Stuyven: "Cancellara tanított meg arra, hogy egyedül soha nem nyerhetsz"

Hogy kezelt téged Fabian Cancellara, amikor 2014-ben a Trekhez szerződtél?Úgy érted, hogy adott-e nekem valamit, hogy a lekötelezettje legyek? (nevet) Nos, igen, kaptam tőle egy karórát némi szöveges ajánlással. Ennek az utolsó gondolata különösen tetszett: Egyedül soha nem nyerhetsz. A hátuljába meg bele volt gravírozva a 2013-as és a 2014-es Flandria, meg a '13-as Roubaix. Ezek nagyon sokat jelentettek nekem. 

Mennyire engeded el magad az offszezonban?Túl hiú vagyok ahhoz, hogy ne figyeljek oda magamra. Ettől függetlenül azért szeretek jókat enni a családdal, a barátokkal, és meginni néhány pohár bort. A klasszikusok után például mindig érzem, hogy ki kell engednem a fáradt gőzt. Ha nem teszem meg, az később tutira visszaüt. Hogy honnan veszem észre, hogy most már ideje odafigyelnem? Fura, de abból, ha az órám kezd túl szoros lenni a karomon. A spanyol és az olasz borokat szeretem amúgy a legjobban, például Piemont környékéről. Bár most épp igyekszem - néhány korábbi rossz tapasztalat után - megbarátkozni a francia fajtákkal. 

Amúgy az egész borkultúra érdekel. Egyszer volt alkalmam együtt vacsorázni Luc Bellings séffel, ami már önmagában nagy élmény volt, ráadásul a sommelier annyira szenvedélyesen tette a dolgát, hogy nekem is meghozta a kedvem a borászathoz. Egyébként sem akarok az a fajta kerékpáros lenni, aki másról sem tud beszélni, csak a sportról. Antoine Duchesne, a kanadai versenyző szokott nekem ajánlani különlegességeket kevésbé ismert termelőktől. Ezek a borok gyakorlatilag ugyanolyan jók, mint a jóval drágább szomszédaik. Ami nagyon extra, az egy 2015-ös háromliteres Château Dauzac, amit majd akkor iszok meg, ha visszavonultam. A szüleim is mindenképp ihatnak majd belőle, hisz rengeteget tettek értem. 

Szoktál unatkozni versenyek alatt?Be kell valljam, igen. Bár ez kettős, mert a klasszikusokon szinte soha. Ott a tradíció, a felhajtás mindig élesen tartja az embert. De egy 200 km hosszú dubaji, vagy kaliforniai szakaszon... Ilyenkor gyakran megtervezem fejben a nap hátralévő részét, hogy milyen emaileket kell elintéznem meg ilyesmi. Oliver Naesennel és Yves Lampaerttal nagyon jól el tudom ütni az időt. A kedveseinkről vagy a szezon utáni nyaralásról is szoktunk beszélgetni. 

Más sportokkal hogy állsz?Valószínűleg jó kapus lenne belőlem. Jók a reflexeim. A Treknél csinálunk olyan teszteket, amiket Forma 1-es versenyzők is szoktak, és én ezeken mindig jól teljesítek. Meg is jött a kedvem ahhoz, hogy egyszer beüljek egy ilyen autóba. Persze nem valószínű, hogy ez megtörténik, de álmodozni azért lehet róla.

Ösztönből vagy tudatosan tekersz?Ezt a kérdést én is fel szoktam tenni magamnak. A két dolog gyakran konfliktushelyzetet okoz bennem. Például olyankor, amikor egy kulcsfontosságú pillanatban túl sokat gondolkodom. Itt persze a másodperc töredékéről beszélek, de gyakran ennyin múlik, hogy első leszek vagy negyedik. 

A libidód nagyjából a nulla szintjén van a Tour alatt?Az első tíz napban igen, utána azonban a helyzet megfordul. A hangulat meg a humor is megváltozik ilyenkor a mezőnyben, és az ember belefut egy-egy természetfilmbe. (nevet) Elkével sem mindig tudok beszélni, nem mindig fér bele az időmbe.

Melyik volt eddig a legemlékezetesebb utazásod?Amikor Jamaicában voltunk. Általában szeretjük a kényelmes szállásokat, ugyanakkor jobb úgy bejárni a környéket, mintha helyiek lennénk, hogy igazán jól megismerhessük az adott vidéket. Sok mindent hallani az országról, de meg kell mondjam, én egy pillanatig nem éreztem, hogy ne lennénk biztonságban. Az egész országnak olyan illata van, mint Amszterdamnak, ha érted, mire gondolok. Nem messze a szállodánktól élt egy csavargó egy kunyhóban. Összehaverkodtunk vele, főzött nekünk abból a zöldségből és gyümölcsből, amit napközben szedtünk. Ő önmagában is egy látványosság, igazából hozzátartozik a szállodához. 

Ki a legmókásabb versenyző a mezőnyben?Az elején Jorne Carolus volt az, aki amellett, hogy iszonyú tehetséges volt, tele volt energiával és szórta a poénokat. Amikor Hasseltben tanultam, a szülei otthona olyan volt, mintha az enyém is lett volna. Nagyon jó arc volt, nem lehetett rá haragudni. Egyszer másfél órát kellett várnom rá, de nem tudtam nem nevetni, amikor megérkezett.

Emlékszel, hogy ünnepeltetek, miután világbajnok lettél Moszkvában, 2009-ben a juniorok között?Az edzőnk, Carlo Bomans arról volt híres, hogy nem csapott nagy ünneplést. Még egy McDonald's sem fért bele. Igaz, otthon a kertjében aztán alaposan megvendégelt minket mindenféle földi jóval. Isteni finom volt minden. Persze mi azért Moszkvában is nyomtunk egy titkos bulit. (nevet)

Het Nieuwsblad