Andy Schleck a Tourról, amit nem nyert meg; doppingról; Pogačarról; és a kínzásról, amit el kell viselniük a profiknak

A fiatalon visszavonult, most is csak 37 éves luxemburgi bringás a 2010-es Tour de France-ról mesélt, arról, amelyiket két évvel később, épp 10 éve „nyert” meg, csak épp nem az országúton. A L’Équipe-nek adott nagyinterjújában Andy Schleck a pályafutására visszaemlékezve nemcsak az örömöt és a boldogságot emelte ki, hanem a szenvedést és a küzdelmet is. Sőt, mondott ezt-azt mai mezőnyről is.

Andy Schleck: "A Tour de France kínzás"

Hihetetlen debütálás a Giro d’Italián, három csodálatos nyár a Tour de France-on, ami mindháromszor ezüstéremmel zárult számára (2009, 2010, 2011). Majd jött - szinte a semmiből - a Tour-győzelem, ami mellé sem öröm, sem eufória nem járt: a tárgyalóasztalnál dőlt el, hogy a győztes Alberto Contador első helyét megörökölheti. Ezután... ennyi. Két súlyos sérülés, és ennyi volt a karrierje, mindössze 29 évesen elköszönt a profi mezőnytől.

Andy Schleck a tökéletes összetett menő prototípusa lehetett volna, de a tehetsége kiaknázatlan maradt, sőt, kevésbé finomkodva akár azt is lehet mondani, hogy elpazarolta a tehetségét. Az idei Tour dániai Nagy Rajtja alatt adott egy rendkívül őszinte, és valahol keserédes interjút a L’Équipe-nek.

Kerékpár

Tratnik: „Roglič a barátom, de ugyanúgy segítem őt, mint a többieket”

26/01/2026 - 08:02

Mi lett veled azóta, hogy abbahagytad a versenyzést?

Soha nem távolodtam el igazán a kerékpározástól, minden, amit csinálok, ehhez kapcsolódik.

Van itthon, Itzigben egy kerékpárboltom, hamarosan nyitok egy másikat is. Rengeteg időt és pénzt elvitt ez a projekt, de úgy néz ki, most végre helyükre kerültek a dolgok.

Persze, van egy csomó más ötlet is a fejemben, például egy komoly újítás a Tour du Luxembourgon, aminek én vagyok az elnöke. Igyekszünk csökkenteni a karbonkibocsátásunkat, a cél az, hogy elérjük a zéró kibocsátást a versenyeinken. Két gyermekem van, nagyon fontos számomra, hogy egy élhető bolygót hagyjunk rájuk, ehhez pedig változtatni kell az emberek gondolkodásmódján.

Emellett rengeteget sportolok, úszok, kerékpározok, ilyesmi. Ez egyfajta terápia is, nehezen birkózom meg a stresszel.

Andy Schleck

Fotó: AFP

Ez már akkor is így volt, amikor még profi bringás voltál?

Az kicsit más helyzet volt. Korábban ez a stressz az eredményeimhez kapcsolódott, most inkább a mindennapi élethez: az egyensúlyhoz a munkában, a családi életben, a különböző projektekben. Tök boldog voltam bringásként, még ha néha fel is húztam magam valamin. De most is boldog vagyok, szeretem, amit csinálok.

Szerinted a mostani mezőnyben is ilyen boldog lettél volna?

Nem vagyok benne biztos. Több pénz van a kerékpársportban, nőttek a fizuk, nőtt a tét, de szerintem a mostani versenyzők kevésbé boldogok, mint a tíz évvel ezelőttiek.

A csapatszellem például nem tényező már. Nézd meg a Quick-Step „farkasfalkáját”, ezt a Wolfpack témát: az összetartás, a csapategység már-már egy marketingtermékké vált.

Meg aztán az, hogy minden wattot kiszámolnak már az edzéseken is... a versenyzőknek nincs meg már az a szabadsága, ami korábban megvolt.

Egyszer azt mondtad, több mélypontja volt a karrierednek, mint csúcspontja. Tényleg így gondolod?

Igen, így. Persze, voltak igazán rendkívüli győzelmeim, mint Lüttichben (2009.), a Galibier-n (Tour, 2011.) vagy a Tourmalet-n (Tour, 2010.), de nem olyan extra a pályafutásom, a kisebb sikereket nem is számolom. Sokszor ott volt a lehetőség, de nem nyertem olyan sokszor.

Még olimpiai érmet sem nyertem. A pekingi játékokon, 2008-ban elért 4. helyezésem az egyik legfájóbb pont a karrieremben. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy sírtam egy verseny után, sírtam, hogy nem tudtam felállni a dobogóra.

Andy és Frank Schleck a pekingi olimpián

Fotó: AFP

Szóval persze, természetesen emlékszem a szép pillanatokra, de közben ott vannak a szakadó esőben töltött hosszú órák, a csalódások, a pillanatok, amikor lelkileg kicsit összetörtem.

De megnyerted a 2010-es Tourt...

Nem, én nem nyertem meg. Nem én álltam a dobogó legfelső fokán a Champs-Élysées-n. Nem viseltem a sárga trikót Párizsban. Nem írhattam alá a szerződésemet következő évben Tour-győztesként, anyagilag aztán főleg nem nyertem.

Ott van ez a győzelem a nevem alatt az eredményeimnél, de nekem egy csalódás marad, és az évek sem változtatnak ezen semmit. Soha nem éreztem magam olyan erősnek, mint azon a versenyen, azt csináltam a hegyekben, amit akartam, nem voltak ellenfeleim. Az Alpokban 100%-os voltam, az utolsó időfutamon a létező összes saját addigi rekordomat megdöntöttem. De azt a Tour nem úgy nyertem meg, ahogy meg kellett volna nyernem.

Az Alberto Contadorral vívott párharcod azért nyomot hagyott az emberekben...

Boldog vagyok, hogy harcolhattam egy ilyen versenyző ellen.

Az emberek jobban emlékeznek a párharcunkra, mint a második helyeimre.

Nagyon tisztelem Contadort. Soha nem leszünk jó barátok, mert mindketten nagyon erős egyéniségek vagyunk, de azért jól kijövünk egymással.

Andy Schleck és Alberto Contador a Tourmalet-n

Fotó: AFP

Melyik az a győzelem, amelyikre a legtöbben emlékeznek veled kapcsolatban?

Messze a szakasz a Galibier-n, a 2011-es Touron. Azt hiszem, az volt életem legjobb napja a bringán. Volt bátorságom támadni (62 km-re a céltól), egyedül mentem, és meg is tudtam nyerni.

Már egy hete tervezgettem előtte, tudtam, hogy meg tudom csinálni. Emlékszem, hogy Eddy Merckx ült a kocsiban, közvetlenül mögöttem. Elég szép emlék.

Gondoltad volna akkor, hogy három évvel később visszavonulsz majd?

Dehogy, soha. 2011-2012 telétől már éreztem, hogy egyre kevésbé megy. Emlékszem, egy edzésre egyedül mentem Mallorcán, ahol nagyon nem éreztem jól magam. Aztán Johan Bruyneel, a Lance Armstrong-féle US Postal korábbi igazgatója megérkezett a RadioShackhez, és egyszerűen nem működött a dolog. Tisztelem őt, de nem sült el jól az érkezése.

Aztán a Dauphinén elestem, és eltört a medencém. 2014-ben a Tour elején, Londonban is buktam, elszakadtak a keresztszalagok a térdemben, négy műtétem volt, és ennyi.

Andy Schleck a 2011-es Tour de France-on

Fotó: AFP

Miért nem próbáltad meg a folytatást?

Azt mondták a gyógytornászok, hogy tekerhetek tovább, de a korábbi szintet soha nem fogom tudni elérni.

Nem bírtam volna elviselni, hogy névtelenül tekerjek kis versenyeken. De ne gondolja senki, hogy könnyű döntés volt. Miután a sajtótájékoztatón bejelentettem, hogy abbahagyom, hazamentem és emlékszem, az volt bennem, hogy

Nagyon nehéz volt megemészteni ezt, hónapokig tartott, sőt, majdnem egy évig. Nem tudom, hogy depressziós voltam-e, de rettenetesen boldogtalannak éreztem magam. Az volt bennem, hogy elvesztettem a teljes identitásomat, az, aki addig voltam, eltűnt.

Össze kellett kapnom magam valahogy, azzal kezdtem, hogy az apósomnál dolgoztam a fűtés- és szaniteriparban, hogy tanuljak valamit az üzleti életről. A kihívás, amit magam elé állítottam, az a kerékpárbolt volt.

És nem hiszem amúgy, hogy a könnyebb utat választottam, valószínűleg könnyedén találtam volna egy nyugodt, és jól fizető állást otthon, hiszen ismerték a nevem, de nem akartam a Sportminisztériumban ücsörögni egy irodában.

Vállalkozó akartam lenni, és már büszke vagyok arra, amit felépítettem magamnak.

Nyertél versenyeket, de soha nem keveredtél doppinggyanúba, miközben a versenytársaid között sokan voltak, akik nem tisztán mentek.

Sokszor veszítettem miattuk.

2007-ben második lettem a Girón Danilo Di Luca mögött (aki 2009 és 2013 között háromszor is pozitív EPO-tesztet produkált), aztán soha, senki nem beszélt erről többet.

Andy Schleck Danilo Di Luca mögött a Zoncolanon, a 2007-es Giro d'Italián.

Fotó: AFP

Örömmel mondhatom, hogy én tiszta maradtam, mint a patyolat. Inkább második leszek, vagy kiszállok, minthogy olyasmit tegyek, amit tilos. Nemcsak azért, mert tilos, hanem azért – és ez a legfontosabb – hogy ne verjem át a többieket.

Azért még mindig vannak, akik gyanakodnak?

Persze, sokszor, még ma is.

Tudom, hogy sokan úgy gondolják, hogy a Tourt nem lehet megnyerni úgy, hogy tiszta vagy. Én pedig nem tudom bizonyítani az ellenkezőjét. De mit tudok tenni?

Csak annyit tudok mondani (mindkét kezét az asztalra teszi): esküszöm a két gyerekem életére. De változtat ez bármin is?

De ez soha nem befolyásolt engem, nekem az számított, hogy mindig az igazat mondjam. Mielőtt valaki másnak hazudik, előtte önmagának is hazudik, ezt pedig én nem bírtam elviselni.

Andy Schleck a 2011-es Touron

Fotó: AFP

Az idei Tour útvonala hogy tetszett volna neked?

Szerintem tetszett volna, érdekesnek tűnik. Megmutathattam volna, hogy nem vagyok rossz a kockaköveken, és a szélben is egész jól elvagyok. Mondjuk a Párizs előtti 40 km-es időfutam miatt lettek volna álmatlan éjszakáim...

Tartod a kapcsolatot valamelyik most is aktív versenyzővel?

Amikor én voltam profi, nem szerettem, amikor az idősebb bringások meglátogattak, most igyekszem nem azt csinálni, amit ők akkor, kicsit szégyelleném is magam miatta. De most például Dániában Yves Lampert odajött hozzám, hogy megmutassa a sárga trikóját.

Vagy elég közel állok Jakob Fuglsanghoz, két évig egy lakásban laktunk, sőt, a feleségét is rajtam keresztül ismerte meg, ő is luxemburgi.

Mindegyik versenyzőt csodálom, de Julian Alaphilippe az, aki szerintem igazi klasszis, aki akkor is tud nyerni, amikor nem 100%-os. Annak is nagyon örülök, hogy Thibaut Pinot újra formában van, bár azt mondja, hogy nem az összetettért jött, de ha a hegyekben tudja tartani a lépést az összetett esélyesekkel... Értitek. Kétségtelen, hogy ő az egyik olyan versenyző, aki a leginkább hasonlít rám.

Fabian Cancellara, Andy Schleck, Jakob Fuglsang, Frank Schleck a 2010-es Tour de France-on

Fotó: Eurosport

Mit gondolsz Tadej Pogačarról?

Papíron ő a legerősebb. Csak egy versenyzőt látok, aki meg tudja verni őt a hegyekben, ez pedig Jonas Vingegaard. Primož Roglič szerintem nem rúghat labdába.

A Jumbo-Visma rendkívül erős csapattal jött, de nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet két kapitánnyal belevágni. Ja, és szerintem Wout van Aert akár egyedül is képes megváltoztatni bármit. Ő a legjobb csapattárs, akiről egy kapitány álmodhat, még a hegyekben is, de épp ezért nem szabad megcéloznia a zöld trikót.

Csodálom őt, de kíváncsi vagyok, milyen következményei lesznek az ilyen korán csúcsra járatott karriernek a jövőben. Pogačar vagy Remco Evenepoel nem hiszem, hogy 15 évig bírják majd ezt. Egy katonát talán kétszer-háromszor lehet Afganisztánba küldeni, de a nyolcadik vagy a kilencedik alkalom után biztos, hogy megtörik.

Ez elég furcsa összehasonlítás, nem?

Nem, a Tour de France kínzás.

Az ember a testét és az elméjét is kihívások elé állítja. Nézd meg, milyen soványak a versenyzők, amikor megérkeznek Párizsba... A kerékpározásról nem lehet finomkodva beszélni.

Mégis, nekem ez volt életem iskolája. Öröm, mások tisztelete, hűség és szenvedés.

Andy Schleck

Fotó: AFP

Forrás: L'Équipe

Kerékpár

Girmay az NSN-nél, Onley-t elvitte az Ineos - itt az összes bejelentett átigazolás

28/01/2026 - 17:52

Kerékpár

Mit adhat a Bora Evenepoelnak? - Öt történet, amit érdemes lesz követni 2026-ban

05/01/2026 - 19:38