hogy egyetértünk a stratégiával. Vagyis szó nélkül hajlandóak leszünk egymásért dolgozni. Ha Primoz nem marad versenyben, és nem tud támadni a granonos szakaszon, talán nem törjük meg Pogacart. Mi tényleg nagyon jól kijövünk egymással, nem okozott gondot, hogy elfogadjuk ezt a taktikát.

Pogacar a klasszikusokon is elindul, és nem is esélytelen. Neked nincsenek ilyen terveid?

Nem igazán. Az egynapos versenyek kevésbé illenek hozzám, mert nekem mindig kell 2-3 nap, hogy belelendüljek és elérjem a szintemet.

Az nem furcsa, hogy U23-ban alig nyertél?

Szerintem nem. Húsz éves korom előtt nem is gondoltam arra, hogy profi leszek. Aki fiatalon jól megy, az még nem jelent semmit. Fokozatosság és lassú építkezés, szerintem ez a helyes út. Amikor a Jumbóhoz kerültem, szinte semmiben nem voltam kiemelkedően jó, de látták a számaimat, és tudták, hogy van bennem lehetőség. Tisztán emlékszem, amikor 2019-ben leigazoltak, Tim Heemskerk, az edzőm, ezt mondta nekem: Jonas, te még messze nem vagy profi és kész versenyző. Szóval nekem minden területen fejlődnöm kellett.

Jonas Vingegaard

Fotó: AFP

Tudod már mit fogsz csinálni a következő napokban?

Megyek haza és pihenek. De előtte lesz még két fellépésem Hollandiában, illetve köszöntenek majd Koppenhágában, a Tivoliban.

Láthatóan elérzékenyültél Párizsban, és így volt ez a nagy rajt során Koppenhágában is.

Igen, én érzelmes ember vagyok. Furcsa, de egyébként a csapatbemutatón észre sem vettem, hogy Primoz kivette a kezemből a mikrofont, és belekiabálta a nevemet, miszerint én vagyok a kapitány…

(L’Équipe)

Kerékpár

"Jonas maradt ugyanaz az ember, aki mindig is volt” - Edzője beszélt a kétszeres Tour-győztesről

29/12/2025 - 14:16

Kerékpár

Domináns Pogačar, motivált Valter és az év legemlékezetesebb pillanatai - ESBringa podcast

24/12/2025 - 09:59