Stybart a cyclo-cross segítette újra a csúcsra

Az elmúlt évek egyik legnépszerűbb trendje a kerékpársportban, hogy a bringások sikerrel próbálják ki magukat több szakágban. A legtöbb versenyző esetében ez a cyclo-cross és az országút ötvözését jelenti, ezt teszi példátlanul eredményesen Mathieu van Der Poel és Wout van Aert is. Azt viszont sokan elfelejtik, hogy kettejük esete koránt sem egyedülálló, az elmúlt évtizedben is akadt egy, mindkét szakágban sikeres "előképe" a két sztárnak. Ő Zdenek Stybar, akit néhány gyengébb év után talán épp a cyclo-crosshoz való visszatérés segített újra a győzelmekhez. 

A Quick-Step cseh versenyzője az elmúlt két év során folyamatosan a nagy eredmények közelében volt a tavaszi klasszikusokon, a győzelmek azonban elkerülték. Idén viszont végre sikerült áttörést elérnie, ismét egész tavasszal remekül versenyzett, az Omloopon és a Harelbekén pedig a győzelmet is megszerezte. Na és mi volt szerinte a sikerek titka? Az eddig leírtak fényében talán nem meglepő Stybar válasza: 

"Nagyszerű edzés volt és jó szórakozás is egyben. Talán ez adta meg azt a kicsi pluszt ami kellett. Aközött hogy hetedik vagy első leszel, nagyon minimális dolgok döntenek, egy kis szerencse és kondíció. De talán pont ezek a versenyek adták meg azt a fél százalékot, amire szükségem volt a győzelemhez." 

Persze a cyclo-cross versenyek mellett az őt körülvevő elképesztően erős Quick-Step sor is komoly szerepet játszhatott a sikereiben. Tavaly, amikor a csapat 73 győzelmet szerzett, Stybar egyike volt annak a kevés nagyobb névnek a keretben, aki nem nyert versenyt. Idén viszont egészen másképp alakult a helyzete a klasszikus soron belül. A cseh versenyző szerint ez a csapat különleges taktikájának köszönhető:

"Nincs igazi hierarchia a csapaton belül. Persze vannak előre lefektetett dolgok, Keisse és Declercq végig húzza a tempót az első 80 kilométeren, onnantól azonban rajtunk múlik a dolog. Nincs előre kitalálva, hogy oké, Gilbert itt támad, Lampaert ott, én meg majd a végén. Persze van egy előzetes tervünk, de ez szinte sohasem működik."

"Ami működik és fontos, hogy jó csapat és jó barátok vagyunk. Szeretünk közösen szenvedi és a végén ha valamelyikünk megszerzi a győzelmet, nem érdekel ki az közülünk. Szerintem ez a mentalitás tesz minket ilyen sikeressé."

Stybar szerint ez a csapatmunka azért is különösen fontos, mert egyéni képességek tekintetében talán nem a Quick-Stepnél versenyeznek a legerősebb klasszikus menők:

"Vannak nálunk erősebb versenyzők, de mi általában 3-4 emberrel fordulunk rá a hajrára. Egyikünk sem olyan erős mint Sagan vagy Van Avermaet, de több kártyát is kijátszhatunk. Valaki támadhat, míg a többiek hátul várnak a lehetőségre. Még amikor Boonen nálunk tekert sem dolgoztunk csak és kizárólag érte." 

Erre a csapatmunkára láthattunk kitűnő példát a Harelbekén, ahol a belga sor egy másik nagyszerű tulajdonsága is előtérbe került. A Quick-Stepnél ugyanis ritkán okoz gondot a nagynevű távozók pótlása, mindig van egy ember aki képes fellépni és átvenni a helyüket. Így tett idén Bob Jungels, aki ezen a versenyen is komoly szerepet vállalt a sikerben, távoli támadásával remek helyzetbe hozva Stybart.

"Bob talán még inkább csapatjátékos mint Terpstra volt, úgyhogy vele még erősebbek is lettünk. Reméltem, hogy elöl tud maradni, de a tervünk nem működött, úgyhogy végül felvezette nekem a sprintet, ahol frissebben mehettem mint a többiek."

A Harelbeke és az Omloop megnyerése után Sytbar a Flandriára is nagy esélyesként érkezett. A balszerencse, amit sokan az "Omloop átkának" tartanak (a két versenyt még senki nem nyerte meg ugyanabban az évben) viszont utolérte a cseh versenyzőt:

Bár a verseny reggelére jobban lett, a jó eredményre nem volt esélye, végül 36. lett. A Roubaix-ra viszont felépült, így ismét jó esélye volt a győzelemre a versenyen, ahol az előző hat évben öt alkalommal is a top10-ben zárt. A dolgok azonban megint nem egészen úgy alakultak, ahogy eltervezte:

"Talán a legjobb napom volt egész tavasszal, de Gilbert támadásban volt elöl, így nem tehettem mást, mint hátul vártam a lehetőségre. Néha a versenyek így alakulnak, ez ellen nem tehetsz semmit."

A top10 azonban ismét összejött, leszámítva a Strade Bianchén aratott győzelmét, Sytbar egyértelműen a francia klasszikuson a legsikeresebb. Mégis, kötödése a belga versenyekhez sokkal erősebb, szinte már "adoptált belgának" tekinthető: 

"Belga feleségem van és rengeteg időt töltök az országban. Imádom a Flandria a hangulatát, tényleg egészen különleges."

"A csapatunk fogadtatása ráadásul mindig hihetetlen, úgy kezelnek minket mint a rocksztárokat. Szóval ez a verseny azért előrébb van nálam, mint a Roubaix. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ott nagyobb esélyem van nyerni." 

Stybar szeretete a klasszikusok iránt érthető módon a cyclo-crossos múltból is ered, a keskeny utak és az intenzív versenyzés gyakran erre emlékeztetik a cseh bringást. A hasonlóságok ellenére viszont az átállás kezdetben nem volt egyszerű:

Azóta eltelt pár év, és a megszerzett tapasztalatnak köszönhetően Stybar ma már valamennyi klasszikuson esélyesnek számít. Reméli, hogy amit idén elért, újra sikerülhet majd a jövőben, csak ezúttal a Flandrián és a Roubaix-n, a tavasz legnagyobb versenyein. 

Szöveg: Szabó Bence

Forrás: Procycling Magazin