Gianni Savio: "A Bernal-korszak elkezdődött"

Gianni Savio hozta Európába és adott esélyt a bizonyításra az idei Tour de France győztesének, Egan Bernalnak. Az Androni Giocattoli igazgatójáról érdemes tudni, hogy nagy rajongója a kolumbiai kerékpározásnak. A kilencvenes években olyan versenyzők fordultak meg csapatában, mint Freddy González és Nelson Cacaíto Rodríguez, de Bernal mellett ő csábította az öreg kontinensre Iván Ramiro Sosát – aki szintén az Ineosban versenyez –, Miguel Flórezt és Daniel Muñozt is.

Amikor Bernal a Skyba igazolt, gyakorlatilag megmentette az anyagi csődtől az Andronit, a Tour de France után viszont ő volt az, aki hálálkodott Savionak, amiért megadta neki az esélyt. Ha akkor nem kínál neki szerződést az olasz csapat első embere, minden bizonnyal nem Egan Bernalnak hívnák a 2019-es Tour győztesét.

A legfontosabb teszt, amit egy kerékpároson elvégezhetnek, az a VO2 max mérése, az, hogy mennyi a test által maximálisan felvehető és szállítható oxigén mennyisége a vérben. Az UCI svájci központjában történt a mérés, és az eredmények kiválóak lettek. Amikor visszatértünk Olaszországba, Michele Bartoli edző kezei alá irányítottam Egant, aki megerősített sejtésemben, hogy kivételes tehetség a kolumbiai. Azt mondta:

A mentalitása. Már az első nap, amikor megismertem, tudtam, hogy nemcsak testben, hanem fejben is nagyon erős. 19 évesen rendkívüli érettségről tett tanúbizonyságot. Sokkal idősebb és tapasztaltabb versenyzőkkel is képes felvenni a versenyt, egyáltalán nem látszik a korkülönbség.

Igen. Az első versenye a Tour del Mediterráneo volt Franciaországban, és már néhány kilométer után az élre állt. Egy fiatal versenyző elhivatottságával ment előre, viszont nagyon jól be tudta osztani az erejét, erre pedig nem sokan képesek. Egy versenyzőnek tudnia kell, mikor és mennyit ehet verseny közben, és azt is, mikor kell pihennie az adott szakasz alatt.

Már húsz évesen képes volt arra, hogy nála 10-15 évvel idősebb versenyzőket vezessen, nemcsak a tehetsége, hanem a karizmája miatt is. Elnyerte a társak bizalmát, olyasmi van benne, mint Chris Froome-ban vagy Geraint Thomasban.

Azokon a versenyeken, amelyek nem tartoznak a World Tourhoz, a tehetségekre vadászó megfigyelők mindig kérdezgetik: ki a legjobb versenyződ? Azt el kell mondanom, hogy nem Paolo Alberati vitte a Skyhoz. Hónapokkal előtte Giuseppe Acquadroval egyezett meg Egan, ő az a menedzser, akivel Sir Dave Brailsford dolgozik. Más WT-csapatok is érdeklődtek persze iránta. Akkor megkérdeztem Bernalt, hogy mit szeretne elérni profiként. Ezt válaszolta:

Igen, ő egy olyan fiatal, aki nagyon jól tudja, mit akar, ugyanakkor tisztában is van a képességeivel és határaival. Meggyőződésem, hogy amikor felhúzta a sárga trikót, elkezdődött a Bernal-korszak. Ahogy volt Eddy Merckx-, Bernard Hinault- és Miguel Induraín-éra, most jön a Bernalé. Amikor láttam, hallottam őt négy nyelven nyilatkozni élete legfontosabb pillanatában, és azt mondta, hogy ez még csak az első győztes francia körversenye, már tudtam, miről álmodik, meddig akar eljutni a karrierjében.

Az első olaszországi versenye, a Coppa Bartali jutott eszembe. Megnyerte a fiatalok versenyét, és én adhattam rá a fehér trikót. Akkor azt mondtam neki, hogy egy nap a tiéd lesz a Tour de France sárga trikója is. Érettségét bizonyítja, hogy nem ijedt meg a szavaimtól, megköszönte, mint mindent és azt mondta, adja az ég, hogy így legyen! Csodálatos volt hallani, hogy olaszul is nyilatkozik Párizsban, számomra ez jelentett egy nagy, egyedi, bernalos „köszönömöt”.

Megköszöntem a szavait. Aznap kora reggel ugyanis írt nekem egy üzenetet, ami nagyon megérintett. Ez állt benne:

Ezek a szavak megmutatták, mennyire érzelmes ember is ő, a nagy bajnok, aki élete legfontosabb pillanatában sem felejti el, honnan indult, és megemlékezik rólam is… Életem legmeghatóbb pillanata volt ez.

Forrás: elespectador.com

Szöveg: Soós Péter