A hegyimenő, a legsíkabb vidékről - Jonas Vingegaard, és a teljesen valószínűtlen álma

Publikálva 18/07/2022 - 18:29 GMT+2

Néhány nappal ezelőtt a L'Équipe Jonas Vingegaard karrierjének kezdetéről közölt egy cikket, amiben szó esett arról, hogy a foci miért nem lett a fiatal Jonas sportja, hogy melyik legendás emelkedőn vált igazi hegyimenővé, hogy mit titkoltak előle a tavalyi Tour de France-on, hogy mostani csapata, a Jumbo-Visma először nem is őt akarta... Meg persze arról is, hogy mi köze van Riccardo Riccóhoz.

Fotó: AFP

Volt benne valami extra, talán az, hogy szinte az arcára volt írva az eltökéltség.

Az észak-dániai Thistedben bájos kis utcák kanyarognak; a városkában, ahol szinte folyamatosan a hideg, északi-tengeri szél fúj. Itt fedezte fel a kerékpározást Jonas Vingegaard egy szép napon, 2007-ben.

„Édesapám, aki hetente egyszer-kétszer tekert, elvitt a Tour of Denmark (Dán körverseny) rajtjára. Hét kilométerre laktunk onnan, Hillerslevben. Tízéves voltam, akkoriban fociztam, de olyan kicsi voltam, hogy a többiek sosem passzolták nekem a labdát.”

Baszk körverseny

Jonas Vingegaard 12 nap után végre elhagyhatta a kórházat

16/04/2024 - 19:12

Nyilván, ez nem annyira jött be a fiatal Jonasnak, így különösebb szívfájdalom nélkül tért át a kerékpározásra, miután ellátogatott a város által szervezett próbanapra.

„Egy percet kaptak, hogy olyan messzire jussanak el, amilyen messzire csak tudnak” – meséli Claus Vingegaard, Jonas édesapja.

„Jonas volt a leggyorsabb, és rögtön megtetszett neki, hogy itt nem kellett megvárni, amíg lepasszolja valaki neki a labdát. Néhány héttel később már egy kezdőknek rendezett versenyen a dobogón állt, hazafelé az autóban el sem akarta engedni a kis kupáját.”

Jonas Vingegaard

Fotó: AFP

Ehhez képest nem a kis Jonas eredményei voltak azok, amik végérvényesen meggyőzték a szülőket, Claust és Karinát, hogy másfél évvel később meglepjék az első saját kerékpárjával.

„Nagyon későn esett át a pubertáskoron, már elmúlt 17 éves, azelőtt nem is győzött soha. Az első klubjában sokszor mondták, hogy attól tartottak, ha jön egy nagyobb szél, felkapja, és elrepíti. Pokoli nehéz volt ez az időszak, de ő kitartott. Soha nem szegte a kedvét ez, rettentően szerette a kerékpározást.”

A félénk, kissé visszahúzódó fiú a családjával szerette tölteni az idejét, a tavaszi és nyári hétvégéken versenyekre járt el a nővérével, Michelle-lel, aki egy évvel utána kezdett el bringázni. Látszott rajta, hogy nagyon szereti ezt csinálni, úgyhogy nem is tartották vissza tőle, sőt.

Történt aztán hogy beleszeretett a Tour de France-ba. A hegyimenők törékeny alkatában önmagát látta, az első nagy kedvence épp az a Riccardo Ricco volt, akit doppingolás miatt kizártak a 2008-as Tourról.

Jonas Vingegaard

Fotó: Getty Images

Az országban, ahol a legmagasabb pont mindössze 173 méterrel van a tengerszint fölött, egy fiatal srác arról álmodott, hogy hegyekre mehessen, hogy rendesen emelkedő utakon bringázhasson. Az apja pedig ezt látva úgy döntött, részt vesz egy képzésen a Dán Kerékpáros Szövetségnél, hogy segítse a fiát.

„Egy egyhetes program volt ez, ahol elmagyarázták az edzéseket, a táplálkozást, a pszichológiát. Segíteni akartam neki, hogy egy minimális tudása legyen ezekről a dolgokról. Aztán bedobtam, hogy menjünk el egy franciaországi nyaralásra. 15, 16, 17 éves korában mentünk, néha elvittük egy-egy barátját is. Eleinte én másztam vele a hegyekre, de mire én felértem a csúcsra, ő már ötször-hatszor megtette ugyanazt az utat. Megmásztuk a Glandont is, a Galibier-t is. Aztán 2015-től már az egész júliust ebben a Bourg-Saint-Maurice-i kempingben töltöttük. Az Alpe d’Huezen kétszer is megnéztük a Tour mezőnyét, Jonas pedig már akkor kívülről fújta az összes hegyi hágót.”

Nagyjából ekkor dőlt el, hogy akár profi is lehet belőle. 19 éves volt, amikor egy a dán konti csapat, a ColoQuick kiszúrta magának. Egy ottani kisváros, Hammel körül rendezett versenyen három kilométert töltött egyedül az élen, aztán meg is nyerte, ez volt élete első nagy győzelme. Hazafelé tartottak éppen, amikor egy barátja a thistedi klubból telefonált neki:

Téged akarnak!

Másnap már össze is hozták a találkozót, Brian Petersennel és Christian Andersennel két órán át tárgyaltak. Kezet ráztak, és ők mondták neki azt is, hogy keressen munkát, mert ebből az elején nem lehet megélni. Ez lett végül a híres halfeldolgozós történet, amiről már annyiszor beszéltünk. Karsten Kongen, a thistedi klub egyik amatőr bringásának az üzemébe került, Európa egyik legnagyobb kikötőjébe, a Hanstholmba.

Két éven át, reggel hattól délig a nyelv-és tőkehalfiléket pakolta, közben adminisztrált, számolt, vezette az eladott halállomány mennyiségét, munka után pedig elment tekerni egy kört Karstennel, aki folyamatosan figyelte az átalakulását.

„Amikor a klubnál voltunk, nehezen tudta tartani a lépést, de aztán rájött, hogy ha felénk nincs más, csak a szél, akkor a széllel szemben kell dolgozni ahhoz, hogy jöjjenek az eredmények.”

Jonas Vingegaard

Fotó: Getty Images

A ColoQuickes Petersen így emlékszik vissza az első benyomásaira:

„19 éves volt, nem volt egy nagydarab srác, de volt benne valami extra, talán az, hogy szinte az arcára volt írva az eltökéltség.”

A kerékpározással kapcsolatban minden érdekelte, rengeteg munkát tett bele, még a szabadidejében is Petersennél maradt, aki napi két edzést tartott neki, időfutam bringán is. Egy évvel azután, hogy megérkezett a ColoQuickhez, a Tour of the Fjordson eltörte a lábát, egy csavart tettek be neki, de akkor sem adta fel. 2018 januárjában, egy Calpe-ban tartott edzőtáborban megdöntötte a rekordot a Coll de Rates-en, ami az ott edzőtáborozó hegyimenőknél elég jó mérce.

A váltás ezután érdekesen kezdődött, amikor a Jumbo-Visma felhívta a ColoQuick sportigazgatóját, először egy másik versenyzőt akartak, Julius Johansent (aki most a Wantynál van).

„Azt mondtam Grischának (Niermann), hogy ’ezt a srácot kellene kipróbálnotok helyette’. Majd elküldtünk nekik Jonasról mindent” – mondta Petersen.

Jonas Vingegaard és Primoz Roglic

Fotó: Getty Images

Aztán már jött minden magától. 2019 óta Vingegaard láthatóan megtalálta a helyét az új csapatában, ott, ahol a versenyzők egyéni fejlődése az egyik prioritás. Nem is erőltették, nem akarták, hogy túl nagy nyomás legyen rajta, mint amikor tavaly Roglic feladta a Tourt az emlékezetes bukása után, olyannyira óvatosak voltak a Jumbónál, hogy nem is mondták ki, hogy Vingegaard lesz a kapitány. Egy célt tűztek ki neki:

Tedd meg, amit tudsz.

Arra pedig már jól emlékszünk, hogy a tavalyi második helye az összetettben milyen magabiztosságot adott neki, talán nem is véletlen, hogy idén már nem kell titkolni előtte, hogy ő a kapitány.

Az pedig, hogy épp a Col du Granonon, az Alpe d’Huez mellett villantott egy hatalmasat, és vette át a sárga trikót, szintén nem véletlen: a Bourg-Saint Maurice-i kemping egy kőhajításnyira van innen, azokon az utakon tudta megmutatni, milyen versenyző lett, ahol a teljesen valószínűtlen álmait kergette: hogy úgy legyen hegyimenő, hogy a legsíkabb vidékről érkezett.

Forrás: L'Équipe

Kerékpár