Megtanult „játszva szenvedni” Mathieu van der Poel, akiről korán kiderült, nem csak a neve miatt nem átlagos

Mathieu van der Poel testvére, és egyben csapattársa, David mesélt kicsit az öccséről; arról a srácról, akinek „minden sikerül, amibe belevág”. Szóba került a gyerekkoruk, a pont, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Mathieu nem átlagos, az óriási nyomás a Tour de France-on, a féltékenység és a módszer, amivel a van der Poel fiúknak maradt terük fejlődni (a végtelenbe, és tovább).

Mathieu van der Poel testvére, és egyben csapattársa, David mesélt kicsit az öccséről, a srácról, akinek „minden sikerül, amibe belevág”.

A legendás Raymond Poulidor „másik” unokája, aki egyébként a vonásaiban jobban hasonlít a nagypapára, cyclocrossban ért el komolyabb eredményeket, jelenleg sérülésekkel bajlódik, de az Alpecin-Deceuninck igazolt versenyzője. David van der Poel a szüleivel él az Antwerpen melletti házukban, két kutyájuk, a rettentő helyes dalmata duó, Soly és Luna a verandán hever előtte, miközben a L’Équipe-nek mesél az öccséről.

Kerékpár

Girmay az NSN-nél, Onley-t elvitte az Ineos - itt az összes bejelentett átigazolás

28/01/2026 - 17:52

Már nagyon korán láttuk Mathieu-n, hogy ő mindenben versenyezni akar. Mindig tudta, hogy mit kell csinálni, és mindig csak a győzelemre gondolt. Aztán persze bármibe belevágott, azt jól csinálta. Az elején semelyik sportot sem vettük komolyan, fiatalon kipróbáltunk egy csomó mindent, például 16-17 éves korunkig fociztunk és teniszeztünk is.

Mathieu elég jó kis karriert futhatott volna be focistaként is - meséli David. Yves Lampaert fekete öves judós volt, Remco Evenepoel is elég komoly szinten focizott, szóval ez nem olyan meglepő azért a mezőnyben. Viszont a fociscsapatban 11-en vannak a pályán, nem egy emberen múlik, hogy nyernek-e vagy sem. Ez nem feküdt annyira Mathieu-nek...

David van der Poel (fotó: Alexis Réau/L'Équipe)

Fotó: From Official Website

De hogy indult a kerékpáros karrieretek?

Ez az erdő, itt a ház mögött, ez volt a mi játszóterünk. Persze, bringáztunk ezerrel, körbe-körbe egész nap. Még juniorként is folyton kihívásokat csináltunk egymásnak: „Úgyse tudsz felmenni arra a dombra!”, aztán ebből az lett, hogy egy órán keresztül arra a dombra próbáltunk felmenni...

Heti egyszer edzettünk, szerda délutánonként, suli után. Bringáztunk kicsit, ha épp volt időnk rá, de nem volt azért ez olyan komoly dolog. Mathieu-vel az a baj, hogy mindent jól csinál, így nehéz volt kihívásokat találni neki, de ez a módszer eléggé bejött tanulás-szempontból, mert anélkül edzettünk, hogy túlságosan edzés-szagú lett volna a dolog.

Bringával jártatok suliba is?

Igen, olyan 15 km-re volt a sulink, így naponta 30 kilométert lenyomtunk, szóval nem volt szükség még extra edzésre esténként. Nyaranta heti három órát tekertünk országúton, télen pedig két óra az erdőben elég volt a cyclocrosshoz. Szombatonként focimeccseket játszottunk, vasárnaponként kisebb cx meg országúti versenyekre mentünk.

Azt mondtad, hogy ez igazából játék volt, hogy tanultatok meg akkor küzdeni a bringán?

Megtanultunk játszva szenvedni. Ha az egyikünknek jó napja volt, a másik nem hagyhatta magát, és muszáj volt tartani egymással a lépést. Apánk kvázi az edzőnk volt, de nem volt túl szigorú. Például mondta, hogy menjünk egy kört gyorsan, egy másodikat meg olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudunk. De mindig ott volt, hogy ne toljuk túl a dolgot. Mindig monda, hogy „tekertél 20 mérföldet a suliba, ez elég, nem kell többet menni".

Adtál valamilyen tanácsot a tesódnak?

Igen, amikor cx-versenyeket nyertem, amikor a világkupa-sorozatban versenyeztem, amikor a világbajnokságon voltam, az egy nagy álom volt neki is. Látott engem versenyezni Franciaországban meg Olaszországban, és irigykedett. Új ellenfeleket akart, mert itt már legyőzött mindenkit, és nagyon fel akarta fedezni magának a nemzetközi mezőnyt, hogy kiderüljön, tényleg annyira erős-e, mint ahogy mindenki mondta róla, hogy az.

Nagyon nehéz volt tanácsot adni neki, vagy tanítani neki bármit, mert jobb volt nálam, noha három évvel fiatalabb. Jobb, de nem is annyira fizikálisan, hanem technikában inkább. Ő úgy ugrat át a 40 centis cx-es akadályokon, mintha semmiség lenne, miközben nekem rendesen meg kell küzdeni velük.

Mathieu Van Der Poel

Fotó: AFP

Melyik volt az a pont, amikor tudtad, hogy különleges lesz?

Nagyon korán, már 14 vagy 15 éves korában, amikor láttuk, hogyan teker, hogy nyer meg mindent, komolyabb kifulladás nélkül. Pedig akkor még szinte csak a cx-re koncentráltunk, de látszott, hogy nagyon jó adottságai vannak. Amikor megnyert 30-ból 30 versenyt juniorként, amikor kétszer junior világbajnok lett (2012-ben és 2013-ban), akkor már nyilvánvaló volt, hogy mennyire nem átlagos.

Aztán az országúton, 18-19 éves korában, amikor sprintben versenyeket nyert elég jó profik ellen, akkor már mindenki látta, hogy van benne valami. Most már mindennapos, hogy 19-20 éves fiatalok nyernek, de akkoriban még elég extra volt ez. Persze, akkor még nem volt rá garancia, hogy elér oda, ahol most tart. Én is nyertem egy csomó versenyt juniorként és utána is, de nem megy mindenkinek könnyen megtalálni a helyét.

Az igaz, hogy még most is le tudod nyomni sprintben?

Igen, még most is, egy fél óra után, amikor még mindketten frissek vagyunk. Amikor együtt tekertünk, minden alkalommal dühös lett, amikor nem tudott legyőzni. Aztán azon a napon, amikor először sikerült neki lenyomni engem, rettentő boldog volt. Még úgy is, hogy előtte százszor kikapott.

Az most az egyik legnagyobb erőssége, hogy ugyanolyan jól tud sprintelni 260 km után is, mint egy óra után.

Tavaly a tv-n nézted a Tourt, és nem mentél a szüleiddel, akik egy lakóautóban követték a versenyt.

Szeretem a helyszínről nézni a versenyeket, de a tévén keresztül jobb, meg sokkal több mindent látsz.

A tavalyi Tour egyébként más volt, mint egy sima verseny, mindannyian csalódottak voltunk az első szakasz után (amit Julian Alaphilippe nyert meg Landerneau-ban). Szakaszt nyerni a Touron nagyon különleges dolog, de nagyon nehéz is, az emberek ennek ellenére szinte elvárták Mathieu-től, meg előre elképzelték, hogy ő nyeri majd azt a szakaszt.

Julian Alaphilippe gratulált Mathieu van der Poelnak a 2021-es Tour de France 2. szakasza után

Fotó: Getty Images

Beszéltél vele utána?

Persze, mindig beszélünk a versenyek után, szeret mesélni nekem. Általában küld pár rövid üzenetet utána, de csak ilyeneket, hogy „Ez a mai nagyon gyors volt”, meg hogy „Mindenki erős volt”, vagy ha nyer, elküldi a számait, hogy miket ment. De azon a napon, Landerneau után azt mondta, hogy ő nem volt elég jó, meg hogy szar volt, meg ilyeneket.

Mondtam neki, hogy nézze meg az utolsó három kilométert, ő volt a legjobb, mert nagyon messziről jött vissza, sikerült meglógnia a mezőnytől, és oké, hogy megfogták, de abban a pillanatban ő volt az egyetlen, aki még támadni tudott. Mondtam neki, hogy nem szar, sőt. (Azon a szakaszon amúgy a 20. helyen zárt).

A következő napon aztán felvette a sárga trikót, amikor megnyerte a Mûr-de-Bretagne-t...

Felszabadult volt és nyugodt. Valami egészen elképesztő volt, amit csinált, először azt hittem, hogy nem fog tudni nyerni, még mondtam is, hogy de hülye, hogy támad a bónusz másodpercekért, meg hogy elszúrja ezzel az esélyét... de amit ott megcsinált, az tökéletes példája annak, hogy mire képes.

Mathieu van der Poel

Fotó: AFP

Milyen érzés volt, amikor láttad nyerni a Touron?

Nagyon megérintett, mert ez nem csak egy sima győzelem volt. A nagyapánk halála után ez a győzelem jóval több volt annál (Raymond Poulidor 2019-ben hunyt el), az érzelmek, amiket láttunk a tv-ben, az ugyanaz az érzés volt, amit rengeteg francia érzett akkor.

Nagyon sok francia városban, faluban jártam nagypapával, és minden alkalommal meglepett, hogy mennyire szerették őt a franciák. Őrület volt, még a tízéves gyerekek is csodáltak valakit, aki akkor már vagy 40-50 éve nem is kerékpározott.

Mi félig franciák vagyunk, de még így, hogy egyébként holland állampolgárságunk van, nekünk is bőven kijut a szeretetből, amit Franciaországban kapnak a hazai versenyzők.

Raymond Poulidor és Adrie, David, valamint Mathieu Van der Poel (Fotó: David Guénel)

Fotó: Twitter

Kerékpár

Mit adhat a Bora Evenepoelnak? - Öt történet, amit érdemes lesz követni 2026-ban

05/01/2026 - 19:38

Milano - Sanremo

Nibali beszélt Pogačar Sanremo-problémájáról: „Azt hiszi, az erejével mindent meg tud oldani”

04/01/2026 - 11:51