"Nem történik katasztrófa, ha idén nem nyerek Tourt”

Magasan van a léc, Tadej Pogacar természetesen idén is az összetett legnagyobb esélyesének számít.

Az UAE Emirates versenyzője a belga HLN-nek adott interjúban, meglepő őszinteséggel mesélt arról, mi számára a legfontosabb dolog az életben, mekkora célja minden idők legjobb versenyzőjévé válni, nézett-e Tourt gyerekként, és mi lesz akkor, ha idén nem ő nyeri a sárga trikót.

Valahogy nem. Az okát ne kérdezd, ez valószínűleg a génekben van, mert teljesen ösztönösen jön. Ha minden tőled telhetőt megtettél a felkészülés során, akkor minek izgulni? Amúgy meg néha nem árt egy kis stressz ahhoz, hogy érezd a feladat súlyát.

Bizonyos szempontból fontos persze, meg komoly dolog lenne, de nem történik katasztrófa, ha idén nem jön össze a harmadik. Fiatal vagyok, lesz még esélyem nyerni. A két győzelmemre már most büszke vagyok, és egyébként meg a Tourról beszélünk. A világ legnehezebb versenyéről. Ha sokat nyersz, egy idő után úgyis eljön a nap, amikor veszíteni fogsz. Ezzel én is tisztában vagyok.

Ez nyilván nincs így, nézd meg az egyhetes versenyeket. Az mondjuk tény, hogy a Touron eddig mindig jól mentem. De sokszor szerencsém is volt. Tavaly például Primoz egy sérülés miatt korán kiszállt. Senkinek nem kívánod a bukást, de ettől még ez is a kerékpársport része.

Az, hogy félek nem jó szó, de ez tényleg egy olyan első hét, ahol el tudod veszteni a versenyt. Oldalszél, kockakő, lesz minden.

Nem versenyeztem még rajta, de bejártam. Durva hegy, nem véletlenül legendás, szerintem elképesztő hangulat lesz rajta.

Egy hegyen, még ha limiten is vagy, a tömegtől extra erőt kapsz. Egyszerűen átlendítenek a nehéz pillanatokon. Edzésen csönd van, egyedül mész fel, ott csak magaddal harcolsz. Én szeretem a tömeget, bár néha kerülgetni kell az embereket, a belógó kezeket meg a zászlókat. De nem félek vagy ilyenek, ez hozzátartozik a kerékpársporthoz.

Soha nem csak egy versenyzőre figyelek. A Jumbónál alapból ott van még Vingegaard, aki tavaly óta csak erősebb lett.

Mindig. A Tournak köszönhetően szerettem bele a kerékpársportba. Szlovéniában régebben csak a Tour de France-t lehetett élőben nézni. Amikor Contador a Schleck-tesókkal meccselt, a szüleim béreltek egy lakóautót, és úgy követtük a versenyt. Az egyik legszebb nyaram volt. Anyuék tavaly is jöttek majdnem minden szakaszra.

Ez jó kérdés, de még nem. Elsősorban azt szeretném, hogy jó emberként maradjak meg az a szurkolók emlékezetében. Olyan emberként, aki nem csak magára, hanem másokra is gondolt.

Számomra nem. Soha nem fogok dicsekedni az eredményeimmel. Most sem szoktam, és idősebb koromban sem fogok. Keményen edzek, próbálok versenyeket nyerni, de mindennél fontosabb az, hogy jó barát legyek, és a nekem fontos emberek számíthassanak rám. Nem a tekerés a legfontosabb dolog az életemben.

Zavartak, de a sportág múltja miatt megértem őket. Sok rossz dolog történt évekkel ezelőtt, elveszetett a bizalom, szóval nem lepnek meg a kérdések. Keményen edzünk, állandóan úton vagyunk, sok áldozatot hozunk, szóval ezek miatt azért fáj egy kicsit, hogy gyanakodnak ránk.

Forrás: HLN.be