„A sprinterek seggfejek” – durván beszólt a Tour de Hongrie friss győztese

A belga versenyző négy sikerét tartja ekkora becsben: a Koppenbergcrosson szerzett kockakövet, illetve három, a szezon legjobb fiataljának járó díjat. Egy friss interjú során a belga sajtóban kérdezték meg arról, hogy viszonyul a TdH megnyeréséhez, ott árulta el, hogy ez a díj miért nem kerül a többi mellé.

Ez biztos. Megleptem magam a hosszabb emelkedőkön, nem számoltam azzal, hogy ennyire jól megy majd. Szóval nem akarom elbagatellizálni, elvégre versenyt nyertem. Ráadásul idén már négyet, 12 versenynap alatt. 21 évesen. Ez ott van a fejemben, de elszállni sem akarok. Ha mondjuk szerzel egy világbajnoki címet, azt fel kell dolgoznod, ami beletelik pár napba. Ezt most nem érzem.

Nem. Apa is látja, hogy én olyat teszek, amit ő soha nem csinált. Vagy mert nem volt rá lehetősége, vagy mert nem volt rá képes. Szerintem országúton jobb versenyző vagyok, ez nem kérdés.

Cyclo-crossban viszont valószínűleg sosem tudom majd utolérni az eredményeit. Mondjuk jó kérdés, mitől jobb valaki a másiknál? Szerintem Mathieu van der Poel apámnál is jobb, de leszámítva a világbajnoki címeket, ő sem ér a nyomába győzelmek számában. A legjobb formám egyszer majd közel lehet apám legjobb formájához, de győzelmek tekintetében valószínűleg messze leszek.

Ő nyilván egy nagy bajnok, de szerintem én más versenyző vagyok. Közben azt látom, hogy bejárhatunk hasonló karrier utat. Az első éveimben jobb lehetek az Ardennekben, aztán válthatok a kockaköves klasszikusok irányába.

Igen, szeretnék többet nyerni ezekből. Hongrie, Norvég kör, Belga kör, így néz ki idén a programom. Indulok Svájcban is, de ott igazi hegyek lesznek, azt a versenyt sose fogom megnyerni. Talán egy nap rápróbálok a Tirreno-Adriaticóra, de az ilyen egyhetesekhez javítanom kell az időfutamaimon. Sose leszek specialista, de egyelőre nem tudom, mik a határaim. A probléma az, hogy egy csomó munka ezzel kapcsolatban főleg télen zajlik, amikor ott van a cross.

Azt mondanám, hogy ez sosem lesz így. Most még előrébb helyezem, mint az országutat. Később talán nő majd annak a jelentősége, de sosem a cross rovására.

Jó kérdés. Én azt gondolom, hogy egy bringásnak, függetlenül attól, mennyire eredményes, oda kell állnia valami mellé. Lehetsz sportoló úgy is, hogy csak a teljesítményedre koncentrálsz, de én mindig jobban szerettem azokat követni, akikről többet tudok ennél.

Elég önkritikus vagyok, perfekcionista. Rosszul érzem magam, ha valami nem úgy sikerül. Őszintén: vasárnap, amikor megnyertem az összetettet a TdH-n, a visszaúton a hotelbe csak azon tudtam gondolkodni, miért nem nyertem meg az utolsó szakaszt, hiszen én voltam a leggyorsabb. Idővel tudok pozitív lenni, de ezen mindig túl kell lépnem.

Tudjátok, mit utálok? Ha valaki egy elszalasztott győzelem után odajön, és azt mondja, milyen fiatal vagyok és mennyi lehetőségem lesz még. Na ez teljes bullshit.

De amiket elmulasztottál, azok már nem jönnek vissza. Ott van Wout van Aert, aki egy félelmetesen jó versenyző és én nagyon tisztelem, de amikor először ment Flandriát és Roubaix-t, mindenki azt mondta, majd eljön az ő ideje. Közben lehet, már túlvan a legjobb esélyén.

Ezt a kérdést én is feltettem már magamnak. Egyrészről azt hiszem, ezzel nem volt mit tenni. Ha nem fékezek, elesek. Másrészről viszont tudom, hogy Consonni nem vinne bele ilyen helyzetbe. Nem tudom, hogy csinálja, de tényleg sose tesz ilyet. Így nézve inkább magamat hibáztatom.

Fejben biztosan nem vagyok sprinter. A sprinterek seggfejek. Én nem akarok azonosulni velük.

Néha kriminális, ami egy sprintben zajlik. De szó szerint. Nem a Romandián, olyan megesik. Az Hongrie-n viszont komolyabb dolgok is voltak. Ha az első szakasz utolsó 1,5 kilométerét megnéznénk helikopter nézetből, öt-hat embert simán börtönbe küldhetnénk az alapján. Nem vicc. 65-70-es tempó mellett lökdösnek más versenyzőt kézzel. Nem csak Dylan Groenewegen, de ő is benne volt ebben a második szakaszon. Mindig, amikor részt veszek egy sprintben, tanulok valamit, de örülök, hogy nem ebből kell megélnem.

Forrás: Het Nieuwsblad